Desperado az Operában

2011-01-21 Tandem képzőművészet tv-magazin zene

Horgas Eszter és Kádár János Miklós életében is nagy pillanatok helyszíne volt az Operaház: a fuvolaművésznő egyik nagy idoljával, Al di Meolával találkozott ott, a festőművésznek pedig szabad bejárása volt a direktori páholyba.

Kádár János Miklós: Szerintem a zene a legcsodásabb művészet. Amit én csinálok, az ragacsos, büdös és koszos. A zenének nincs anyaga, az emberi agy mégis képes egy egész zeneművet rekonstruálni. Ez csoda.

Horgas Eszter: Mostanság intenzíven foglalkozom a latinvilággal, ami nagyon kötődik a tánchoz, a testhez. Amikor táncosokkal dolgozom, még izgalmasabbá válik a zene, mert a táncnak is az a misztikuma, hogy egy légies dolgot helyez a materiális, látható világba.

Kádár János Miklós: Egyszer egy balatoni kiállításmegnyitóján láttam önt mezítláb fuvolázni.

Horgas Eszter: Imádok így játszani. A légzést is megkönnyíti, mintha az ember a talpán keresztül is szívná a levegőt. Amikor 2003-ban a Sportarénában bemutattuk a Carment, azt is így képzeltem el, deMalekMiklós karmester azt mondta: egy igazi művész nem állhat ki tízezer ember elé mezítláb. Maradt a csizma. Amikor nyáron a nyolcszoros Grammy-díjas énekesnővel, Natalie Cole-lal koncerteztünk, a közönséggel együtt én is felpörögtem, és a produkció közben levettem a cipőmet. Aztán ő is így tett. Amúgy fuvolázás közben az ember elfelezi a testét: a rekeszizomtól lefelé van a materiális állapot, onnan fölfelé pedig repülünk.

Kádár János Miklós: Egy festő akár kisgatyában is dolgozhat, de Manet például sokszor festett frakkban. Ilyesmi velem is előfordul olykor. Leginkább, amikor koncertre indulunk, de hirtelen eszembe jut valami. Olyankor a feleségem szól, hogy ne bolondozzak, összekenem magam. Egyébként, ha az ember Manet-val egyformán bolond, az már valami, nem? Az utolsó pillanatig javítok, mert míg egy koncerten azonnal eldől a produkció sorsa, a festő alkotása statikus. Elkészül, aztán ki van szögezve a falra, mint egy denevér, és mindenki azt gondol róla, amit akar. Én a nézőt legfeljebb a kiállítás koncepciójával irányíthatom. A New York-i Guggenheim Múzeumban az előtérben, a mosdóval szemközt függ Rouault egyik csodálatos kisportréja. Először meghökkentem a szervezők ízléstelenségén. Aztán rájöttem, ezt a képet nézik meg a legtöbben, ugyanis egy hihetetlenül „népszerű helyre” került. A zenének sokkal több színe van, mint a festészetnek, és bármikor alakítható. Néha én is belefestenék még a kész képbe. De ha elkerül egy gyűjtőhöz, már nem mehetek oda újra és újra belepingálni.

Horgas Eszter: A Carmen-bemutató óriási siker volt, egy évre rá Horvátországban már másképpen szólt, s ha ma játszanám el, biztosan változna ahhoz képest is. A zenét nem szabad gépiesen rekonstruálni. A 23. lemezen vagyok túl, Vivaldi Négy évszakjától a romantikusokon át Gershwinig. Én sem mondanám meg, hogy ez egy emberből jön. A lemez ridegebb, mint a koncert. Az ember elengedi, de már a következő percben nem igaz.

Magazin: Mindketten sokatkísérleteztek,műfajokat házasítottak.Megtaláltákmár a helyüket?

Kádár János Miklós: Örökké azt kérdem magamtól, jó döntés volt-e, hogy festő lettem, miközben soha nem akartam az lenni. Sokan el is sütik a poént: sikerült... Viccesen azt mondhatnám, a szakmai díjaim, kitüntetéseim kárpótolnak érte. De mióta az eszemet tudom, rajzolok és rajzolok. Nem volt tehát választásom, ezt kellett csinálnom.

Horgas Eszter: Én kénytelen voltam belekotnyeleskedni más zenei műfajokba. A fuvola klasszikus repertoárja annyira kicsi, hogy hamar a végére lehet érni. Az egyik tavaszi fesztiválon a Zeneakadémián adtunk egy Mozart-koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekarral. Hatalmas siker volt, de közben arra gondoltam, ezzel végigjátszottam, amit lehetetett, és attól a pillanattól kezdve ez ismétlődik majd ezerszer is. Fullasztó érzés volt. Pedig akkor is el voltam kényeztetve egészen különleges partnerekkel. A szakma megreccsent, nem értették, mi bajom. De a számomra fontos mesterek, Rados Ferenc vagy Kurtág György sosem tartottak „árulónak”. Egyébként ma is sok klasszikus estet adok, de amit játszom, annak a többségét én írtam át fuvolára.

Magazin: Miért ezt a hangszert választotta?

Horgas Eszter: Ő választott engem. Három lépésre laktunk a városmajori zeneiskolától, oda írattak be a szüleim. Furulyázni kezdtem, majd fuvolázni. Ahogy megfújtam a fuvolát, azonnal megszólalt. Pedig ez nem könnyű, sokan hónapokig tanulják a módját. Ez a hangszer légies, szinte beleleheled a lelkedet, harmóniában kell vele lenned.

Kádár János Miklós: Engem 12 éves koromtól körülvesz a zene, mivel apám az Operaház jogtanácsosa volt. Két nyáron át még a díszletfestőműhelyben is dolgoztam, olyan nagyságok között nőttem fel, mint Oláh Gusztáv, Ferencsik János vagy Fülöp Zoltán. Hat órakor telefonáltam Dárdai bácsinak, a dalszínház titkárának, hogy szeretnék bejutni az előadásra, nemsokára az igazgatói páholyban ültem, sokszor Tóth Aladár direktorral. Róla sokan tudják, hogy Fischer Annie férje volt, azt már kevesen, hogy nagyothalló. Talány, hogyan tudta eltitkolni. Elképesztő, mik hangzottak el abban a páholyban. Egyszer Mark Oszipovics Rejzen énekelte Borisz Godunovot. Hatalmas pasi volt, amolyan igazi pravoszláv basszus, aki ha énekelni kezd, megrepednek az üvegek. Bejött a páholyba Svéd Sándor, aki furcsán beszélt, s csak annyit mondott: No, azsér még jól zsingöl a zs’öreg. Oszipovics akkor volt 60 éves, Svéd nála talán idősebb. Egyébként apám ügyfele volt Klemperer Ottó és Károlyi Mihály is.

Magazin: Károlyi is különös figura volt?

Kádár János Miklós: Amikor apámmal Párizsba mentünk, egy vonaton utaztunk vele. Délelőtt háromnegyed 11-kor átjött a kupénkba a személyi titkára, s közölte: az elnök úr 11-kor vár minket. Ne aggódjon, felelte az apám, időben ott leszünk. Amikor átmentük, Károlyi engem is konyakkal kínált. Engem, a nyolcéves gyereket! Ennyi köze volt a valósághoz, ami a politikájában is visszaköszönt. Az is furcsa, hogy farkastorkú volt, így nem lehetett érteni, mit beszél. Ezzel vesse össze azt a történelmi tényt, hogy ő kiáltotta ki a köztársaságot... De hogyan? És hogyan tudott ő gyújtó hangú beszédet tartani az Astoria erkélyén?

Horgas Eszter: A feleségénél, Andrássy Katinkánál én is jártam a szüleimmel Franciaországban. Nem emlékszem, hogyan kerültünk oda, csak arra, mindig egy hatalmas napszemüveget viselt. Amolyan „elnök asszonyos” volt és távolságtartó.

Kádár János Miklós: Valamint raccsolt. Egyszer meghívta anyámat: látogassa meg őt Franciaországban. „Ha véletlenül távol lennék – mondta –, ne aggódjon. Szapáhy ghófnő mindig ott van, kedves, gondoskodó házigazda”. Elképesztő: ott lesz Szapáry grófnő, aki majd megágyaz, és alkalomadtán vacsorát főz. Később, amikor Andrássy Katinka hazajött, Kádárék vissza akarták adni neki az elkobzott vagyont. Mivel apám volt régen Károlyi ügyvédje, megkereste őt. A garázsban háromezer dokumentum között találtam rá a Sváb-hegyi villa államosításáról szóló iratra. A közepét megzabálta egy egér, szerencsére az azonosításhoz szükséges pecsét, aláírás, dátum és ügyiratszám sértetlen volt. Ezt elküldtem Berend Györgynek, az elnök asszony ügyvédjének, aki az ő jelenlétében nyitotta föl a borítékot. Ahogy Berend később elmesélte, hét perc alatt volt kint a mentő Katinkánál.

Horgas Eszter: Nekem Al di Meolával való első találkozásom volt hátborzongató. A Carmen-adaptációm egy latin gitárosért kiáltott. Igazából három embert tudtam elképzelni: di Meolát, Paco de Luciát és John McLaughlint. Mindenki kiröhögött, akinek ezt említettem. Mivel ez tényleg egy álom volt, nem is próbáltam a realitás talaján maradni. Végül a demót elküldték Al di Meolának, aki később elmesélte, őt is meglepte a merész ötlet és a Carmen-átirat, ráadásul azt sem tudta, ki vagyok. Egyetlen sort írt: Meg akarom csinálni! Az első találkozás az Operaházban volt, én álltam a színpadon, ő pedig a nézőtér felől jött. Fekete csizma volt rajta, fekete bőrnadrág, fekete ing, fekete napszemüveg és egy nagy fekete gitártok a kezében, mintha a Desperado című filmből lépett volna elő. A menedzserek és az ügyintézők kettesével szívták a cigarettát, senki nem tudta, mi lesz ebből. Csak néztem, ahogy jön és jön, és reszkettem. Óráknak tűnt, amíg a színpadhoz ért. Aztán odajött hozzám, köszönt azon a nagyon mély hangján, majd elkezdtünk játszani. Úgy éreztem, mintha ezer éve együtt zenélnénk. Talán ezért is lett a CD két hét alatt platinalemez.

Magazin: Lehet ezt fokozni?

Horgas Eszter: Lehet, de van amikor nem biztos, hogy kell. Amikor 19 évesen a világhírű fuvolaművész, Jean-Pierre Rampal kísérőzenekarában játszhattam, ő már nagyon idős volt. A Mozart-koncert próbáján az egyik gyors részt egyszer sem tudta jól eljátszani, a szája már nem úgy mozgott. Mosolyogva vállat vont. Aztán kiment a színpadra, és ott is elrontotta. De senkiben nem merült fel, hogy ideje lenne abbahagynia. Egyrészt, mert előtte sok százszor eljátszotta nagyon jól, másrészt a második tétel fergeteges játékával feledtette a hibát.

Kádár János Miklós: A festők szerencsésebbek, sokan nagyon idősen is tudtak alkotni. Például Tiziano és Picasso is, aki pedig egyik cigiről gyújtott a másikra. Amúgy egy cinikus fráter volt. Egyszer egy étteremben firkált valamit, majd odaadta a mellette ülőnek: Ez a magáé. Az illető csak ámuldozott: Mester, ez igazán nagylelkű ajándék! Egy eredeti Picasso, ez nagyon nagy érték! – kiáltott fel. Mire Picasso: Amíg nincs aláírva, szart se ér. Volt benne igazság. A festményeket egész másképp árazzák be. Az egyik budapesti galériában látható az egyik hazai kortárs néhány képe. A kolléga, hogy is mondjam... nálam nincs raktáron. Kérdem az eladótól, ki ez a festő, akinek 12 ezer eurót is kóstálnak a képei. A válasz: ő most a legfelkapottabb művész. És ezzel kimondta a lényeget. A kép ma már olyan, mint a kötvény: ha az alkotó megfelelően bevezetett, akkor teljesen érdektelen a mű valóságos kvalitása. A feleségem sikeres ügyvéd, én akkor esem majd kétségbe, ha nyugdíjba vonul.

KÁDÁR JÁNOS MIKLÓS

Foglalkozása: festőművész 1939-ben született Budapesten. 1961-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma egyetem) festő-tanár szakán, Pap Gyula, Szőnyi István, Bernáth Aurél növendékeként. Több országos művészeti szervezet elnökévé választották meg, ma is tagja bel-és külföldi szervezetnek. 1975-ben a Magyar Iparművészeti Főiskolán (ma MOME), majd a Képzőművészeti Főiskolán, valamint a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán oktatott. Utóbbiban professzor emeritus. Számos egyéni kiállítást rendeztek számára itthon és külföldön, 2004-ben Magyarország EU-csatlakozása alkalmából Brüsszelben volt kiállítása. Száznál is több csoportos kiállításon vett részt itthon és külföldön. Egyebek mellett Derkovits- és római ösztöndíjas volt, Munkácsy-díjas, a Magyar Köztársasági Érdem rend tisztikeresztje kitüntetettje, 2007-ben megkapta a Terézváros Díszpolgára címet. Felesége ügyvéd, fia tervezőgrafikus, lánya az Európai Unió diplomatája.

HORGAS ESZTER

Foglalkozása: fuvolaművész. 1990-ben végzett a Zeneakadémián, kiváló minősítéssel. 1992-től a Weiner Leó Zeneművészeti Szakiskola tanszékvezetője. 1993-ban megalakította a Forrás Kamarazenei Műhelyt Rados Ferenc és Kurtág György növendékeivel. 2000-től új műfajokkal kezdett foglalkozni, ennek hatására létrehozta a ClassJazz Bandet. 2003-ban a telt házas Budapest Arénában mutatja be a Carment. Az elmúlt 10 évben 23 CD-je, egy DVD-je s egy saját könyve jelent meg. Hazai és nemzetközi világsztárokkal lép pódiumra, évente csaknem 100 koncertet ad. Köztársasági érdemrenddel kitüntetett fuvolaművész. Két kislány édesanyja.

AJÁNLÓ

Nemcsak Horgas Eszter fuvolaművész imádja a zenét, de Kádár János Miklós festőművész is. Ám nem csak a zenét szeretik, kulturális mindenevők. És persze: lehet-e e nélkül igazi művészetet csinálni?... Ajánlataik között található Gárdos Péter, Ulickaja és Bulgakov könyve is.

HORGAS ESZTER AJÁNLJA

KÖNYV: GÁRDOS PÉTER HAJNALI LÁZ

Letehetetlen, gyönyörű, megható olvasmány, az író szüleinek levelezéséből felépített regény.

SZÍNHÁZ: PEPE ROMERO ESTJE

március 20-án az Uránia Filmszínházban. A klasszikus gitárművész a tavaszi fesztivál alkalmából lép fel Budapesten.

SOROZAT: BULGAKOV MESTER ÉS MARGARITA

című regényéből készült többrészes orosz tévéfilmsorozat. „Bár a könyvet olvasva, nem hittem volna, hogy lmen is olyan erővel tud működni, nos ennek a sorozatnak mégis sikerült.”