– Az előző kormány hülyesége, hogy 2006-ban megszüntette a Műcsarnok közintézményi státuszát, gazdasági társasággá alakította, és úgy döntött, hogy kulturális intézmény létére az MNV Zrt. alá tartozzon – állítja György Péter esztéta, és nincs ezzel egyedül. Ráadásul a Vagyonkezelő által tavaly novemberben kiírt ügyvezető igazgatói pályázatról karácsonyra kiderült: a jelenlegi és korábbi Műcsarnok-igazgatók, valamint más hazai jelentkezők tervei helyett a NEFMI kulturális államtitkárságát vezető Szőcs Géza egy külföldi aspiránst szeretne igazgatói székhez segíteni általa. A hírek az állami intézmények vezetésében járatlan, szakirányú diplomával és magyarnyelv-tudással nem rendelkező osztrák műgyűjtő, Francesca von Habsburg protezsálásáról szóltak, ám ezt Szőcs utóbb cáfolta. A kortárs képzőművészettel foglalkozó szakemberek körében meg a médiában persze nyomban elindult az esélylatolgatás. Kiderült többek között: egyes intézményvezetők semmilyen kivetnivalót nem találnának abban, hogy a Habsburg-feleség külföldiként vezesse a Műcsarnokot.

– A kortárs képzőművészet egy transznacionális közegben működik –magyarázza a Ludwig Múzeum igazgatója, Bencsik Barnabás. – Megszokott, hogy az országok kortárs képzőművészeti csúcsintézményei élére külföldi vezetőt nevezzenek ki. Inkább a pályáztatási eljárás az, ami elfogadhatatlan. Egyrészt, hogy ilyen jelentőségű kulturális intézmény vezetőjét ne a szakmai felügyeletet ellátó minisztérium, hanem egy vagyonkezelő társaság nevezze ki. De ha már így alakult, akkor nem ártana, ha a kiírásból kitűnne, milyen igazgatót is akar az MNV Zrt. Ha pedig ők maguk sem tudják, miért nem előzte meg a kihirdetést semmiféle szakmai diskurzus?

Bencsikkel ellentétben György Péter nem tudná komolyan venni Francesca von Habsburg vagy más külföldi meghívását a Műcsarnok élére. –Hiába zajlik a nemzetközi kortárs képzőművészet angolul vagy németül, ez itt minden híreszteléssel szemben Magyarország. És a magyar képzőművészeti szcéna aktorainak nagy része nem vagy nem jól beszél ezeken a nyelveken. Márpedig ha a művészek nem tudnak szót érteni a Műcsarnok igazgatójával, az baj. Ahogy az is abszurdum volna, hogy egy korábban műkereskedelemben dolgozó igazgató Schaudepónak, raktárnak használja ezt az intézményt a saját gyűjteménye számára. Ha ilyesmi mégis megtörténhetne, akkor a kormányzat némely tettei jobban emlékeztetnének Rejtő-regények epizódjaira, mint a társadalmi valóságra.

Legfrissebb információink szerint azonban a bécsi Thyssen-Bornemisza Art Contemporary galériát vezető Habsburg-feleség neve már nem az MNV-NEFMI „közös lista” élén szerepel. (Azt azért meg kell említeni, hogy a Népszabadság kulturális államtitkárságnak feltett kérdéseit a hivatal rendre azzal hárította: a válaszadás joga a Vagyonkezelőt illeti. Amelynek képviselője persze nem nyilatkozik. Egyetlen ügyben foglalt határozottan állást Szőcs államtitkársága: abban, hogy milyen pályázatot várnak el az ideális Műcsarnok-igazgatótól. „Olyan tervet, amely mind tartalmi, mind formai szempontból megfelel a nagy többséggel áprilisban megválasztott Fideszkormány programjának és a választóknak tett ígéretének” – nyilatkozták.)

E válasz ismeretében nyilván a pályázat „lefújása” óta meghosszabbított kinevezéssel dolgozó Petrányi Zsolt és munkatársai sem nagyon tudják, mire készüljenek. Mindenesetre Petrányi nyílt kártyákkal játszik: pályázatát már közzétette az interneten, az utóbbi hetekben őt ért kritikákra pedig úgy reagál: ötéves igazgatása alatt a Műcsarnokból csupa jövőbe mutató projekt, fontos kiállítás indult. Például tavaly a Taiwan calling című tárlat, a Ludwig Múzeummal közösen, 2008-ban pedig a Na, mi van? című, 11 intézményt és több mint 100 művészt összeboronáló kiállítássorozat arról, menynyi izgalmas kezdeményezés működik a kortárs magyar művészetben. Szóval legfőbb, „Kunsthalle” (vagyis gyűjteménnyel nem rendelkező kiállítóhely) funkciója mellett ezt az összetartó szerepet tartotta kiemelten fontosnak a jelenlegi ügyvezető.

Másik feladatkörében, hogy minél több külföldi művészt hozzon ide, és minél több magyart prezentáljon a határainkon túl – jócskán kritizálták Petrányit. A Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetet vezető művészettörténész, Szoboszlai János szerint azonban a nemzetközi porondra betörni csak határozott kormányzati akarat és az erre rendelt komoly források birtokában lehet.Márpedig azMNV Zrt. ilyen pénzeket nem lapátolt Petrányiék küszöbére az elmúlt ciklusban. Az biztos, hogy vállalhatna offenzívabb szerepet a Műcsarnok a nemzetközi kortárs képzőművészeti szcénában – ezt belátja a művészettörténész is, aki szerint idehaza az intézmények és a művészek megnyilvánulásait sokáig a felzárkózás retorikája hatotta át. De ez egy ördögi kör. Amíg a kormányzat a magyar művészek sirámaira azzal érvel: nem szán több pénzt külföldi projektekre és promócióra, mert ez a terület oly keveseket érdekel, addig nem leszünk képesek olyan minőségű és mennyiségű munkát felmutatni, amivel bekapcsolódhatnánk a nemzetközi vérkeringésbe. Hogy aztán már sokakat érdekeljen mindez.

Míg a szakemberek efféle eszmefuttatásokba fogtak a Műcsarnok jövőjéről, a döntéshozók mellett a korábbi aspiráns, Francesca von Habsburg is mély hallgatásba burkolózott. Levelünkre küldött kurta válaszában utalt rá, hogy pillanatnyilag nem a Műcsarnok körül forog az élete. A TBA 21-gyel épp egy másik budapesti projekten dolgozik, egyébként pedig úgy látja, mivel a pályázat eredménytelenné nyilvánítását közlő MNV-s levél óta a Vagyonkezelőtől és a NEFMI-től semmiféle hivatalos értesítést nem kapott, nincs mit nyilatkoznia a Műcsarnok körüli „spekulációkról”.

Rossz nyelvek szerint egyszerűen megsértődött, ez azonban pillanatnyilag senkit sem foglalkoztat túlzottan, új fejlemény adódott ugyanis. Azt már a pályázat eredménytelenné nyilvánítása és Petrányi mandátumhosszabbítása alapján sejteni lehetett, hogy a „Műcsarnokgazdák” nem újabb pályázat kiírásában, hanem kinevezésben gondolkodnak. Lapunk információja szerint pedig most a debreceni Modern és Kortárs Művészeti Központot, a MODEM-et vezető Gulyás Gábor neve bukkant fel ügyvezetőigazgató-jelöltként. Mellette szól intézményvezetői tapasztalata, ellene viszont az – többek szerint ezért is nem indult a novemberben meghirdetett pályázaton –, hogy nem rendelkezik a kiírásban szereplő művészettörténész végzettséggel. Állítólag Gulyás – aki Petrányit korábban erős kritikával illette – a napokban a debreceni polgármesterrel, Kósa Lajossal együtt Budapesten járt. Hogy a Műcsarnok ügyében intézkedtek-e, ezt nem tudni, azt viszont igen, hogy a MODEM-igazgatót már korábban is kapacitálták a Hősök téri kiállítóhely vezetésének megpályázására. Akkoriban nem foglalkoztatta a dolog, mostanában azonban állítólag újabb biztatást kapott. Lapunk kérdésére, hogy lenne-e a Műcsarnok vezetője, annyit felelt, hogy érdekli a dolog, és nagy lehetőségnek tartja. Egyelőre nem akar konkrétumokat mondani, mindössze annyit, hogy debreceni megbízatása 2011. június 1-jén lejár.

A gyűjteménnyel nem rendelkező, csak kiállításokat rendező csarnok közintézményi státuszát még az előző kormány szüntette meg