És akkor most itt ez az odakent cím. A kötelező és utolsó kűr. Mert búcsúkoncerthez búcsúlemez is dukál, s bár eleve reménytelen, mégis megpróbálják. Pedig tényleg nem lehet húsznál is több lemez anyagát egyetlen korongra csemegézni, ráadásul az esemény (ismét egy korszakot meghatározó zenekar int búcsút) megérdemelt volna egy dupla albumot. És egy igényesebbet is. Így csak a hiányokat vehetjük sorra. Mert bizony nincs itt az Operett, vagy a nyolcvanas évek egyik alapnótája, a Másik Magyarország, amely ma még aktuálisabb, mint megírása idején. Nincs itt A hetedik, hogy felidézze: Hobó a megzenésített versekben is épp olyan jó volt, mint saját szerzeményeiben. És még folytathatnánk... Ami meg itt van, az sem mindig egyértelmű: a Szabadíts fel! című szerzeményt az első három album valamennyi nótája veri. De ha fontos volt a nem túl jelentős Kocsmaopera megidézése, akkor miért nem az igazán komor és kissé elfeledett BAZ Megye Blues került fel vagy a Minden eladó?

Hobótól, aki konokul képviselte az igényességet egy gyorsan romló műfajban, mást vártunk. Átgondolt kiállítású, alapos válogatást, amely összefogja a zenekar korszakait, örömmel leltároz, és egy rajongó is boldogan teszi fel a polcra, mert nélkülözhetetlen. Ez inkább azoknak szólna, akiknek Hobó már most történelem. Relikvia, amelyet nem is érdemes leporolni. Pedig mekkorát tévednek...

"Vén csavargó vagyok Pannóniában..." (Hobó)