Megnyugtató papírforma
Ilyen például az Anthony Zimmer című francia, amúgy jól sikerült B kategóriás thriller bizarr remake-je, Az utazó, mely a legjobb musical/vígjáték (!) öt esélyes címe közé került, és a két főszereplő, Johnny Depp és Angelina Jolie is tűzközelbe jutott. De hasonlóan nagy támadási felületet kínált a Díva című musical is, még akkor is, ha Cher és Christina Aguilera a két főszereplő, akik szersze igencsak komoly húzónevek lehetnek egy díjkiosztón. Ezekre márpedig szükség van, mivel a Golden Globe presztízsét a gála kiemelkedő nézettsége garantálja. Magyarán: a show kedvéért a HFPA-tagok lelkesen jelölnek bárkit, még a legnagyobb buktákat is. Ha pedig az elismerések végül mégiscsak jó helyre kerülnek, akkor végeredményben nincs baj, hiszen néhány hónap múlva meg már senki sem fog emlékezni a nomináltak kínos listájára – a díjak rendben vannak, a nézettség pedig jó volt. The show must go on.
Ám mégis: olyan érzése van az embernek, hogy ezek a díjak most túlságosan higgadt és számító szavazások eredményeként születtek, mintha csak hideg fejjel kimatekozták volna őket. Minden bizonnyal még véletlenül sem akarták a tavalyi szituációt megismételni, amikor a pénztáraknál mindent taroló James Cameront és az Avatart megtámogatták a Golden Globbal, ezzel szemben az Oscaron végül A bombák földjén című kis független produkciót végzett a legjobbként. Most biztosra mentek, és az elemzők által tuti Oscar-befutónak kikiáltott Social Network – A közösségi háló című mű lett a legjobb film a drámai kategóriában, David Fincher pedig még a rendezői díjat is besöpörte. A király beszédében a dadogó, majd egy lecsúszott színész-beszédkorrepetitor segítségével történelmi jelentőségű beszédet tartó VI. Györgyöt frenetikusan alakító Colin Firth elismerése sem meglepő, mint ahogy Natalie Portman díjazása is borítékolható volt. Balett-táncosként látványos játékot mutatott, emlékezetes marad, ahogy bemutatta a fehér és fekete hattyú eltáncolása során felőrlődő, elboruló elméjű művészt (A fekete hattyú) – bármennyire remekelt is mondjuk a szintén nominált Jennifer Lawrence a Sundancegyőztes Winters Bone-ban. De hát ez utóbbi csak egy pici független film, úgy tűnik, hogy a magyar mozikat el is kerüli. A The Fighter című boxdráma két mellékszereplőjének kiemelése is sima ügynek bizonyult: Christian Bale és Melissa Leo neve hallatánmindenki elégedetten bólinthat. Ezzel az egész show-ra rányomta a bélyegét a papírforma unalma, még akkor is, ha sokan azt várták volna, hogy Christopher Nolan Eredet című művének köszönhetően végül tényleg nem távozik üres kézzel.
Mivel a Golden Globe-on külön kategóriákban indulnak a filmek, és a musical, illetve vígjáték zsáner díjáért is csupa vitatható cím versengett, legalább a legkevésbé rosszat hozták ki győztesnek: a The Kids Are All Right tulajdonképpen komikus családi dráma, vitatható befejezéssel. Mindenesetre világosan kiderül a rendezői szándék és üzenet, azaz egy leszbikus pár által nevelt két gyereknek akkor is a „családnál” a helye, ha felkeresik a biológiai apjukat, őbenne pedig hirtelen fellobban a szülői ösztön. A legjobb vígjáték/musical színésznő a főszereplő Annette Bening lett. Ez abszolút megérdemelt (ez a második Gloden Globe-ja, az elsőt Szabó István Csodálatos Júliájáért kapta), mint ahogy a férfiak között a mindig zseniális Paul Giamatti elismerése is az. Ő egyébként – teljesen jogosan – azt a Johnny Deppet utasította maga mögé, aki két jelöléssel is ott volt az ötben, a már említett Az utazó, valamint az Alice Csodaországban főszerepével.
A Golden Globe univerzális mivoltát erősítendő, a HFPA szavazók tévés produkciókat is értékelnek. Ez nem véletlen, hiszen legalább anynyi embert érdekelnek a kisképernyő sztárjai, mint a vászon hősei. Mivel itt is külön műfaji kategóriákat alkalmaznak, a díjak száma igen jelentős, de most legalább a magyar nézőket is érdekelheti: a legjobb drámaszéria az HBO Gengszterkorzója, míg a musical/vígjáték kategória győztese a Glee – Sztárok leszünk! lett. Az előbbi sztárja, Steve Buscemi lett a legjobb drámai tévészínész is. A gála magyar vonatkozása, hogy a tévéfilm/miniszéria győztese a magyar származású francia rendező, Olivier Assayas Carlos című produkciója lett. A cannes-i fesztiválon debütáló mű nagy részét Magyarországon forgatták, magyar színészek is szerepelnek benne, ezért külön szomorú, hogy sem a mozis változat, sem a tévésorozat hazai forgalmazásáról nem rendelkezünk egyelőre semmilyen információval.
De Niróé az életműdíj
A kétszeres Oscar-díjas és az amerikai filmakadémia díjára további négy alkalommal jelölt Robert de Niro vette át a gálán a Cecil B. DeMille-ről elnevezett életműdíjat. A 67 éves színész eddig több mint 70 filmben szerepelt. Kevin Spacey színész jelentette be még tavaly novemberben De Niro életműdíját, hangsúlyozva, hogy ő az a színész, aki „mindannyiuknak igen magasra tette a lécet”. A ceremónián az általában kimért De Niro szokásától eltérően egészen humoros módon köszönte meg az elismerést. Többek között megjegyezte, hogy az ott lévők minden bizonnyal nem is látták az ő kedvenc filmjeit, melyekre különösen büszke: a Stone-t, a Marvin szobáját, valamint a Stanley és Irist.
Ha a Golden Globe-nominációk alapján kellene véleményt formálnunk a tavalyi mozis évről, akkor azt kellene gondolnunk, hogy az igen gyenge volt –vélekedett több kritikus világszerte. Hiányolták például Martin Scorsese Viharsziget című pszichothrillerét, többen csodálkoztak, hogy a Toy Story 3. vajon miért nem versenyzett a musical-vígjáték mezőnyben, valamint hogy hogyan sikerült a Joel és Ethan Coen rendezte, az Oscar-versenyben komoly esélyekkel induló, A félszemű című westernt totálisan mellőzni a Golden Globe-on.
