A majdnem betiltott első magyar musical
– Az ősbemutató szereposztásából már csak mi élünk, Bodrogi Gyulával – mondja Margitai Ági, az előadás női főszereplője.
A szerzőtrióból Vas István 1991-ben, Ránki György egy évvel később hunyt el. A darab írója, a 93 éves Hubay Miklós, rendezője, Szinetár Miklós és karmestere, Petrovics Emil, valamint a színésznő fogadta el a színházi intézet meghívását: emlékezzünk együtt az Egy szerelem három éjszakájára, amely teljes újdonságnak számított 1961-ben, Budapesten. Hubay Miklós azt mondja, a musicalműfajt el is felejtették neki lefordítani. Senki sem mondta, hogy ez komédiát jelent, ő tragédiát írt helyette – Radnóti Miklós utolsó éveit véve alapul.
Az Egy szerelem három éjszakája a Petőfi Színház (a mai Thália) második premierje volt. Hatalmas siker, akárcsak a nyitóprodukció, a Koldusopera. Mindkettőt a fiatal rendező, a színház igazgatója, Szinetár Miklós állította színpadra. De hogy is jutott el hozzá ez a műfaj? Hát nem a szemközti Operettszínházból.
Vámos László rendezővel és Gordon Zsuzsa színésznővel kiküldték Szinetárt az avignoni színházi fesztiválra. Útközben megálltak Bécsben, és beültek a Kiss Me Kate című musicalre. Annyira megérintette a műfaj a fiatal rendezőt, hogy rögtön érezte, ezt neki találták ki. Magyarországon ugyanis csak a kanonizált műfajok, az opera-operett-próza léteztek. Az operettekben pedig törvény uralkodott: két szerelmes pár összevész, majd kibékül, a szereplők: szubrett és táncos komikus, primadonna és bonviván, a lassú dal után jön a gyors. Szinetár – mint mondja – már akkor is utálta a törvényszerűségeket, az új műfajban azonban mindent lehetett, szabadon bonyolódhatott a cselekmény.
Egy nyolcadik kerületi művészetbarát nőgyógyásznak köszönheti, hogy megismerkedett a zeneszerző Petrovics Emillel. Az ismerős orvos szívesen játszott le lemezeket társaságoknak: mikor találkoztak, akkor épp a West Side Storyt. (Az esti csapat negyedik tagja a későbbi popcenzor-, menedzser, Erdős Péter volt.) Szinetár felkérte Petrovicsot – akivel aztán negyven évig mindenről pontosan ugyanaz volt a véleményük, később azonban ez valahogy megváltozott –, legyen a zenei vezetője az alakuló Petőfi Színháznak. A vezetés harmadik tagja pedig a dramaturg Ungvári Tamás lett. Mindhármójuk elképzelése találkozott: a zenés darabnak legyen irodalmi rangja. Író írja a darabot, költő a librettót és neves zeneszerző a muzsikát. Az első premiert, Brecht-Weill Koldusoperáját névjegynek szánták, és azt akarták, a magyar darabok is ezen az úton járjanak – emlékszik Petrovics Emil.
Ezért hozták össze ezt a szerzőtriászt, amelyre egy régi tévéfelvételen Ránki György úgy emlékezett: nem kimondottan hízelegve kérte fel Szinetár. Annyit mondott csak: – Nézd, elképzeltem egy hármas fogatot, két vadlovat már befogtam, te kellesz nekem harmadiknak.
Hubay Miklós szerint az Egy szerelem három éjszakája „csillagos órán” született, a darab nagyon kellett a közönségnek. Hol írnak ma musicalt a magyar költészetről és hol szerepel a pesti vicc? – teszi fel a költői kérdést.
A főpróbaidőszak nem ment túl simán, a művelődési minisztériumban szívesen eltekintettek volna a bemutatótól. A miniszterhelyettes, Aczél György többször hívta a direktort, hogy halasszák el a bemutatót, bár írásba ezt nem akarta adni. A színházi főosztály vezetője, Meruk Vilmos új, saját színházzal kecsegtette Ungvárit, ha elintézi, hogy elmaradjon a zenés darab. Mindennek dacára 1961. január 12-én zajos siker fogadta a premiert.
Szinetár szerint abból az időszakból nem maradt fent olyan magyar mű, amely azóta is életben lenne. Az elmúlt ötven évben körülbelül harminc feldolgozást ért meg az Egy szerelem: készült belőle film, tévéjáték és lemez is. Kivétel Petrovics és Hubay közös operája, a C’est la guerre.
– Az opera előbb készült el, mint a musical – meséli Petrovics Emil. Az volt az érdeme, ami az Egy szerelem három éjszakájának is: a hazai színház történetében először a magyar értelmiség megpróbált szembenézni valamivel. Mi történt a második világháború alatt? Hogyan viselkedett a magyar társadalom? Mit nem tettünk meg, amit meg kellett volna tenni?
Ez a mostani alkalom, a megemlékezés Petrovics Emilnek azért súlyos és drámai, mert közben újra felütötte a fejét az a szemlélet: tagadjuk le a felelősséget, és fogjuk másokra a bajokat és a bűnöket. Ennek megy ellenébe a félszázados zenés darab.
