A kiadó tavaly januárban szavaztatta meg először közönségét a 2009-es évet leginkább jellemző három szóról. Nem keltett meglepetést, hogy a csaknem 1400 szavazó majdnem fele adta meg a válság szót, illetve az erre utaló, rokon értelmű kifejezéseket (például kilátástalanság, reménytelenség, káosz). Mint ahogy az sem számított rendkívülinek, hogy a második legtöbbször emlegetett kifejezés a korrupció és annak szinonimái voltak. Az első tíz szó sorrendje a továbbiakban így alakult: 3. szegénység, 4. hazugság, 5. szeretet, 6. H1N1 (a vírus), 7. remény, 8. bizonytalanság, 9. influenza, 10. munkanélküliség.

– Életünk tükrözői, lenyomatai a mindennapokban használt, jellemző szavak – jegyzi meg a kiadó nyelvész vezetője, Kiss Gábor. Mindjárt történeti példát is hoz: ha már a múlt század ötvenes éveinek elején végeztek volna hasonló szavazást, bizonyára az élbolyba került volna a békekölcsön, a lódenkabát vagy a svájcisapka kifejezés. Ám sajnos sem akkor, sem később nem volt ilyen kutakodás a nyelvhasználat értéksorrendjében, ezért most csak az utóbbi két évet tudjuk összehasonlítani. De ez is igen jól kifejezi az időközben lezajlott változásokat.

Bár 2010 legjellemzőbb szava ismét a válság (több mint 1100 szavazat alapján), utána azonban a vörös iszap kifejezés következik, és ha ezzel összevonjuk a kárt, olykor tragédiát okozó természeti jelenségekre utaló egyéb kifejezéseket (például katasztrófa, eső, iszap, árvíz), együttesenmajdhogynem első helyre rukkolnak a listán. Jóllehet e világhálós szavazás korántsem tekinthető reprezentatívnak, tehát nem a közvélekedés teljes keresztmetszetét mutatja, csak az internethasználó, iskolázottabb és vélhetően fiatalabb rétegek véleményét tükrözi, mégis megkockáztathatjuk: tavaly leginkább a hazánkat ért természeti katasztrófák rázták meg az országot.

A legjellemzőbb szavak top 10-es listája a továbbiakban így alakul: 3. remény, 4. árvíz, 5. katasztrófa, 6. szegénység, 7. változás, 8. Fidesz, 9. fülkeforradalom, 10. választás. Ebből viszont kitűnik, hogy a remény szó feljebb kúszott a listán 2009-hez képest (egyszersmind lejjebb csúszott a szegénység), és ez talán összefüggésbe hozható azzal is, hogy a vezető szavak körében súllyal jelentek meg a politikai változással, a választással kapcsolatos kifejezések (a többi között a győzelem, az újrakezdés vagy az elszámoltatás). Ez az átrendeződés a szóhasználatban – a választások évében –várható volt, hiszen a mindennapi beszédünkre nagy hatást gyakorló média föl is erősítette.

Vannak arra utaló jelek is a szavazók által legjellemzőbbnek ítélt szavak bővebb, ötven tételt tartalmazó listáján (lásd tintakiado.hu), hogy a politika „túlsúlyossá” vált a nyelvhasználatban. Másként alig magyarázható, hogy például a sokakat érdeklő focivb kifejezés a lista vége felé kullog (a vuvuzelával együtt). Kiss Gábor magyarázatként említi, e világversenyen ezúttal sem voltunk közvetlenül érdekeltek, ezért mára halványulhatott az emléke. A frissebb élmények olykor nagyobb súllyal kerülnek a listára, mint a régebbiek – talán erre utal, hogy a médiatörvény kifejezés, noha a sereghajtók között, de ott szerepel.

A vuvuzela nem az egyetlen szó, amely újként jelenik meg a hazai nyelvhasználatban – és a listán. Ilyen pél dául a lájkol kifejezés is (magyarítás az angol like szóból, amely a Facebook-portálon szokásos tetszésnyilvánításra utal). De idesorolható a jóval előkelőbb helyre beszavazott fülkeforradalom, amely már nem az internetes világ, hanem a politika (a választásokat megnyerő Fidesz) „leleménye”. A Tinta Kiadó vezetője szerint fontos hozadéka e játékos szavazásnak, hogy segít megismerni a nyelvhasználatba újonnan bekerülő és ott akár divatossá váló szavakat, amelyek nemcsak a szokásokra, életünk jellemzőire utalnak, hanem egyfajta aktuális „össznépi érzületre” is. Jó lenne professzionális módon figyelni ezeket a változásokat, és rendszeresen közreadni az eredményt, de erre manapság kiadó nem vállalkozik, főként fi nanciális okokból. Egyelőre marad a világhálós szavazás.