Annak ellenére, hogy a piacgazdaság és tőkefelhalmozás bírálatában nem szoktam olyan messzire elmenni, mint Marx, a német filozófus műveinek olvasását élvezetes foglalatosságnak tartom. Nyelve gazdag, stílusa lehengerlő, társadalmi látása pedig különleges.

Nem mondanám, hogy Bogár László nyelvezet, stílus és éleslátás dolgában Marx nyomába ér, de azért becsülöm az Echo TV-ben kifejtett agitációs propagandáját, azt a kérlelhetetlen igyekezetet, mellyel fennálló kapitalista rendszerünk visszásságait, a termelőeszközök tőkések által történő kisajátítását ostorozza. Habár maga Marx nem volt túl jó véleménnyel a közgazdászokról (ők „a tőkések tányérnyalói”, írta), talán rokonszenvezne Bogár László harcos kommunista nézeteivel.

A Mélymagyar említett adásában ugyanis a közgazdász egyebek mellett arra hívta föl a dolgozó munkások és parasztok széles tömegeinek figyelmét, hogy „ma a multinacionális kényszerítő hatalom a rabló, aki kiszivattyúzza erőforrásainkat, míg a globális bankrendszer az orgazda, aki az erőforrásokat értékesíti”. Rámutatott arra is, hogy a multik nemcsak rablók, hanem lényegében vámpírok, mert ők azok, akik „kiszívják a pénzt, odaadják a világbank rendszerének, vagyis az orgazdának, az meg visszakölcsönzi a pénzt azoknak, akikből kiszívták”.

Bogár László világában a valutaalap, a Világbank és a hitelminősítő intézetek „figyelmeztető és fegyelmező hatalmak”, amelyek megbüntetik „a renitens lokális elitet, azaz Orbán Viktort és kormányát”. Ebben a folyamatban – idézem – „az a valami, amit Európai Uniónak nevezünk, nem más, mint a nyugat-európai multinacionális vállalatok érdekkijáró szervezete, a globális kényszerítő hatalom érdekvédelmi szervezete, amely a nemzeti kormányokat arra használja fel, hogy a szivattyúk még hatékonyabban működjenek”. Később kiderült, hogy amolyan „főszivattyúkról” lehet szó, mert vannak „mellékszivattyúk” is, amelyek a magánnyugdíjpénztárak.

Hoppá, csaptam a homlokomra, ezek szerint az Európai Unió soros főnökeként most Orbán Viktor a nagy Fő- és Mellékszivattyú-kezelő?! A kényszerítő hatalmak érdekvédelmi szervezetének vezetője pedig a mi édes hazánk?!

Ám ezeket a jogosnak tűnő kérdéseket a műsort vezető Bayer Zsolt újságíró nem tette föl. Akkor sem szólt közbe, amikor Bogár László azt fejtegette: 2002-ben és 2006-ban a „globális kényszerítő hatalmak” buktatták meg a Fideszt, míg 2010-ben Orbán Viktor azért győzhetett, mert a „globális hatalom valamit ígérhetett neki”. (Ami elég sértő vélekedés a kormányzó pártokra szavazók számára.) Azt sem javasolta interjúalanyának, hogy „Laci, figyelj, mindjárt felhívom a Viktort, úgyis a haverom, s megkérdezem tőle, mit ígért neki a globális hatalom”. Nem. Ő inkább a következő kérdést tette föl: „az aulikus Batthyányt kivégezteti a császár, a kommunista Nagy Imrét kivégezteti a császár, az egykor liberálisként induló Orbán Viktort, s bennünket is – most, hogy a lázadás élén találtuk magunkat –, minket is ki fognak végeztetni?”

S erre mi történt?!

Lejárt a műsoridő.