Nem kell mindig színjátszani
– Azt olvastam, hogy ön részben magyar.
– Így van: anyai ágon. Még a nagyszüleim vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Nagyanyám rendszeresen magyar kajákat főzött, azóta sem ettem olyan jókat. Mielőtt rákérdezne, megjegyzem, hogy magyarul egy szót sem tudok, hovatovább, még sosem jártam Magyarországon, bár már sokszor éreztem szükségét annak, hogy odautazzak és megnézzem, hová is kötnek a gyökereim. Talán nemsokára pótolom ezt a mulasztást.
– Szeret pletykálni?
– Nem igazán, próbálom távol tartani magam még a kísértéstől is. Pontosan ezért igen óvatosan bánok a Facebookkal vagy a Twitterrel. Ha már netezek, akkor sokkal inkább a hírek miatt megyek fel, a legtöbb időt az e-mailjeim gondozása után CNN honlapján töltöm el. Amióta a Pletykafészekben szerepet kaptam, mélyen átérzem, milyen rossz, ha valakiről jó- vagy rosszindulatú történetek keringenek. Az előbbi akár jó pillanatokat is szerezhet – már ha igaz –, de a pletyka 99 százalékban valakinek a lejáratására születik. Ezt pedig tökéletesen mutatja be a Pletykafészek.
– Ha már szereti a híreket: az Egyesült Államokban rendszeres téma volt a Pletykafészek a sajtóban, számos támadás érte a produkciót annak „nyitottsága” miatt.
– Több szülő jelentette fel a sorozatot, például azért, hogy a nyíltan kezelt szexualitás rossz hatással van a gyerekekre. Én úgy gondolom, hogy minden tini követ el hülyeségeket, ez az a korszak, amikor mindent kipróbál az ember. A sorozat írói ezt a valóban érzékeny témát kellő hozzáértéssel kezelték. Nem véletlen, hogy a meggondolatlanságból elkövetett cselekedeteknek rendre meg is voltak a következményeik. Volt, aki rászokott a drogra, más terhes lett – ezekből a példákból tanulhatnak a nézők is. Másrészt semmi olyan nem történt, amit máshol ne láthatna egy gyerek, ha bekapcsolja a tévét vagy ha felmegy a netre.
– A Pletykafészek tipikus női sorozat, nem?
– Meglehet: úgy tudom, tényleg 19 és 35 év közötti nők nézik a legtöbben. Legalábbis a statisztikák szerint. De nagy csodálkozásomra rendszeresen találkozom férfi akkal is, akik teljesen képben vannak.
– Állítólag az ön karaktere az egyik legkedveltebb a nézők körében.
– Egyszerű: a sorozat New York gazdagok által lakott részében játszódik, én pedig a szegény lányt alakítom. Nekem nincs ötezer dolláros retikülöm, nem limuzin visz az iskolába, és még dolgoznom is kell. Kicsit többen tudnak ezzel világszerte azonosulni, mint a felső tízezer mindennapjaival. Másrészt az én figurámat használják ki a legtöbben, neki törik össze a legtöbbször a szívét.
– A Pletykafészek a Beverly Hills 90210 örökségét vitte tovább a tévéképernyőn.
– Abból sajnos egyetlen részt sem láttam.
– Őszintén: miért vállalt szerepet egy olyan baljóslatúan B kategóriásnak ígérkező horrorban, mint a Piranha 3D?
– Őszintén? Egy kezdő színész nem igazán engedheti meg magának a válogatás luxusát. „Fogd a szerepet, és fuss!” A Piranha egyébként remake, az eredetit valamikor a hetvenes években forgatták. A forgatásról amúgy vegyes emlékeim vannak. Arizonában dolgoztunk két és fél hónapig, ahol nagyon jó meleg volt. Viszont számos jelenetet éjjel, egy tóban víz alatt vettünk fel, amelynek a vize roppant hideg volt, ráadásul én nem vagyok túl jó úszó. Már ettől be voltam ijedve, így már nem is kellett sok művészetet hozzátennem, amikor a rendező azt mondta: most képzeld el, hogy egy sereg piranha meg akar téged enni. Ez nem is színjátszás, pusztán reagálás.
