Két B-közép között
Vettem részt az ő kezdeményezésére alakult, és mérvadó győriek, meg tekintélyes, nemzetközi hírű személyiségek által látogatott Fészek klub vacsoráin, ahol olyan véleményeket fogalmazott meg érvekkel és indulatok nélkül, melyek miatt egyszer az MSZP, másszor a Fidesz haragudott meg rá, de előfordult, hogy mind a kettő egyszerre.
Jancsó Péter, a győri székhelyű Graboplast elnök-vezérigazgatója nem teremti és nem keresi a konfliktusokat, ám nem tér ki előlük.
– Minden vélemény megosztó, ezért aztán kényelmetlen annak is, aki kimondja, amit gondol – summázza tapasztalatait, majd hozzáteszi: –Magyarországonmég bonyolultabb a helyzet, hiszen a megfelelő politikai kultúra meg a civil kurázsi hiányában nálunk régóta szentségtörésnek számít a saját B-középből elismerni, megtapsolni az ellenfél játékosát, ha az elegáns, ügyes cselt mutat be.
– Jancsó Péter melyik politikai B-középen szurkol? – kérdezem.
– Két B-közép között vagyok – állítja. – Azt látom a rendszerváltás óta is, hogy a magyar politika nem értékelvű, hanem rendkívül pragmatikus. A politikusok belehallgatnak a közhangulatba, és azt mondják, amit a közvélemény hallani akar tőlük. Sorsom, családi felemelkedésem miatt én természetes módon születtem bele az esélyegyenlőséget, a szolidaritást hirdető baloldali gondolkodásba, 2007 elejéig némileg számon tartottak az MSZP közelében is, aztán – miután a civil véleményemet valószínűleg ellenségesnek tartották –, úgy távolodtam el tőlük, pontosabban ők tőlem, hogy a másik oldalhoz sem kerültem közelebb.
Jancsó Péter nagyszülei még egy uradalmat szolgáltak, ő azonban már a győri Gardénia Csipkefüggönygyár igazgatójának a fiaként érettségizett. Nem volt rá szükség, hogy az ismert, befolyásos papa miatt az iskolában kivételezzenek vele és később sebészorvossá vált testvérével, mégis szakadatlanul élt benne a vágy: valami olyat kipróbálni, ami csak a saját tehetségét, érdemeit tükrözi. Zenélni kezdett, kiderült, hogy abszolút hallása van. Érettségi után a szülők engedték, hogy a neki szánt egyetem helyett egy éjszakai bárban pengesse a gitárt, ahol a hajnali órákban már csak páran maradtak. Az összesűrűsödött füstben általában két alkoholista ücsörgött, akik a záróra után azért utaztak el Mosonmagyaróvárra, majd onnan vissza Győrbe, mert a vonaton akkor is nyitva volt a büfékocsi.
Egy idő után belátta, hogy ez nem az ő világa, otthagyta a zenés éjszakákat, és egyetemre ment. Közgazdászként a nagyvállalati rendszerek értője, ismerője lett, a Graboplast vállalati tanácsa pedig akkor szavazott neki vezérigazgatóként bizalmat, amikor komoly áldozatok árán új pályára kellett állítani a céget.
Akkor, 1988-ban azt nyilatkozta az esélyekről: „Itt élek köztük, a lakásom bármelyik ablakát nyitom ki, mindegyik a gyárra néz. Felelősséget érzek a munkatársaim sorsáért, és ez döntő szerepet játszott abban, hogy elvállaltam a nem éppen fénykorát élő Graboplast vezetését.”
– Három fajta nagyvállalati rendszer működött Magyarországon a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején – helyezi el térben és időben saját cégét és gondolkodásmódját. – Az egyik olyan volt, mint a flippergép, golyó nélkül. Csillogott-villogott, csengett-bongott, de érdemi teljesítményt nem tudott produkálni. A jövőkép, a stratégia golyója hiányzott belőle. Az ilyen cégek a piacgazdaságban tönkrementek. Aztán léteztek golyók, vagyis életképes piacfejlesztési elképzelések, ötletek, flippergép nélkül. Ezeknek az egykori stratégiáknak a gazdái alkotják a mai magyar milliárdos réteg színe-javát. S akadtak fl ippergépek golyóval, ám közülük a legjelentősebbeket – gondoljunk a lámpa- vagy a fagyasztógépgyárra, a gyógyszercégekre – egy szerencsétlen privatizációval nevetségesen alacsony összegért elkótyavetyélte az ország.
Az ipartörténeti diagnózisnak ennél a fejezeténél megkerülhetetlen a kérdés: megnyilatkozásai alapján jól érzékelem-e, hogy Jancsó Péter szerint a hazánkban letelepedő világcégek a foglalkoztatottság szempontjából közel sem annyira jelentősek, mint amennyire gondolják róluk?
– A nemzeti össztermékhez való jelentős hozzájárulásukat nem vitatom, ám a befolyásukhoz, a támogatásukhoz képest összességében nem túl sok embert foglalkoztatnak – jelenti ki. – A kormányok nem voltak képesek arra, hogy elősegítsék, kikényszerítsék a magyar beszállítók arányának érdemi növelését. Ha őszinték akarunk lenni, a multicégek nagy részének jószerével csak díszbeszállítóik vannak Magyarországról.
Jancsó Péter azt sem tagadja: ő EU-szkeptikus.
– Az Európai Unió jelenlegi működésének nem látom a végcélját, nem tapasztalom a tagországok egyenlőségére való törekvést, sőt a közösség kohézióját sem. A mi térségünknek az országait ma is másodrendűnek tekintik, még világszínvonalú termékeink esetében is külön kedvezményt várnak el tőlünk azért, hogy bekerülhessünk a közös piacokra.
Az önmagát baloldaliként meghatározó Jancsó Péter szerint elengedhetetlen, hogy a kormány a szükséges változásokhoz a magyarok önbecsülését is elősegítő erőt mutasson fel. A világ egyébként is erőközpontokban konszolidálódik – jegyzi meg. Orbán Viktor kormányának gazdasági irányairól pedig annyit mond: szokatlan út, de egyáltalán nem biztos, hogy járhatatlan vagy eredménytelen.
Jancsó tudja, hogy a gazdasági, politikai kijelentései általában erős visszhangra találhatnak. Helyi, civil ügyekben hangoztatott véleményéért is többször megtámadták már a saját városában. Kilenc évvel ezelőtt ötödmagával létrehozott egy asztaltársaságot, a gyermekei éttermében működő Fészek klubot. Ide különböző világnézetű emberek járnak, egyetemi tanárok, gyárvezetők, közgazdászok, vállalkozók, művészek, jogászok, újságírók. Tekintélyes vendégeket hívnak beszélgetésre, vitára, és folyamatosan véleményt formálnak Győr közéletéről, fejlődési irányairól.
Megalakulásuk idején szocialista polgármester vezette a várost, aki sokat tett Győrért, ezt a klubtagok is messzemenőleg elismerték. Ám megfogalmazták azt is: a 2000-es évek elején, közepén kevés innovációt tapasztaltak, vesztett dinamikájából a város, lelassult a fejlődése, nem volt eléggé átgondolt, attraktív a jövőképe.
Ebből a véleményből helyi politikai vihar kerekedett. Mi lesz ebből az országból, ha már két baloldali ember, Jancsó és a szocialista polgármester is nyilvánosan „összeacsarkodik”? – kérdezték sokan. Az MSZP helyi szervezete is napirendjére tűzte az ügyet, sőt, egy ellenklub is megalakult.
– Ez a lehető legjobb, ami történhetett – értékeli Jancsó az esetet. – Hiszek abban, hogy minél több civil sziget létrejön – ezek szerintem egyszer majd bizonyos pontokon összeérnek –, annál demokratikusabb, fejlődőképesebb, színesebb lesz a magyar társadalom, és az ember szűkebb környezete, térsége, városa, utcája.
Két és fél évvel ezelőtt a már Fidesz színeiben megválasztott új győri polgármester arról döntött, hogy választási programjának megfelelően összevonja a város tulajdonában működő közszolgáltató cégeket. Óriási volt az ellenállás – ahogy Jancsó fogalmaz –, helyben a saját pártja is „meg akarta enni” a polgármestert. Győrött szinte csak a Fészek klub állt ki mellette, Jancsó gazdasági szakemberként is azt hangsúlyozta: ésszerű, elengedhetetlen a cégek összevonása. Ekkor jobbról is azzal támadták őt: azért támogatja az elképzelést, mert meg akarja szerezni a társaságokat az önkormányzattól. Végül, az elmúlt év végén sikerült politikai közmegegyezéssel önálló, egységes vállalatba szervezni a győri közszolgáltatókat – nyugtázza a történteket a Fészek klub alapítója.
A Graboplast mellett korábban három nagy gazdasági szervezetet is elnökként irányító Jancsó Péter cégével most jelentős lépésre készül. Szándéknyilatkozatot írt alá a lengyel Lentex nevű társasággal az együttműködésről, amelynek tartalmáról egyelőre nem beszélhet. A hírek szerint azonban, ha a tranzakció létrejön, Európa egyik legjelentősebb padlóipari vállalata születik meg.
– 1997 óta készítem elő ezt a tervemet, életem egyik jelentős sikere lesz, ha megvalósul – értékeli elérhető közelségbe került ipari álmainak személyes jelentőségét.
Jancsó Péternek nincs a gyárhoz és a helyi közösséghez nem kötődő hobbija. Nem vett nyaralót a tengerparton, ahová időnként pihenni jár, hiába próbálták rábeszélni az ingatlanokra. A jó autókat szereti, de nem fetisizálja őket. Szabadidejében bemegy az üzembe, vagy az irodai íróasztalánál olvassa el a terjedelmesebb gazdasági, pénzügyi elemzéseket, cikkeket, tanulmányokat.
Otthon néha azért zenél is, zongorázik az unokáknak.
