Címszavaknál bővebb információt nem is nagyon volt lehetőség megtudni a dologról, de a főbb vázlatpontokat azért igen. A törvény biztosítja majd, hogy mind a nyolc magyar világörökségi területre külön-külön kezelési terv legyen, továbbá hogy alakuljon meg minden területen egy kezelő szervezet, amely e terv megvalósulását felügyeli, s az állami költségvetés biztosítson erre pénzt, körülbelül százmilliós nagyságrendben, ami egyben az állami felelősségvállalást is tükrözi. Az idei költségvetésbe még nincs beárazva ez a tétel, ezért is valószínű, hogy csak jövőre várható a törvény életbeléptetése, amikor már lesz hozzá pénz is.

A zsidó negyedben a válság lassította a változást

A törvény kidolgozását, bár erről a tájékoztatón nem volt szó, még az előző kormány idején kezdték el, szövege mostanra 90 százalékban van kész. Az év hátralevő részében kell kicsiszolni a végleges formát és elfogadtatni a parlamenttel, véglegesíteni a kezelési programokat, majd felállítani a megvalósulást felügyelő világörökség-gondnokságokat.

Elképzelhető, hogy a világörökségi területek kezelése a nemzeti parkokéhoz hasonlít majd, csak a kezelő szervük kevésbé lesz operatív, inkább ellenőrző funkciót tölt majd be. Néhány helyen – mint a Fertő–Hanság, a Hortobágy vagy az Aggtelekikarszt – egybe is esik a kétféle védettség, ott nyilván nem kell majd teljesen új kezelési tervet kidolgozni és új kezelő szervet felállítani. Legfeljebb ki kell egészíteni a meglévő tervet világörökségi szempontokkal, és az eddigi kezelő szervet megbízni a világörökségi gondnoksági feladatokkal.

Minden magyarországi világörökségi területen akadnak súlyos vagy kevésbé súlyos problémák, amelyeknek megoldására a leendő helyi kezelési terveknek megfelelően kiemelten kell koncentrálniuk. Az olyan problémamentesebb területeken, mint például Pannonhalma, a település fejlődését kell összhangban tartani az apátság műemléki érdekeivel. Pécsen az ókeresztény sírkamrák látogatóközpontjának fenntarthatósága, a turizmus és a fokozott védelemre szoruló sírnegyed védelmének összehangolása a megoldandó feladat. Aggteleken szintén a fenntarthatóság, Hortobágyon a hatalmas terület egységes kezelése és a klímaváltozás kihívásai jelenthetnek problémát. A Fertő–Hanság kultúrtájnál, amely nagyobb területet ölel fel a nemzeti park területénél, ráadásul két országot érint, a fejlettebb infrastruktúrával rendelkező ausztriai és a magyar rész hasonló szintre hozása ad megoldandó feladatot.

Hollókőn viszont veszélybe került a falu és környezete közötti kapcsolat a hagyományos, paraszti gazdálkodás megszűntével, egyebek mellett ennek modernizálva megtartása jelent kihívást, de az ófalu elöregedő állandó lakosságának pótlása, a tradíciók fenntartása is odafigyelést igényel. Az utóbbi időben Tokaj-Hegyalján és főleg Budapesten jelentkeztek olyan problémák, melyek a világörökségi értékek romlásával fenyegettek. Tokaj-Hegyalján a Szerencsre tervezett szalmaerőmű és az ehhez irányuló teherforgalom vetítette előre a világhírű borvidék táji minőségének változását, Budapesten pedig legfőképp a VII. kerület Nagykörúton belüli részein, az úgynevezett zsidó negyedben a régi házakat felváltó modern beépítések, ráépítések kezdték megváltoztatni a városrész hagyományos, historikus építészeti arculatát. Ám a fővárosban hasonló problémát jelent a budai várfal rossz állapota, a Várnegyed régi épületeinek jó karban tartása, a Szent György tér környékének rendezése, a Várbazár tönkremenetele, a rakpart Margit hídi szakaszának gyatra visszafalazása a főgyűjtő csatorna lefektetése után, továbbá legújabban a Belvárosban tervezett némely beruházás is.

Tokajjal és a zsidó negyeddel kapcsolatban az UNESCO világörökségközpontja 2011. január 31-ig megőrzési állapotjelentést is kért Magyarországtól. Tulajdonképpen ez indokolta a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága hétfői rendkívüli ülését. Mint elhangzott, a jelentések azt állapították meg, hogy egyik területen sem következett be állapotromlás. A zsidó negyedben a bontások leálltak (főleg a válság miatt), Szerencsen pedig nem épül meg a vitatott erőmű. A rendelkezésre bocsátott sajtóanyag kitér arra is, hogy mielőbb ki kell dolgozni az értékmegőrző szemléletű fejlesztések támogatási mechanizmusát, ám ez, mint kérdésünkre az elnök asszony a tájékoztatón válaszolta, jelenleg nincs napirenden, a középtávú programban azonban szerepel.

Szó esett a belvárosi Bécsi utcába tervezett „új városközpontról” is (közkeletű nevén: a Zeppelinről), melynek megépítéséhez most épp három egymás melletti házat kellene lebontani. A beruházó már az építési engedélyek megszerzése előtt szerette volna megszerezni a bontási engedélyt, ám ezt a KÖH szakhatóságként elutasította, így a bontási engedélyt a kerület nem adhatta meg. A sajtótájékoztatón elhangzott: az érintett háztömbök (ha házaik egyenként nem védettek is), világörökségként műemléki védettség alatt állnak, műemléki jelentőségű terület kategóriában. Erről a tervezett beruházásról is ment jelentés az UNESCO-hoz, hiszen kötelezően jelenteni kell a világörökségi területen tervezett minden olyan projektről, mely hatással lehet a helyszín kiemelkedő, egyetemes értékére.