Katasztrófahelyzet a múzeumban
Katasztrofális állapotúvá nyilvánította az Iparművészeti Múzeum épületét a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, amely hétfőn intézkedési tervet hagyott jóvá a katasztrófahelyzet elhárítására. A magyar szeceszszió kiindulópontjaként számon tartott, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján készült, 1896-ban átadott ház tetőzete – amint arra az intézmény főigazgatója, Takács Imre már korábban és többször felhívta az illetékesek figyelmét, mindeddig hiába –, évek óta rendkívül rossz állapotban van.
Az elmúlt hetekben azonban bebizonyosodott, végképp nem halogatható tovább a beavatkozás: november 29-én a kupoláról a járdára zuhant egy jókora tetőcserép (csak a szerencsének köszönhető, hogy nem tett kárt senkiben), az eset után felküldött ipari alpinisták pedig néhány nap múlva jelentették, hogy a kupolát díszítő, 11 méter magas, tonnás súlyú torony, az úgynevezett lanterna egyik oszlopa megrepedt, így erősen kétséges, hogy kibírna-e egy erősebb szelet. A minisztérium kordonnal vetette körül a ház két oldalát, bejáratai fölé védőtetőt szereltetett.
A hétfői intézkedés még tovább megy: január 31-ig teljes állapotfelmérést kell végeztetni, február 15-ig az épület minden oldalához védőtetőt állítanak, a hónap végéig pedig az összes cserepet, díszítőelemet meg kell erősíteni vagy el kell távolítani, amely gondot okozhat. Mindemellett a múzeum vezetőségének márciusra koncepciót kell kidolgoznia a ház felújításának első ütemére. Az életveszély-elhárításra a tárca 60 millió forintos gyorssegélyt ad – tájékoztatta lapunkat a főigazgató.
Módunk nyílt rá, hogy az épület kondíciójáról a saját szemünkkel is meggyőződhessünk. Alkalmi idegenvezetőink, a múzeum egyik vezető munkatársa és egyik biztonsági őre elsőként a medencének is becézett, pompás üvegcsarnokkal szembesített bennünket. Mint annak idején hírül adtuk, a tetőzet acélszerkezetét 1996-ban korróziómentesítették ugyan, ettől azonban – mint megtudtuk, komolyabb esők idején, csakúgy mint a ház számos más része – még beázik. Az épület elektromos hálózatának egy része is az utolsókat rúgja, találtak olyan vezetékszakaszokat, amelyeket még textíliával szigeteltek – nem kizárt, hogy még az építés idején, tehát a XIX. század végén. Gyakoriak a zárlatok.
A gyönyörűendíszített szecessziós pincében, amelyet méltatlanul, de kényszerből raktárként hasznosít az intézmény, salétrom eszi a nedvedző vakolatot, a magasföldszinten pedig megmutattak néhány ablakot, amelyek nagyobb szélben időnként keretestül kiesnek a helyükről. E helyütt – a legautentikusabb forrásból, tehát a kazánkezelőtől – értesültünk arról, hogy a fűtési rendszer is elavult, alul viszonylag jó idő van, a felsőbb szinteken viszont télen kifejezetten hideg, ami a gyűjtemény gondozóitól külön odafigyelést követel. Bebocsátást nyertünk a mélypincébe is: talpunk alatt vizenyős, törmelékes talaj csikorgott, előttem egy falból kiesett tégla várta a jól megérdemelt talicskát. A biztonsági őr megmutatta, meddig szokott érni az esővíz a kiadósabb zuhék után (nagyjából lábszárközépig).
Kimentünk az udvarra, sáros, szomorú ugar ez, ahonnan lehangoló panoráma nyílik az épület belső traktusain hámló vakolatra, alig látni öszszefüggő festékfelületet. Átvágtunk a pusztán, és behatoltunk az Iparművészeti Egyetem szárnyaiba, ahol ugyancsak szomorú kondícióban van a vakolat, majd felhágtunk a remek faszerkezettel szerelt padlástérbe, kitártunk egy nyílászárót, s innen néztünk szerteszét. Körös-körül Zsolnay-tetődíszek, amelyeket madzagok tartanak a helyükön; balra, a híres-nevezetes kupola tetején látható, szintén Zsolnay-kerámiába burkolt torony (lanterna) hasad tovább máma is – konstatáltuk.
De remélhetőleg nem lesz ez mindig így. Takács Imre szerint az említett első ütem már ebben az évben elkezdődhet. Nem másról van szó, mint a teljes tetőzet műemléki igényű cseréjéről és az épület középső traktusának homlokzatrekonstrukciójáról. Hogy ez mennyi ideig tarthat, nem tudni, azt viszont igen, hogy legalább ötmilliárd forint kell hozzá, valamint az is, hogy a teljes felújítás akár öt évbe is beletelhet és 12–14 milliárd forintba kerülhet. Ennek keretében rendbehoznák az épület két oldalszárnyát is, korszerűsítenék a közműhálózatot, víztelenítenék a pincéket, megépítenék a ház annak idején idő híján lehagyott Hőgyes Endre utcai sarkát, modern muzeológiai gépészettel látnák el az intézményt, ahol mindemellett új kiállító- és fogadótereket, múzeumi műhelyeket és raktárakat alakítanának ki – tudtuk meg Takács Imrétől.
