A fekete-tengeri kikötőváros zenei színháza voltaképpen három, 2004-ben egyesített társulatból áll (filharmónia, balettszínház és opera), s mint ilyen, egyike a mindöszsze három hasonló intézménynyel bíró városnak Európában. A művészek azonban a bezárás után is tovább dolgoztak: munkanélküli státusban, háromhavi elmaradt fizetéssel, de megszerveztek még egy nemzetközi fesztivált is. Daniela Vladescu szólista és igazgató tovább menedzselt – mígnem végül a szeptemberben indult egyeztetési küzdelem után, 2010. december 29-én a szaktárca viszszavette a megyétől az intézményt.

A budapesti Operában is gyakran fellépő szoprán-vezérigazgató a telefonban köhécselve ujjongta: berekedt a több hónapos folyamatos telefonálgatástól, miközben éjjelnappal munkatársait vigasztalta, de feltétlen szeretné kimondani lapunkban azt is: ha nem Kelemen Hunor épp a román kultuszminiszter, nem vette volna az állam őket púpként a hátára. A kijelentés politikai kontextusban sokkoló: tavaly tavasszal ugyanis a nemzetközi hírű operaénekesnő belépett a szélsőségesen magyarellenes Nagy-Románia Párt (PRM) soraiba.

– Nem akarok egyetlen korábbi nagy minisztert, kulturális egyéniséget sem megsérteni – fogalmazott a művésznő –, de egyben biztos vagyok: egyetlen más miniszter sem akart volna segíteni, mindenki átdobta volna a döglött macskát a szomszéd kertjébe. És a 2010-es megszorítások közepette ezt el is kellett volna fogadnunk.

December 28-án a tárca még sajtóközleményben jelezte: bepereli a megyei tanácsot, mivel a miniszteri küldöttség Konstancára érkezésekor, immár sokadszorra, nem volt jelen, aki átadhatta volna az intézményt. A megyei testület a huzavonával jelezte: noha bezárta a színházat, nem kívánja sem a rangot, sem az épületet kiadni a kezéből.

A Boc-kormány júliusban hozta meg azt a sürgősségi kormányhatározatot, amelynek értelmében sok tízezer közalkalmazottat bocsátanak el, közülük 54 ezret a helyi közigazgatásból. Ez a megtakarítás a közalkalmazottak 26 százalékát tette utcára, 29 százalékos költségmegtakarítást eredményezve. Az önkormányzatok által működtetett kulturális intézmények összes alkalmazottja érintett tehát ebben. Az Oleg Danovskinál ez azt jelentette: 300 alkalmazottból előbb maradt 140, majd a fenntartó lehúzta a rolót.

Ez a lépés ezért is egyedi Romániában, mert a kulturális tárca körlevélben tiltotta meg olyan kulturális intézmény leépítését, melyet nem a helyi önkormányzat hívott életre –az Oleg Danovski viszont korábban állami intézmény volt. Vladescu szerint Kelemen Hunor erőfeszítése azért is példásan emberi, mivel a bezárás óta a kormány munkaügyi, közigazgatási minisztert is cserélt – így nulláról indult minden újlobbi. A tárca az opera épületével együtt vette vissza az intézményt, így a „menekülteknek” a továbbiakban semmilyen kapcsolatuk nincs felszámolójukkal. A művészek egyéni pereket indítanak – mihelyt a harminc szolgálati lakást, amelyből a napokban a tanács kitessékelte őket, új otthonra cserélik.