– Miért mondtak föl önnek?

„Szabadon döntöttem”

– Voltaképpen nem mondtak föl. Áthelyeztek abba az úgynevezett vagyonkezelő alapba, ahová a közmédiumok állományának zöme került. Mármint jogilag. Mert egyelőre változatlanul a Duna TV-be járok be, most éppen zárom a múlt évet.

– De már nem a Duna Műhely vezetője?

– Már nem. Bár nincs konkrétan leírva, hogy leváltottak. A műhely szerepel a Duna TV új szervezeti sémájában is, mások nevével. Nem tartozom a tévé negyvenkilenc fős stábjába. Volt értekezlet az új szervezeti rendről, de a saját helyzetemről, jövőmről az áthelyezési papíron kívül egyelőre nem kaptam tájékoztatást. Több százan vagyunk így a házban. Egyébként annyit értek ebből a „magyar BBC”-logikából, hogy a párhuzamosságokat meg kell szüntetni, és lesznek fölösleges emberek. Valamiért úgy látszik rám a Duna Műhelyben nem lesz szükség. De a Duna TV dramaturgiai vezetője is vagyok – vagyis voltam eddig – és dramaturgiai munka ezután is lesz itt vagy az MTV-ben. Lehet, hogy kapok megbízást, de erről egyelőre semmit sem tudok.

– Bizarr egybeesés: épp az idén tizenöt éves a Duna Műhely.

– Miután eljöttem a Balázs Béla Stúdiótól, fölhívott Sára Sándor, a Duna TV akkori elnöke, hogy szeretne egy BBS-hez hasonló kis műhelyt létrehozni házon belül, vállalnám-e. Vállaltam. Itt is fiatal tehetségekkel dolgoztam együtt, és a műhelyjelleget is megteremtettem. A döntést azonban, hogy mi készüljön el, én hoztam. Kicsi ez a játéktér, kezdetben évi tízmillió forintból gazdálkodhattunk, tavaly húszmillióból.

– A műhely kis- és nagyjátékfilmjeiről, dokufilmjeiről, kísérleti alkotásairól vált ismertté, nemzetközileg is. Hány produkció készült?

– Tizenöt év alatt százötven–kétszáz, túlnyomó többségük adásba került. Közülük, azt hiszem, ötven számít nagyon jónak. Fontosnak tartom, hogy fölkaroltunk határon túli, főként erdélyi, vajdasági magyar filmeseket. Nagyot lendített a munkán, hogy mindjárt az elején, 1996-ban Iványi Marcell Szél című rövidfilmje Arany Pálmát nyert Cannes-ban.

– Ettől kezdve máig igen hosszú a Duna Műhely fesztiváldíjas filmjeinek listája.

– Csak Cannes-ban szerepelt még Mészáros Péter, Kenyeres Bálint, Erdély György összesen négy filmmel. De Berlintől Karlovy Varyig, Moszkvától Velencéig tizenöt nagy nemzetközi fesztiválon vettünk részt, kaptunk elismeréseket.

– Szinte hihetetlen, hogy ilyen kis büdzséből még nagyjátékfilmekben is közreműködtek.

– Részt vettünk tucatnyi nagyfilmben – mindegyik eljutott fesztiválokra. Köztük például Mundruczó Kornél játékfilmes debütálása, a Nincsen nekem vágyam semmi című, a 31. Magyar Filmszemle Elsőfilm-díjasa. Arra törekedtem ugyanis, hogy partnereket találjak, koprodukciókat hozzak létre, és pályázzak finanszírozásra. Több film költségeihez nem is jutott a Duna TV pénzéből. De ha jutott egy kevés, megsokszorozódott.

– A tévécsatorna nem szólt ebbe bele?

– Ami a legfontosabb volt, az a szabadság. Szabadon döntöttem, de ha elfogadtam egy filmtervet, onnantól kezdve szolgáltam azt. Igyekeztem mindent előteremteni, hogy elkészülhessen, az alkotója filmezhessen. Nem a pénz volt a döntő. Amikor például Dyga Zsombor Tesó című filmjét forgatta 18 millió forintból, természetes volt, hogy sem ő nem kap egy fillért, sem én. Szinte a semmiből raktuk össze a produkciókat. A legdrágább filmünk Tolnai Szabolcs Fövenyórája: 135 millióból készült, természetesen koprodukcióban. Mindig elmélázom kicsit, ha azt hallom, háromszázmillió alatt ma már nem lehet filmet forgatni.

– Személy szerint is több kitüntetést kapott házon kívül.

– Amire legbüszkébb vagyok, hogy Marosvásárhely díszpolgára lehettem. Sikerült odakinn létrehozni az évente megrendezésre kerülő Filmtett–DunaMűhely filmes tábort, amelyben sűrítve lejátszódik a műhely egész tevékenysége – a kolozsvári Sapientia Egyetem filmes gyakorlatnak fogadja el. Sajnálnám, ha a mostani változások miatt ez nem mehetne tovább.