Isten ostora francia tükörben
– Mit kell tudnia a magyar olvasónak a Revue des Deux Mondes-ról?
– Európa legrégibb, s nem kizárólag irodalmi, inkább történelmi, geopolitikai folyóiratáról van szó, amely 2009-ben ünnepelte fennállásának 180. évfordulóját. Megjelenésekor George Sand, Chateaubriand, Sainte-Beuve, Dumas, Musset szerepelt a szerzők között.
– Hogyan született a különszám ötlete?
– Michel Crépu író, irodalomkritikus, a Revue des Deux Mondes főszerkesztője Magyarországon járt 2009-ben, és a budapesti Francia Intézetben előadást tartott a kortárs francia irodalomról. A többmint tíz éve Magyarországon élő Henri de Montety fiatal francia történésszel folytatott budapesti beszélgetéseik idején született az ötlet, hogy az első magyar EU-elnökséghez időzítve megjelentessenek egy magyar „dossziét”. Mellesleg Crépu ekkor már nagy tisztelője volt a magyar irodalomnak, hiszen évekkel korábban nagyon elismerő kritikát írt Krúdy Gyula N.N. című kisregényéről, s rendelt írásokat Bibóról, Szűcs Jenő történészről is. A Revue des DeuxMondes számára tőlem is kért egy interjút Esterházy Péterrel.
– Mit tartalmaz a „magyar tükör”?
– Hét tanulmány olvasható benne, többet közülük a már említett Henri de Montety írt. Értekezik egyebek mellett a nemzeti küldetés hagyományának francia és magyar koncepciójáról, a gyakran ambivalens külpolitikai kapcsolatokról, ír a kulturális kapcsolatok aranykorának tartott harmincas évekről, hogyan látták akkoriban a franciák Magyarországot, bemutatja a Nouvelle Revue de Hongrie-t, s közöl egy kronológiát a Kárpátoktól az Európai Unióig. Emellett Miskolczy Ambrus Eckhardt Sándor A francia szellem című művének bemutatására vállalkozik, a kolozsvári Egyed Emese egy 1986-ban, Franciaországban Jean-Jacques Rousseau és Magyarország címen megrendezett kiállításról értekezik, Borsi-Kálmán Béla pedig Napóleon kémjei Magyarországon címmel közöl egy tanulmányt.
– Az elmúlt évtized közepén –köszönhetően jórészt a Máraifordításoknak – ismét aranykorát élte a magyar–francia irodalmi kapcsolat. Tart-e még a pozitív hullám?
– A 90-es években valóban reneszánszát élte a két ország egymásra találása. Talán még Magyarországon is kevesen tudják, hogy Márai Sándor európai „hódítása” a francia fordítás eredménye, hiszen a párizsi kritikai fogadtatás hívta fel rá más európai kiadók figyelmét. Ezt az időszakot sajnos azóta sem sikerült felülmúlnunk, a 2000-es években lényegesen kevesebb francia fordítás jelent meg magyar szerzőktől. De azért Márai Sándor, Szabó Magda és Kertész Imre folyamatosan ott van a francia könyvpiacon.
– Vannak-e új magyar felfedezettjei a francia irodalmi közönségnek?
– Új jelenségként talán a magyar vonatkozású történelmi regényt vagy a fantasyt említhetném. Fonyódi Tibor Isten ostorai című történelmi regénye, amely Attila sámánjának élettörténetét meséli el, sikerkönyv Franciaországban, s idén jelentkezett egy francia fantasyszerző is, Fabien Clavel, akinek regénye István király korában játszódik.
– Műfordítóként ön a magyar irodalom jeles francia tolmácsolója, kiadója. Mi foglalkoztatja mostanában?
– Éppen jubilálok. Hamarosan válogatás jelenik meg novellafordításaimból abból az alkalomból, hogy első fordításom, egy Örkény-novella éppen 30 évvel ezelőtt jelent meg a Le Monde-ban. A válogatás először e-könyv-kiadásban lesz elérhető – ez lesz az első magyar vonatkozású kiadvány ebben a formában –, később nyomtatásban is kapható lesz. Jómagam egy kétnyelvű novelláskötettel készülök az új évre, de egy audio-CD kiadás is készül, amelyen színészek olvasnak fel magyar irodalmi fordításaimból és kiadványaimból.
