Érkezésünkkor barátságosan fogadnak a felszolgálók, majd az emeleti terembe foglalt asztalunkhoz vezetnek. Az enoteca hangulatra mindössze a személyzet borozós köténye utal. A süppedős, mogyoróbarna „suba”-szőnyeg már sejtet valamit a majdan elénk táruló dizájnból. Az emeleti terembe lépve igazán kifinomult érzékkel megtervezett és kivitelezett belső enteriőr fogad.

A stilizáltmedallion székek fekete és halványbézs virágmintás kontrasztja és a fehér, fényes falburkolat nagyon szépen élnek egymás mellett. Egy londoni fine dining emléket juttatott eszembe – minden elismerés érte. Az asztalunkhoz lépő felszolgáló udvariasan leültet, majd kezembe adja a pohárral is rendelhető italok listáját. Ezután megkapjuk az étlapot, ami nagyon-nagyon szűk választékot kínál. Mindöszsze öt étel szerepel rajta, ami még a hasonló típusú éttermek esetében is kevés. Tavasszal a Babelből érkező Kovács Árpád séf váltotta Molnár Gábort a konyhán, talán az átállás is közrejátszhat a szűk kínálatban.

Előételnek tengeri sügér sashimit marinált fehér bébispárgával és currys zöldségpürélevest rendelünk. Míg az előételekre várunk, házi sütésű fehér és barna kenyeret kínálnak kevés sós vajjal. Az amouse bouche megjelenésében nagyon reprezentatív: apró, szögletes tányéron gyönyörű katonás rendbe állított három apró falat. Hideg libamájterrin passiógyümölcs-velővel,mellette borjúnyelv cukkinis ruccolahabbal és végül krémes polentán kacsarillette. A libamáj savasságát a passiógyümölcs savanyúsága messze felülmúlta, kifejezetten zavaró volt, és talán a vacsora egyetlen igazán komolyan kritizálható darabja. A mellette lévő borjúnyelv a ropogós cukkinivel és ruccolahabbal már út a mennyország felé, és a lágy polenta a ka -csarillette-tel maga az éden. Aki ilyent tud, azmár szintemindenre képes. A sous vide borjúnyelv puha, de feszes állagú, a zöldség roppan. A polentás kacsa ízére még sokáig emlékezni fogok. Miután felocsúdtunk a köszöntőfalatok okozta ámulatból, megérkezik az előétel és a leves. A sashimi és a marinált bébispárga kicsit naturális ízű, de tulajdonképpen nagyon szerethető így is, frissessége, roppanóssága épp eleget nyújt.

A currys zöldségkrémleves nagyon finom, nagyon krémes, de a curry egy árnyalatnyit túlzóan rátelepedett a zöldség ízére és nem engedte eléggé kibomlani frissességét. Főételnek nyelvhalat választunk medvehagyma-rizottóval és serrano chipsszel, illetve kacsa és galamb duettet karottás burgonyapürével és mazsolamártással. A halat tökéletes állagúra sütötték, a medvehagyma-rizottó kellemes, enyhén fokhagymás ízvilágú, bár kicsit tejszínesebb a kelleténél. A ropogós serrano sonka ideális kiegészítője az ételnek, enyhe zamatai teszik teljessé a kompozíciót. A galamb és a kacsa húsa tökéletes, a galamb omlik a szájban. A kacsa viszont –megfelelő steakkés hiányában – csak nehezebben adja meg magát. A burgonyapüré íze csodás, állaga talán a nem jól megválasztott burgonya-alapanyag miatt kicsit nyúlósabb. A húsok alá öntött mártásnak még egy kis forralás, redukálás kellett volna, mert a két vörös hús töményebb, mélyebb ízeket is elbírna. Az élmény így is maradandó. Régen találkoztam ilyen jó ízeket felsorakoztató fogásokkal. A deszszerten sem kell sokáig dilemmáznunk,mindössze egy van belőle az étlapon.

Előtte rebarbarasörbetet kapunk. A sörbet állagát tekintve inkább fagylaltra emlékeztetett, de a rebarbara üde, savanykás íze nagyon jólesően hűsíti le az ízlelőbimbókat. A desszert eper-capuccino mascarponekrémmel és vaníliafagylalttal. Finom eperízű krém friss eperdarabokkal és házi vaníliafagylalttal, a mascarponekrém is kellően selymes – méltó befejezése a vacsoránknak.

A mignardise-ként kínált macaron ugyanabban a magas régióban mozgott, ahol a kezdő fogásunk. Az egész vacsora alatt a konyha nagyon magas szintű munkájáról adott tanúbizonyságot. A kiszolgálás végtelenül kedves, könnyed, figyelmes.

A szűk választék ellenére számos maradandó élménnyel lettem gazdagabb, a vacsora megérte a hosszú utat.

Infó

Enoteca Corso asztalfoglalás: +36 (72) 525-198 Web: susogo.hu