Wanted: keresik a „Boros Ady”-t és társait
A beszélgetés ugyanis arról szól majd, hogy milyen széles körű kutatás, valóságos képvadászat előzte meg a pécsi Nyolcak kiállítást, a híres festőcsoport tagjainak elveszett művei nyomában.
A nagyszabású pécsi tárlatot megelőzően, 2010 nyarán két budapesti galériában, Kieselbachnál és Virág Juditnál is látható volt például a Wanted című kiállítás, amelyen fotóreprodukciókon mutatták be a Nyolcak több mint száz elveszett festményeit, azokat legalábbis, amelyekről fénykép létezik. Sőt a Wanted-fotóanyag most a pécsi kiállítás előterében is látható, hátha valaki ráismer valamelyik elveszett műre, s meg tudja mondani, hol van. És úgy tűnik, ez a módszer meg is hozza a várt eredményt. Épp tegnap is telefonált valaki, hogy tudomása van Czóbel Béla egy korai képének hollétéről – meséli Barki Gergely, az esti beszélgetés egyik részvevője (Rockenbauer Zoltán, Virág Judit és Martos Gábor mellett), a képkeresés egyik kezdeményezője. A Nyolcak közül Czóbel talán az, akinek a legtöbb képe elveszett – magyarázza –, hiszen amikor az első világháború kirobbant, neki, mint egy ellenséges ország állampolgárának menekülnie kellett Párizsból, műtermét, képeit is otthagyva, melyeket a francia állam lefoglalt és elárverezett. Éppen ezért nagyon sok minden, műveinek 70–80 százaléka hiányzik a háború előtti, talán legfontosabb korszakából: szinte nem is ismerjük például azokat az aktokat, amelyekkel oly nagy feltűnést keltett a párizsi Vadak kiállításain, vagy azokat a párizsi utcarészleteit, amelyekről épp mostanában derült ki, mily nagy hatással voltak a fiatal Modiglianira.
A Nyolcak köre, vagyis Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos körülbelül 200 képet állított ki a csoport fennállása idején, 1909 és 1912 között Budapesten. Ezek közül körülbelül százat azonosítottak, s nagy részük látható most Pécsen – de kerestetik a másik száz.
A célzott keresés egyébként 2002 óta tart, akkor kezdett egy cikksorozatot Barki Gergely az elveszett művekről az ArtMagazinban; és intenzív kutatás előzte meg a Nemzeti Galéria 2006-os Magyar Vadak kiállítását is.
Több tucat kép hollétére derült fény a cikksorozat révén, valamint a szisztematikus kutatás és az említett Wanted-kiállítások segítségével. Így sikerült találkoznia Barki Gergelynek az Ausztráliába kivándorolt Orbán Dezső ma is kint élő leszármazottjával, és nyomára bukkanni jó néhány jelentős műnek. Mivel Orbán sok régi képét is magával vitte 1949-ben, majd odakinn eladta őket, ezért a Nyolcakkorszak festményeiből is bőven található ausztrál közgyűjteményekben és magánszemélyeknél. Néhány képtulajdonost sikerült is a telefonkönyv alapján utolérni. A telefonkönyv segített például nyomára bukkanni egy magántulajdonosnál annak a nagy méretű aktnak is, amelynek Pécsre hozatalát épp most szervezik, s remélhetőleg ide is ér a kiállítás bezártáig. A kutatás hozzájárult a Nyolcak eddig kevéssé méltatott tagjának, Orbán Dezsőnek az újraértékeléséhez. Sokat segített a századfordulós magyar festészet egyik legjelentősebb külföldi gyűjtője, Kirk Brown amerikai olajmágnás is, aki saját költségén küldött a Nyolcak pécsi kiállítására gyűjteményének darabjaiból. A megnyitón is jelen volt feleségével, s látva az előtérben a Wanted kiállítás fotóit, legalább féltucatnyi képről jelezte Barkinak, hogy tud hollétükről.
Barki Gergely persze legjobban azt szeretné, ha az általa kutatott Berény Róbert egyik lappangó főműve, az 1911 óta ismeretlen helyen lévő Sziluettes kompozíció előkerülne. De sokat jelentene, ha Czigány Dezső egyik híres Ady-képe, a „Boros Ady” vagy Márffy Hármas kompozíciója, netán Tihanyi Birkózókja bukkanna fel. Ha meglenne, azonnal be is tennék a kiállításba. Rákérdezek a Stuart Little kisegérben Barki által észrevett, s később kalandos úton megtalált Berény-képre: miért nem látni Pécsen? Egyszerűen azért, mert nem a Nyolcak korszakából való, mondja. Egy 1928-as képről van szó. De azért örülünk, hogy megvan.
