Tele volt a tér, tele voltak az utcák az okosabb-butább ütemekre pakolt elkúrtukkal, nemcsináltunksemmitekkel, satöbbikkel. A YouTube-on egyébként is bőven találni politikai megnyilvánulásokat kifigurázó zeneműveket. Nem paródiákról van szó különben, utánzásokról, hanem talált tárgyak megtisztításáról, adott esetben feldarabolásáról, majd újraépítéséről, jaj, gyönyörű posztmodern.

A médiatörvényből készített zeneművekkel azért más a helyzet. A pécsi Periszkóp rádió honlapján december 21-én megjelent egy felhívás, amelyben a frissen elfogadott médiatörvény zárószavazásának megzenésítésére kérték a zenekészítéssel foglalkozókat. „A 2010. december 21-én hajnalban lezajlott záróvitát művészinek tekintjük abban az értelemben, ahogy a költő fájdalmát is szépséges muzsikának látja a külvilág (Kierkegaard: Vagy-vagy; Phalarisz bikájának története). Felhívásunk ennek a politikailag már kezelhetetlen problémának kíván művészi feldolgozást kínálni” – fogalmazott a felhívásban Kovács Balázs és Hargitai Henrik. Bárki pályázhatott, s a beküldhető pályamunkák számát sem határozták meg, mindössze néhány feltételt szabtak. A zenekészítőknek a zárószavazás tetszőleges részletét, esetleg a médiatörvény szövegét kellett felhasználniuk. A zeneművek nem lehettek hoszszabbak tíz percnél. A műveket digitális fájlformátumokban benyújtók a pályázással elfogadták azt is, hogy alkotásuk közzétehető a rádióban, illetve annak weblapján. Beérkezési határidőnek december 30-át jelölték meg a kiírók. Nem milliós nyereményekért folyt a küzdelem: a pályázók közöttGianni Vattimo, Hanns Eisler, Zoltai Dénes, Weber Kristóf zenei témájú könyveit sorsolják ki. Összesen 17 pályamű érkezett, ezek mindegyike nyilvános ma már.

Stereosilence nem bonyolította túl, munkája mégis hatásos. The Yes People címmel ambientérzésű kitartott hangokra illesztette a vitában résztvevők szavait, majd az igen-nemeket. Korányi Tamás Médiaszavazás-klip című munkáját a szavazás részleteivel, különböző zajokkal, torzított szövegrészletekkel és DJ-anyagokkal tette színessé. Előkerül az egyik legtöbbet citált Orbán mondat, a „mindenki hozzon magával még egy embert”, a Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország, meg a Hajrá Magyarország, hajrá magyarok négynegyedes verziója is, a név szerinti szavazás pedig olykor mókushangon szól.

Loobi Liszt Ferenc Második magyar rapszódiájának egy elektronikus elemekkel dúsított részletét használta a szavazás szövegének aláfestésére. PersánszkyMiklós csongrádi színigazgató és rádiós műsorszerkesztő, a Periszkóp rádió tiszteletbeli munkatársa is pályázott – mindezt a zeneműből tudjuk meg, ugyanis nyugodt hangon, lassan ő maga mutatkozik be. Szolidaritási egyperces csendje: parlamenti zaj. Ami amúgy az egész mű pázsitja. Ezt leszámítva meditatívan végigbeszéli a majdnem hétperces trekket. Loch Gergely Szünetjeles című darabjához a médiatörvény 3. paragrafusát használta, mintha automata felolvasóprogram mondaná a szöveget, közben a szünetjel darabjaival variál, a fináléban pedig a „szabad” szó ismétlődik sokszor. Szabadságszünet. Mátrai Péter Pusztába kiáltván… címmel adta be munkáját, amelyhez Schiffer András és Kukorelly Endre beszédeit, a levezető elnök szavait, a szavazás hangjait és a teremzajt használta. Duplawöw zenéjének címe Hatalmi játék és muzsika 10 percben – vázlat. Vitarészletek, elektronikus zenén. Az Xrc nevű művész/csoport Inkább disznópásztor lennék Amagerbron című darabjába Lendvai Ildikó beszédének részleteit applikálta, a felismerhetetlenségig felgyorsítva azt.

Nem vagyunk zenekritikusok –nem értékelnénk különösebben a beérkezett pályázatokat. Az olvasónak azt ajánljuk, keresse fel a http://total.periszkopradio.hu/fulek_zarva/ oldalt, s hallgassa meg, a felsoroltakon kívül mire inspirálta a zenekészítőket a médiatörvény zárószavazása. Biztosan jobban szórakozik majd, mintha egy tüntetésen, recsegő hangfalból hallgatná a gagyi techno Gyurcsány-remixeket. Ha nevetni nincs is miért.