Új mozgóképes időszámítás
A 2011. évi állami költségvetés végszavazásakor, december 23-án eljött az igazság pillanata: lezárult egy korszak a hazai filmgyártásban. Hogy milyen lesz az új, annak legfeljebb halovány jeleit lehet fölfedezni. Biztosat senki sem tud, vagy legalábbis nem mond. Lapunk mindenesetre írásban tett föl kérdéseket december 8-án a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) kulturális államtitkárságának. Tudakoltuk filmpolitikai elképzeléseiket, például, hogyan képzelik el a magyar filmgyártás és -fi nanszírozás struktúráját, működését 2011-től; milyen szervezeti megoldás lép a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) helyébe; mi lesz a hazai filmvagyon sorsa, és végül mi lesz a tárcánál létrejövő filmfőosztály feladata. Eddig nem kaptunk választ.
Bizonyos változásokat kiolvashatunk a köztársasági elnök által is aláírt költségvetési törvényből. E szerint az eddig fő filmfinanszírozó szerepet betöltő MMK az idei több mint ötmilliárddal szemben (mínusz másfél milliárdos elvonás az idei második fél évben) mindössze 1,035 milliárd forintos állami dotációban részesül – ez a filmgyártáson kívüli járulékos feladatokra is kevés.
A NEFMI-nél 175 millió lesz „filmszakmai támogatásra”, és további – az első tervezetben még a Matolcsy György-féle Nemzetgazdasági Minisztériumhoz telepített – 2 milliárd forint „magyar film támogatása” címén a Fellegi Tamás vezette fejlesztési tárcához kerül. Az állami büdzsé ezen felül – történetében először – 800 milliós fi lmgyártási támogatásban részesíti a Nemzeti Kulturális Alapot, annak a miniszter által elkölthető keretét – tehát ezt a pénzt sem autonóm szakmai grémium fogja odaítélni.
Mindebből látszik: nemcsak fogyókúrára fogják a filmszakmát, hanem a megítélt pénzt ráadásul szétdobják. Holott korábban, az Új Széchenyiterv programjában még azt írták, kívánatos „a fi lmekhez rendelkezésre álló kormányzati pénzforrások összevonása”. Ezt az összevonást éppen az MMK – kritikával értékelendő – működése képviselte eddig, melyet a kormányzat szándéka szerint jövőre fölszámolnak.
A legfrissebb kormányhatározat már pontot is tesz a legtöbb, a Fidesz–KDNP-kurzus által nem kívánatosnak tekintett (kulturális) közalapítvány történetének végére. Ezek sorában az MMK-ra sincs szükség, mert –mint az Országgyűlés kulturális bizottságának költő-elnöke, L. Simon László nemrég költői kérdésként fogalmazta –„miért hagyta az előző kormány, hogy Grunwalsky Ferenc vezetése idején nyolcmilliárd forintnyi adósságot halmozzon fel?” És a tanulság: „miközben számon kérik rajtunk, hogy nem adunk elég pénzt a magyar filmkultúrára, látni kell, hogy a pénzt előre elköltötték mások”. Kár, hogy e frappánsnak tűnő megjegyzésben csúsztatások vannak.
Nem „mások” költötték el a pénzt ugyanis, hanem a filmes szakma saját önkormányzati szervezete révén, filmekre. És nem nyolcmilliárdnyi adósságot halmoztak föl, hanem több, mint ötmilliárdnyi bankhitelt, amelyet valóban az előző (Gyurcsány-)kormány ösztönzésére vettek föl. Persze az is sok, nagyon sok pénz. De mögötte áll(t) egy 2009-től 2013-ig tartó, kormánnyal kötött szerződés, amely öszszesen 26 milliárdos állami filmtámogatásról szól(t). Az MMK vezetői mégis hibát követtek el,mikor abban bíztak, az aktuális kormánnyal kötött megállapodást a következő kormány is tiszteletben tartja. Ahelyett, hogy óvatosan visszafogták volna a költést (amelyben pazarló kifizetéseket is fölfedezett utóbb a vizsgálat), fölpörgették a filmgyártást. Ez felemás eredményt hozott: évről évre jó néhány produkció szép nemzetközi sikert ért el, ám itthon fogyott a közönség. A filmes működésben súlyos ellentmondások keletkeztek. Ezt felül kell bírálni, valóban.
A kormány határozata szerint a nemzeti erőforrás minisztere április végéig összehívja az MMK 26 alapító szervezetének képviselőit, hogy eldöntsék, hogyan fog működni a filmszakma és a finanszírozás a jövőben. Nem lesz könnyű. A filmesek alkupozícióit rontja az őket terhelő többmilliárdos bankhitel, amelyet mégis csak a kormánynak kell valahogy rendeznie, különben a hazai filmszakma úgy, ahogy van, tönkremegy. Egy lehetséges megoldás: kifizetni az MMK-nak a Mafilm és a Filmlaboratórium ellenértékét, amely korábbi számítások szerint bőven fedezné a banktartozást.
A két állami cégvagyont még a Gyurcsánykormány adta a közalapítvány tulajdonába, és most úgy tűnik, a Fidesz-kormány „visszaállamosítaná”. Ha valóban Andrew Vajna fennhatósága alá kerül, mint azt híresztelik, nem lesz vele könnyű dolga a producernek, mert információink szerint a Mafilm nehéz pénzügyi helyzetben van, befektetőre vár, a filmlabor pedig tetemes bérleti díjjal tartozik az MMK-nak. A fejlesztési tárcánál bespájzolt kétmilliárdot ezekre kellene költeni. A kormánynak alighanem a másik zsebébe is bele kell nyúlnia, ha nem akarja, hogy 2011-ben mindössze 800 millió jusson filmkészítésre, valamennyi műfajban.
Az eddigi filmfinanszírozás gyökeres átalakítása miatt amúgy is nehézségek támadnak Brüsszellel, mert a magyar filmbefektetési adókedvezményt az MMK-val kötötték össze az uniós filmmegállapodásban. Ha a magyar fél változtat, föltehetően újra kell tárgyalni az egészet. Jócskán várni kell, míg kiderül, milyen új korszak köszönt a magyar filmre.
