A két nagy kereskedelmi televízió este fél 7-kor kezdődő híradójáról korábban le nem maradtam volna, sőt félpercenként váltogattam a két csatorna között, nehogy elmulasszak valami fontosat. Tudom, meglepően hangzik, de a TV 2 Tényekjében korábban – úgy értem, Bárdos András irányítása alatt – voltak például hírek, háttéranyagok, pluszinformációk. Az RTL Klub esti híradójában meg azt szerettem, hogy mindig azt éreztette velem: bátor és belemenős. Bármit jelentsen is a bátorság a híradózásban.

Most meg gyakran úgy tűnik, mintha mindkét csatornán a Kék fényt nézném huszonegyedik századi csomagolásban. Gondolom, a nézettségi mutatók mindkét tévénél igazolják a koncepciót, s ha igen, akkor a továbbiakban a híradós minőség számonkérésére kár szót vesztegetni.Ha nem tetszik, nem nézem, ha másoknak tetszik, nézzék. Elvégre a tulajdonosoknak csak a nézőszámok alakulása fontos, amit meg tudok érteni: ha én tolnék milliárdokat egy magyar kereskedelmi médiumba, nekem is jól jönne a visszaigazolás. De azért csak ideírom, hogy értsék: nem tetszik.

Egészen más a helyzet a Hír TV híradójával. Az ugyanis első ránézésre tényleg olyan „híradós”. Beszámolnak, ott vannak, pörögnek, csinálják, mondják, érvelnek, bátrak és belemenősek. Kár, hogy kizárólag egy másik országból tudósítanak. A szerkesztőség pár évvel ezelőtt fogta magát, és testületileg kivándorolt valahová, kitelepült idegenbe, egy olyan országba, amely csak képeiben és nyelvében hasonlít az én hazámra. Történéseiben, politikai mindennapjaiban és hétköznapi, egyszerű igazságaiban alig.

A Hír TV-nél azóta sem vették észre, hogy a technika már lehetővé teszi a színes adást, ők maradtak a fekete-fehérnél. Pontosabban szólva a narancs-vörösnél. A jobboldalt úgy óvják, mint a hímes tojást, a baloldalt pedig felakasztották a stúdió egyik sarkában pofozózsáknak: gondolom, a szerkesztők és a riporterek két adás között levezetésképpen azon gyakorolnak, nehogy kizökkenjenek a szüntelen harc ritmusából.

A tulajdonosok nyilván elégedettek a nézettséggel, s a Fidesz befolyásosabb politikusai is boldogan hümmögnek a mai magyar pártpolitikai valóságot – hogy’ is mondjam finoman –csupán részleteiben felvillantó tudósításokon. Magántévéről van szó, felőlem azt csinálnak, amit akarnak, szóval ha valakinek nem tetszik, akkor ne nézze. De azért csak ideírom, hogy értsék: nem tetszik.

Úgyhogy mostanában legtöbbször a jó öreg m1 és a megújult ATV híradója között választok, mert ezeken a csatornákon „híradóidőben” legalább nem érnek meglepetések. Mivel a mindenkori köztévé amúgy is hajlamos a mindenkori kormánypártok táncrendje szerint ropni, azon nem hökkentem meg túlságosan, hogy az m1 híradója milyen gyorsan hozzásimult a nemzeti együttműködés rendszeréhez. Az lett volna meglepő, ha nem teszi meg. Na lám, itt tartok 2010 utolsó napján: legyintek az emberi és szakmai önfeladásra...

De akkor miért is nézek híradót az m1-en és az ATV-n? Mert nem érzem azt, mintha egy bűnkatlanban élnék (lásd RTL Klub), s nem válok egy véget nem érő politikai bokszmeccs (lásd Hír TV) kedvetlen szurkolójává. Persze, álmodozni azért szoktam. Milyen jó lenne egy olyan híradót nézni, amelyet Bárdos András vezetne, a Hír TV hevülete hajtana, szakmailag Kálmán Olga felügyelne, és az RTL Klub látványtervező csapata rakna össze! Tudom, a mai médiaviszonyokat ismerve ez nem épeszű elképzelés – de hát nincs is normális tulajdonos, aki pénzt adna rá.