Mamut a nejlon alatt
Tavaly a múzeum a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől 220 milliót nyert az 1996-ban nyílt, de tizennégy év alatt kissé megkopott lovardabeli állandó kiállítás megújítására. Javában folyik az átépítés, ezért zárták le a felső szintet. Matskási István segítségével körülnézhettünk, de nem akartuk soká zavarni a nejlonba csomagolt mamut, madár és mindenféle régen élt emlős között dolgozó asztalosokat, parkettásokat. Lefelé jövet szólított meg bennünket a nagyapa. Valamelyest persze igaza volt, de Matskási Istvánnak sem vehetjük a fejét azért, mert fizetni kell a múzeumi látogatásért. Ez a patinás hely jelentős mértékben a bevételekből tartja el magát.
Patinás, hiszen Magyar TermészettudományiMúzeum aMagyar Nemzeti Múzeummal egy időben, 1802-ben alakult. A Nemzeti Múzeumot megteremtő Széchényi Ferenc feleségének, Festetics Juliannának köszönhetően, aki ásvány- és növénygyűjteményét ajándékozta a nemzetnek. Mint mindennek, a múzeumnak is voltak jobb és kevésbé jó korszakai. A mostani a legszebbek közé tartozhatna, hiszen az intézmény az egykori Ludovika katonai akadémia pesti épületegyüttesében kapott bőséges helyett. Csakhogy az 1994-ben indult rekonstrukciós program 2008-ban leállt. A tizennégy év alatt megújult a Ludovika egykori lovardája – a mai középgeneráció Alfa moziként ismeri a helyet –, sikerült rendbehozni a főépület tetőterét és magasföldszintjét, kialakították a látogatók által jól ismert föld alatti tereket.
És itt megállt a rekonstrukció. A főépület két emeletének falai lecsupaszítva, ablakai bedeszkázva várják, hogy folytatódjon a munka. Az épületegyüttesre eddig 10,5 milliárdot költöttek, ebből érték el a hetvenszázalékos készültséget. A teljes befejezés három évre és négymilliárd forintra van – a Pollack Mihály által épített, műemléki védettségű épület stukkós díszterme, egykori kápolnája sem készült még el. A folytatásra azonban ígéret sincs. Ami rossz, mert ha egy beruházás leáll, nehezen indul újra, és biztosan sokkal többe kerül, bonyolultabb, mint ha egy ütemben minden elkészül.
A nagy álom – hogy a gyűjtemény alapításának kétszázadik évfordulójára, 2002-re tető alá kerüljön egy minden kívánalomnak megfelelő, modern természettudományi múzeum – álom maradt. A teljes múzeum még mindig három helyre van szétszórva: egy rész a Baross utcában, egy másik a Könyves Kálmán körúti épületben, a harmadik pedig a Ludovikában állomásozik. A Baross utcai Állattárban a gerinctelen állatok – rovarok, csigák, kagylók, –, illetve a gerincesek közül a halak és a kétéltűek példányait őrzik (szintén gerincesekből áll a gyűjtemények felett őrködő igazgatóság). A Könyves Kálmán körúti épületben van a teljes növénytani gyűjtemény. A két épület csak kivételes alkalmakkor tárja fel titkait – például a Múzeumok Éjszakáján –, egyébként nem látogatható.
A Ludovika föld alatti terében létrejött kétezer négyzetméteres bemutatóhelyre a Föld nagy élettereit megmutató állandó kiállításokat álmodták, de a mai követelményeknek mindenben megfelelő – látványos, interaktív, közérthető – bemutató visszafogott keretek között is legalább egymilliárd forintba kerülne; a nívós látvány és tartalom ára már a kétmilliárdhoz közelít. Erre márpedig nincs pénz. A hely mégsem kong az ürességtől: húsz-huszonötmillió forintból kihozható időszaki kiállítások várják itt a látogatókat. (Most is van kettő: a Hatlábúak birodalma és az Észleletek című anyag.) Azért ilyen olcsók az időszaki bemutatók, mert szinte mindent az egyébként meglehetősen rosszul fizetett munkatársak álmodnak meg, illetve hoznak létre. A Lovardába viszont az eredeti koncepció szerint az időszaki kiállítások kerültek volna: ám ahogy most kinéz, még sokáig ez lesz az állandó bemutatóhely.
A XIX. század második felétől folyamatosan gyarapodott a gyűjtemény. A múzeum munkatársai keresztül-kasul bejárták és ma is járják a világot. A korábbra datálódó észak-koreai jó kapcsolatoknak köszönhetően például bőséges növény- és állattani gyűjteménynyel rendelkeznek ebből az országból. A múzeum vezetői másfél évtizede Budapestre szerveztek konferenciát észak- és dél-koreai szakemberek részvételével – a pártnak nem tetszett ez a találkozó, azóta nem bővül Budapesten az észak-koreai anyag. De gyarapodik a hazai állomány: tavaly egy eddig itthon nem ismert orchideafajra bukkantak a Pilisben, de évről évre találnak eddig nem ismert rovarokat is. „A múzeumok letéteményesei a változó élővilágnak. Olyan adatbázisokról van szó, amelyek alapján rekonstruálni lehet az egykori élővilágot” – mondja a főigazgató.
A természettudományiban ma hetven szakember dolgozik, ők éves átlagban kétszáz nívós publikációt jelentetnek meg a legjobb lapokban: ez európai rekord. Az intézménybe a világ minden tájáról jönnek kutatók. Van elektromikroszkóp, és itt működik az ország egyik legkorszerűbb DNS-laborja – az utóbbival akár a több ezer éves fogzománcból is sok információt nyerhetnek.
A megannyi szakmai díjat, elismerést besöprő múzeumba évente negyedmillió ember tér be, de a látogatók fele a különböző kedvezmények miatt nem fizet. Aki fizet, az sem sokat – a belépőjegyárak 500-1200 forint között mozognak. Ilyen tarifák mellett viszont nehezen termelhető ki az éves büdzsébe bekalkulált 320 milliós saját bevétel. Januártól decemberig pályáznak, szakértenek, alkalmazott kutatásokat végeznek, de így is nehezen jön öszsze a pénz. Vagy nem jön össze.
Idén augusztusban három hétre bezárták a múzeumot – három és fél milliót spóroltak ezzel –, most december közepén a Baross utcai épületben fogták vissza a fűtést. A Ludovikában harmincezer légköbméternyi teret kell állandó hőmérsékletre hűteni-fűteni, ez elképesztően sok pénzbe kerül. De odáig nem fajulhat a helyzet, hogy hoszszabb időre bezárják az intézményt.
