A Győri Nemzeti Színház honlapját retró tónusú haloványbarnára festették a grafikusok. A látványtól nehéz volna padlót fogni, a site azonban informatív, mindjárt fenn, a ház büféjében és dohányzójában élőben is látható Szász Endre-grafika alatt fontos tudnivalókat öszszegző inzert fut sebesen (pl.: A Magyar Teátrum c. újság megjelent és megvásárolható a szervezési osztályon stb.), mellette pedig, szép és ügyes tálalásban felvonul a 2010–2011-es évad komplett kínálata. Minden a helyén van. Tetszetős és gazdagon illusztrált a Hírek rovat is, és ügyes az ugyancsak retrós, a 70-es évek színházainak lépcsőházi díszítéseit idéző Társulat című fekete-fehér fényképalbum, bár az nem világos, sőt inkább sötét, hogy Szerednyei Béláról, Pápai Erikáról és Détár Enikőről miért nincs képük, ha már nevük van. Valami setét ügybe keveredtek netán, és így lettek megbüntetve? A színház történetéről és épületéről szóló menüpont kevésbé sikerült, irgalmatlan betűtengert talál itt az olvasó, de információ persze itt is van bőven, például megtudható, hogy a díszlettartók hasznos húzó magassága az V. mezőben egészen pontosan 23,10 méter.

A Miskolci Nemzeti Színházat érett teavaj színbe álmodták. A site roppant elegánsan indul: egy homokóra formát látunk, amely, mint nemrég megtudhattuk, az egyik népszerű mosószer rendszeres használata révén kialakuló tökéletes női test parafrázisa. A mondott ábrázolat itt azonban kevéssé feminin: a XIX. század eleji színházépület csendben ráfolyik a ma ismert házra – fontosak a hagyományok. Ezután azonban egy sajnálatosan túlzsúfolt főoldal jön, olyan, mint egy Rákóczi úti butik kirakata. Mindent egy lapra – nem muszáj feltenni. A Színház története menüpont csinos és pazarul illusztrált, a Mennybéli páholy – a már nem élő tagok portrégyűjteménye – szép gesztus, a Kalandozás az épületben című opció viszont megint csak nehezen értelmezhető így Kr. u. 2011 táján, pláne nem a neten; van pár fotó, az épület részeiről meg pár szöveg hozzájuk, jobb volna, ha ezt nem hívnák kalandozásnak.

A Szegedi Nemzeti Színház honlapján látható, ún. websétát viszont bátran nevezhetjük annak: itt remek, mozgó körpanorámás felvételeken lehet ismerkedni az épülettel. A közelítés és a távolítás c. opciótól viszont óva intenék, mert ha például az ember elkezd közelíteni, nagyon könnyen leragadhat, mondjuk, egy kilincsnél, és aztán vége az adásnak, lehet kezdeni elölről. A szegedi site amúgy hipermodern, rendkívül gusztusos, jól tagolt és felhasználóbarát, le a kalappal. Külön dicsérném az Édes Anna című előadás reklámszpotját és azt, ahogy az előadásokatmegismertetik az érdeklődőkkel: mindhez van egy kép, ha rájuk kattintunk, megtudjuk, miről szól a darab, és kiknek köszönhetjük.

A Pécsi Nemzeti Színház site-ja ehhez képest eléggé pleisztocén. Nem mozog, nem villog, nem szól semmi és senki, némi bordót és a képeket leszámítva egy semmilyenforma fekete-fehér felület mered az olvasóra, majdnem annyi reklámmal, mint kultinfóval – értem én, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, pláne nem a Pécsi Nemzeti Színházat, de az talán egy kicsit sok, hogy a harmadik legfontosabb információnak járó blokkozatban (a jegypénztári nyitvatartás és egy előadás lefújásának bejelentése után) egy helyi taxivállalatot hirdetnek. Lehangoló a Színház története című pont is: kétflekknyi gépelt szöveg egy felugró ablakban, plusz tizenhat fotó, amelyeknek egy része duplikátum; dicsérni csak azt tudnám, hogy mindjárt a fejlécben ott vannak a legfontosabb telefonszámok, nem kell értük almenübe menni, valamint azt, hogy nem voltak restek közzétenni egy térképet a nézőtérről.

A budapesti Nemzeti Színház honlapja meglepő: nagyon modern, nagyon elegáns, nagyon szép, vagyis minden, ami a színház, mint objektum – nem. Ráadásul tele van olyan csemegékkel, aminőket sehol máshol nem láttam: van online videómagazin komplett filmekkel, számtalan és egészen elképesztő keresési opció (pl.: előadás-keresés színészre, rendezőre, szerzőre, játszóhelyre szűrve), képes színészbemutatás olyan finom információkkal, mint például, hogy a delikvens mikor játszik legközelebb és ami talán a legtökösebb: online vendégkönyv, kommentelő hajlamúaknak. A tortára művészi igényű képgalériákkal tették fel habot. Etalon.