Gyurgyák János pedig nem csupán sok mindent látott szerkesztő, de szülő is egyben. Méghozzá a leggondoskodóbb fajtából. Hiszen épp három gyermekének gyűjtötte össze mindazt, amit tud (vagy ami majdnem ugyanaz: amit olvasott) Életről és Halálról. A válogatás olyan jól sikerült, hogy (és ez a mi szerencsénk) barátai meggyőzték: tegye mások számára is elérhetővé a művet. Amelyet ráadásul bizonyos értelemben akár a fő művének is tekinthetnénk, hiszen egy kiadó vezetőjét ésmunkásságát nem csupán amegjelentetett kötetek jellemzik, hanem az is, amit időközben el- és újraolvasott. Ami végül is azzá emelte, aki. Gyurgyák épp ezt adja át nekünk. Egy szakmabeli jártasságát. Ízlését, megfontolásait. Azt a bölcsességet, amelyet csak sok ezernyi oldal türelmes elolvasásával lehet szerezni, s amely illékony, mégis mindennél maradandóbb, hiszen beeszi magát a sejtjeinkbe. Tehát türelmet nyújt át, és nyitottságot. Hiszen nem akármilyen befogadó kell a másfél ezer oldal feldolgozásához, megemésztéséhez. Igazából bevezetés ez. Az olvasás tudományába invitál, s miközben betessékel, egyben be is avat: elkötelezetté tesz.

Sok mindent elárul már az is, hogy az Életről szóló piros kötet majdhogynem feleakkora, mint az elmúlásról szóló fekete. Mintha a Halál nagyobb múzsa lenne, mint az ellentettje... De ezt se merném biztosan állítani. A recenzensnek igazából nem is ítélnie kellene most, hanem stratégiákat javasolnia. Hogyan is vágja át magát az Olvasó a dzsungelen. Mert lehet szemezgetve, és lehet toronyiránt. A humorblokkot (A humor a teljes igazság) például az utóbbi módszerrel érdemes, a többi viszont olyan sűrű, olyan ellenálló, hogy hónapok, évek kellenek bozótvágónak. Versből, kisprózából, esszéből, nagyobb művek részleteiből, egy- és többpercesekből áll össze a szövegfolyam, és bizony érdemes benne újraolvasni a már ismerteket, a kedvenceket is. Hiszen itt más, ismeretlen helyet talál magának az ismert szöveg is. Nagyon örülök, hogy itt van a mostanában kissé elfeledett Székely János Hiánytalan című verse vagy Eric Berne vicces, mégis elragadó esszéje, a Beszéljünk a szexről. Csehov panaszkönyve és Danilo Kis tanácsai fiatal íróknak. Örülök Móricznak és Örkénynek, Kiplingnek és Kantnak. (Csupán egy dolgot nem értek, s ez az egyetlen furcsasága az összeállításnak. Moldova Györgyöt leszámítva nincs élő magyar szerző a gyűjteményben. Érthető lenne az óvatos távolságtartás – Moldova nélkül. Így viszont kissé megbicsaklik minden, hiszen – épp Gyurgyák ne tudná? – az efféle kiadványok kánonképző erővel is rendelkeznek.) Mert vannak ismertek és nem annyira ismertek, de egyben biztosak lehetünk: helyük nem indokolatlan. Ha csak egy homokszemnyit is, de hozzátesznek valamit a kép teljességéhez. Sőt maguk is hiánytalan tablók egyben.

És még valami. Az Élet és Halál könyve nem egyszerűen könyv, hanem alaposan kitalált műtárgy. Papírdobozzal (ezt kissé el fogja nyűni a rendszeres használat) és TakátsMárton értő és elegáns illusztrációival. Finom papírral, kemény borítóval, könyvjelzővel, hogy végképp a kézbe vehető könyv dicséretét zengje az összeállítás. És legyen mérce is egyben... Ritkán mondom ezt, de most tényleg így van: ennél tökéletesebb karácsonyi ajándékot nehéz elképzelni. Hiszen ebbe tényleg belecsomagolták nem albumszerűen, csak úgy magától értetődő egyszerűséggel: feketén-fehéren.

És ha lehetne, bizony kötelezném a na összeállítására. Érdekes lenne, ha Gyurgyáké ott lenne mondjuk a Morcsányi Géza-féle kollekció (Magvető) és a Kocsis András Sándor-féle válogatás (Kossuth) mellett. Színesedne a tabló Életről, Halálról. Lenne egy teljes és soha be nem fejezett pillanatképünk.