A netlabelek olyan online lemezcégek, melyek általában ingyenesen terjesztik az általuk erre érdemesnek tartott zenéket, és ezzel lényegében promóciót biztosítanak a szerzőknek, rájuk irányítják a hallgatóság figyelmét. A céljuk tehát az, hogy minél többen megismerhessék az általuk kiadott darabokat. Felmerül a kérdés: ha valaki bárki számára könnyen és ingyen elérhetővé teszi a zenéket, mi ebben számára az üzlet? „Én 2007-ben alapítottam meg a saját labelem, elsősorban promóciós célokat szem előtt tartva, illetve azt a fél-egy éves várakozási időt akartam kiküszöbölni, amelyet egyegy zene megjelenésekor várni kellett más kiadóknál” – mondja Huszár Ádám, alias Retroid, leginkább breakbeat-et és progressive house-t játszó lemezlovas. „Ez egyfajta marketingeszköz, hogy többen megismerjék a zenéd. Megélni nem igazán lehet belőle” – teszi hozzá.

A Chi Recordings, Magyarország legnagyobb netlabelje máshogy működik. „A mi zenéink nagy részét internetes áruházakban lehet csak megvásárolni, már nem gyártunk CD-t, DVD-t vagy bakelitet, csak a zenei „információ” megvásárlására buzdítjuk a zeneszeretőket, hogy támogassák a szerzők és a mi munkánkat” – tudjuk meg Fodor Attilától, a kiadó egyik vezetőjétől. Az idén tizedik születésnapját ünneplő Chi Recordings célja, hogy publicitást biztosítson azoknak az alapítók által izgalmasnak talált szerzeményeknek, melyek esetleg amúgy elkallódnának. A kiadott zeneművek válogatásánál tehát nem elsősorban az eladhatóság játszik szerepet. A Chit inkább valamiféle küldetéstudatból csinálják, mint üzleti megfontolásból. „Ha mérlegre kellene tenni a befektetett munkát és a bevételeket, akkor már rég abbahagytuk volna” – mondja Fodor Attila. Bár már jó ideje nem szerveztek bulikat, az évfordulót ünnepi kiadványokkal és egy nagyszabású szülinapi zsúrral ünneplik. Az utóbbira az A38 állóhajón kerül majd sor december 18-án.

A netlabelek mellett sokan az online rádióadóknak köszönhetik ismertségüket. „Megkeresett minket – Snake Sedricket, az Yvel & Tristan duót és engem – az amerikai Proton Radio, hogy szeretnék, ha képviselnénk Magyarországot egy műsorral. 2007-től közel három évig szólt náluk az Indigo” – meséli Baki Gábor, művésznevén Andro, aki jelenleg az egyik legfelkapottabb hazai DJ. Hamarosan újabb felkérést is kapott, méghozzá egy székesfehérvári FM rádiótól, így elindult a Filter, mely nyolc adást élt meg. Retroid jelenleg két rádióműsornak is házigazdája, az egyik az amerikai Frisky Radión, a másik a már említett Proton Radión hallható. „A Frisky-n futó műsort szép számmal hallgatják, havonta több ezren, ha lehet hinni a statisztikáknak. A Proton radiósat sokan inkább letöltik, de ott is ezer fölötti a hallgatottság” – mondja.

Állítása szerint külföldön többen ismerik a nevét és a zenéit, de itthon is vannak már, akik rendszeresen hallgatják. „Ha valaki itthon szeretne érvényesülni, ahhoz nagyon sok személyes ismeretség kell, pusztán a neved miatt nagyon ritkán hívnak. Ez részben az underground kultúra elmaradottságának is betudható, illetve kevesen mernek bevállalni valami újat, ezért is találkozhatunk a jól bevált DJ-k nevével a legtöbb hazai buliban” – mondja. Baki Gábor első lemeze 17 éves korában jelent meg, állítása szerint akkoriban egyértelműen külföldön tudták többen, ki is az az Andro, mára azonban ez megfordult. Az utóbbi időben többet DJ-zik, ennek köszönhetően pedig ma már inkább a hazai közönségnek cseng ismerősen a neve.

Fodor Attila szerint hazánkban az elektronikus zene helyzete művészeti szempontból nem más, mint külföldön, sőt mint mondja, sokszor sokkal színvonalasabb munkák születnek itthon, mint akár az e-zene fellegváraiban, Londonban vagy Berlinben. Azonban szerinte mindenkinek meg kell tanulnia – és ez egyelőre lassan megy, de talán az új generációkban már tudatosul –, hogy nincs kibúvó, mindenki kénytelen a művészlét mellett önmenedzsmenttel is foglalkozni, mert ebben a dömpingben nem egyszerű eljuttatni a zenéket az emberekhez.