Idén szeptemberben indult, kéthetente csütörtökönként kerül képernyőre – s az eddigi adásokat elnézve legfőbb erénye, hogy mértéktartó arányossággal lavíroz az úgynevezett (bocsánat, talán nincs rá jobb szó) „művészfilmek” és a szórakoztatóipari megaprodukciók között. A műsor nem sznob, nem finnyás és nem szájbarágós. Nem akar minket arról győzködni, hogy egyes hollywoodi termékek művészileg értéktelen vackok – s azt sem akarja velünk elhitetni, hogy a filmművészet csúcsát kizárólag azok a magyar filmek jelentik, amelyeket a rendezőik közelebbi hozzátartozói is csak udvariasságból tekintenek meg.

Nem tudom, hogy a Szélesvászon elindítása előtt vajon megszondáztatták-e a műsor lehetséges célcsoportját, mindenesetre olyan szerkesztői koncepciót sikerült megvalósítani, amely egyszerre szolgál ki valamiféle általános filmes érdeklődést és többfajta rétegízlést is. Szóba kerül Javier Bardem és Jean Reno éppúgy, mint Michael Douglas vagy Sylvester Stallone, de felhívják a figyelmünket Mundruczó Kornélra is, akárcsak az Egri csillagok DVD-változatára, vagy az új román film egy-egy színvonalasabb alkotására.

A műsort Winkler Nóra vezeti, aki láthatóan nagy élvezettel lubickol a produkcióban. Őt már az egykori Kultúrházban is nagyon bírtam, hiszen igazán képernyőre való, jól kérdező és jól hallgató, impulzív alkatú tévés. Ha őt mutatja a kamera, oda kell rá figyelni – leendő pályatársai számára mondom: többek között ez is olyasmi, amit kommunikácó szakon nem lehet megtanulni. A Szélesvászonban Winkler Nóra nagy érdeme, hogy nem akarja eljátszani a mindenhez értő filmes szakembert, hanem hagyja, hadd sodorja a filmművészet iránt táplált, alighanem a magánéletben is megnyilvánuló személyes vonzalma.

Az arcára van írva, hogy tényleg érdekli, amiről kérdez – ráadásul milyen jó kérdései vannak. Az egyik stúdióbeszélgetés során afelől érdeklődött, hogy vajon minden jó fenekű modellből automatikusan jó színésznő válik-e Holylywoodban. Egy más alkalommal pedig azt feszegette, hogy a nagy Jean Renónak vajon miért bocsátjuk meg oly könnyedén az ócskábbnál ócskább filmekben játszott szerepeit. S ha már a stúdióbeszélgetéseknél tartunk: Winkler Nóra közvetlen hangulatot képes teremteni az interjúk során; mintha a nézőivel és a megkérdezett filmes szakemberekkel együtt éppen egy kiskocsmában folytatna jóízű beszélgetést a moziról. Jó példa erre Mesterházy Lili és Szabó Zé Zoltán emelt hangú vitája a Facebook-alapító életéről szóló amerikai filmről. Frankón összekaptak, és a műsorvezetőnek szerencsére eszébe sem jutott hűteni a kedélyeket.

Szóval jó kis műsor ez, kár, hogy elég későn adják. Még szerencse, hogy csütörtökönként még a Szélesvászon kedvéért sem kell fönnmaradni: az interneten ott van az összes eddigi adás. Én is ott néztem meg mindet. De azért nagyon remélem, hogy egy-két év múlva nem kell aláírásgyűjtést indítani a műsor életben tartása érdekében...