A lehetséges műszaki fejlesztések lezajlottak, az Erkel Színház újjáépítési projektje elindult, és az Erkel miatt kieső produkciókat szinte teljes mértékben pótolták. Azt nem tagadta: hiányosságok (és nem hiányok!) bizonyára akadtak. Vass bejelentette: az átadás-átvételkor készült dokumentumok megerősítik, hogy a dalszínháznak nem negatív a mérlege, sőt 100 millió forint maradvánnyal zárja az évet.

Szabó Attila, az előző gazdasági igazgató azt válaszolta, mikor elhangzott, hogy az Operaház működését átvizsgáló bizottság 1,3 milliárd forint hiányt tárt fel, rögtön tudták, ez nem valós szám. Ez ugyanis az intézmény ez évadra vállalt kötelezettsége. Azzal viszont nem számoltak az érintettek, hogy bevételeik is vannak, azaz lesznek. Az átadás-átvételnél csak külön kérésre vették számításba ezeket a várható bevételeket. Beszéltek a tervezhetetlenségről is, arról, hogy noha egy vagy két évre előre kell megállapodniuk, szerződniük – főleg a külföldi –énekesekkel, a kalkulálható állami támogatásról azonban csak a tárgyév februárjában értesülnek. És mint kiderült, az sem tűnt mérvadónak, hogy az előző kulturális miniszter három évre előre garantálta a támogatásukat, a büdzsé ugyanis évről évre csökkent. A háromszázmillió forintból tavaly százzal, az idén tizenöttel kalkulálhattak.

Az Erkel Színház bezárásával kapcsolatban Vass megemlítette, csak egy hónapig volt életveszélyes az épület, a sürgős hibák elhárítása után megnyitották újra a házat, de később, a vas tartószerkezet meghajlása után, amikor félő volt, hogy betondarabok esnek majd a nézők fejére, bezáratta. Nyitva tartását amúgy a színház ötven-hatvan százalékos látogatottsága sem támasztotta alá. Az egykori direktor azonban jelentős lépésnek tartja, hogy a korábbi kormány megszavazta, felépítenek egy új multifunkcionális épületet az Erkel helyén. Vassék hittek ebben, noha várható volt, az új kormány ennek nem biztos, hogy eleget tesz. – Elindítottunk valamit, aminek nem értünk a végére – mondta, aki bár sejtette, hogy leváltják, úgy vélte, a munkáját végezheti az évad végéig. Ezt lapunk kérdésére válaszolta, mikor tudakoltuk: miért nem állt fel előbb a székéből, hiszen számíthatott rá, hogy mennie kell.

Szóba került a leváltása körüli iratmegsemmisítési hercehurca, amelyre újfent azt mondta: Egyetlen fontos iratot sem darálhatott le önálló akciójában a munkatársa. Nincsenek ilyenek a főigazgatói irodában, és minden hivatalos dokumentumból több példány készül. Elismerte: a darálás nem a legszerencsésebb pillanatban történt, noha akkor még nem tudta, miért hívta be másnapra a miniszter. Azt is megtudtuk: közös megegyezéssel távozott főigazgatói posztjáról, még akkor is, ha ez úgy tűnik, megerősíti azokat a vádakat, amelyekkel illették, és amelyeket méltatlannak tart. Hogy munkaügyi bírósághoz fordul-e, nem tudja még, megvárja, mi lesz a vizsgálatok eredménye.