David Wojnarowicz tizennyolc évvel a halála után is botrányt kelt. A fiatalon elhunyt amerikai képző- és performance-művész Tűz a hasamban című videoalkotása politikai vihart kavart Washingtonban, és katolikus körök nyomására a Nemzeti Portrégalléria el is távolította egy időszaki kiállításáról. A mintegy félórás mű tizenegy másodpercében ugyanis hangyák másznak egy feszületen. Ezzel Wojnarowicz egy AIDS-ben szenvedő beteg szenvedéseit érzékeltette a nyolcvanas években, azaz a halálos kór felfedezésének idején, Mexikóban készített alkotásban. (Maga is e betegség következtében halt meg később.)

– Nem veszem be az érvet, miszerint egy AIDS-ben haldokló szerencsétlen fickóról szól. Karácsonyi ajándék lenne ez a katolikusoknak? –nyilatkozta Bill Donohue, az eltávolítást követelő Katolikus Liga elnöke a The New York Timesnak. A Liga egyben gyűlöletbeszédet is emlegetett, és jobboldali kongresszusi képviselők is mellé álltak. Eric Cantor – aki egyébként az egyetlen zsidó vallású republikánus a Capitoliumon – úgy fogalmazott: az adófizetők pénzének felháborító felhasználásáról van szó (a Portrégaléria ugyanis közintézmény), és ő is utalt rá, hogy az adventi időszakban sértegetik a katolikusokat.

„A múzeumoknak nem lenne szabad semmiféle cenzúra előtt meghajolniuk” – írja az ügyről a The Washington Post, a többi közt utalva arra: Meztelen Maja című festménye miatt Goyát is beidézte a spanyol inkvizíció. Martin Sullivan, a Smithsonian intézménycsoporthoz tartozó múzeum igazgatója szerint félreértés vallásgyalázásként értelmezni a vitatott művet, amelyet egyébként a Bújócska: különbözőség és vágy az amerikai arcképábrázolásban című kiállítás részeként, bő egy hónapja mutattak be. Érzékeltette, hogy nagyon nehéz döntést kellett hoznia, mint ahogyan azt is, mi áll a háttérben: „csak egyetlenek vagyunk a megannyi szereplő között, akik részt vesznek a szövetségi kiadásokról és az államnak a kultúrában játszott szerepéről folyó kongresszusi vitában. Nem hiszem, hogy az érdekünkben állna, hogy felvegyük a kesztyűt.” És a háttér háttere: januárban a republikánusok veszik át az irányítást a képviselőházban.

A művészettörténészek meglepődhetnek azon, hogy a saját korában is igen provokatívan élt és alkotott Wojnarowicz épp a hangyákon, művészete visszatérő motívumán csúszott el. „A Hangyasorozat (1988), amelyben műanyag hangyákat helyez fényképekre, majd újrafotografálja őket, szinte gondtalan könnyedséggel veti fel a nemiséget, a művészetet, a halált és a vallást” – írta Wojnarowicz egy régebbi, New York-i kiállítása elé a New Museum of Contemporary Art két vezetője, Dan Cameron és Dennis Szakacs.

Nem olyan ritka Amerikában a műalkotások közintézményekből való kicenzúrázása, mint gondolnánk – igaz, ezek általában nem a vallási érzékenység, hanem „az illendőség általános normái” megsértésével vívják ki a vezetők haragját, azaz a nemiségre utaló tartalmukkal. A közintézmények előcsarnoka egy, a szövetségi legfelsőbb bíróság által is elismert elv szerint „nyilvános fórumot” képezhet, amelyben elvileg bárki kiállíthat. Ilyen esetekből, nem pedig kurátorok által válogatott kiállítási anyagokból adódik sokszor vita. Egy 1998-as legfelsőbb bírósági döntés megerősítette „az illendőség általános normáiról” szóló törvényt, mégpedig azzal: a kongresszus a kultúratámogatásban előnyben részesítheti az olyan tartalmakat, amelyek „megítélése szerint a közérdeket szolgálják”. Ugyanakkor ajánlássá fokozta le, és ezzel korlátozta a törvény erejét, és azt is megjegyezte: a kormány a támogatási rendszerrel „nem törekedhet a veszélyes eszmék elnyomására”.