Esküvői barát
Mindannyiszor kicsordul a könnye, amikor a menyasszony és a vőlegény a szülőket köszönti. Az esküvők varázsa a mai napig magával ragadja.
Minden pillanatban történik valami egy esküvőn, és Dégi Attila szereti az egész napot fotóriportként megörökíteni: a fodrásztól és a sminkeléstől kezdve egészen a hajnalig tartó mulatságig. Végig figyelnie kell, sosem szabad kiengednie. És nem mindegy az sem, mikor, mit fotóz. A gyűrűhúzáskor például képet készít a párról, de utána azonnal megfordul, és lefotózza a szülőket is. Az igazán érzelmes képek szerinte akkor készülnek, amikor nem is várná az ember. A templomi szertartásnál nemcsak a pár mellett marad, hanem járkál a padsorok között, és a vendégeket lesi; ezeket a pillanatokat a leendő férj és feleség nem látja.
Óhatatlanul a menyasszonyok és a vőlegények barátjává válik. Ott van bent, amikor a menyasszony átöltözik, ő látja először a ruháját – bensőséges viszony alakul ki közöttük. Ehhez persze az kell, hogy a bizalmukba fogadják Attilát, vagyis értenie nemcsak a fotózáshoz kell.
Mivel már nagyon sok esküvőn járt, a 35 éves fotós azt is pontosan tudja, mi után mi következik. Ha nincs ceremóniamester, a párok gyakran tőle kérdezik: és most mit csináljunk, hová menjünk, mikor öltözzünk át? S ha kell, a vőlegény nyakkendőjét is segít megkötni.
Sokszor mondta már: nahát, ez az év esküvője, ha egyszer nekem esküvőm lesz, én is ilyet szeretnék! Aztán jött egy még szebb, majd egy annál is szebb esküvő. Igaz, sokan már egy évvel korábban elkezdik szervezni a nagy alkalmat, és egyre tudatosabban készülnek a fotózásra is. Tisztában vannak vele, hogy a fotós nemcsak egyszerű kelléke egy esküvőnek, hanem annál sokkal közvetlenebb, bizalmasabb résztvevője.
Amikor egy nagy cég rendezvényszervezői kérték fel, Attila csodálkozott: de hát miért hozzá jöttek, biztosan rengeteg fotóst ismernek. Mire azt felelték, valóban sokat ismernek, de egyikük sem esküvői fotós. Ez nagyon jól esett neki. És előfordult, hogy egy pár nem szánt pénzt az esküvői fotózásra, de utólag megbánta, és azzal kereste meg Attilát: még egyszer kikölcsönzik a ruhájukat, menjenek el valahová fotózni.
Szoros figyelemmel követi az esküvői trendeket, amelyek elsősorban az Egyesült Államokból és Ausztráliából indulnak. Nem jött zavarba, amikor például TTD fotózásra hívták (ez az angol Trash the Dress, vagyis tedd tönkre a ruhát kifejezésre utal). A legújabb őrület a kifinomult változattól – térdig gázolnak a vízben a tenger- vagy a tóparton – egészen a ruha széttépéséig terjedhet. Dégi Attilát egy ifjú pár az esküvő másnapján elhívta a Sziget Fesztiválra; a menyasszony gumicsizmát viselt a ruhájához, és volt ott móka, kacagás, földön hempergés.
Az orvosokhoz hasonlítja a fotósokat. Ahogy van sebész, fogorvos, fül-orr-gégész vagy nőgyógyász, miért ne lehetne természetfotós, sportriporter, divatfotós vagy esküvői fotós is? Volt a baráti körében egy fotográfus, aki régóta dolgozott már esküvőkön. Attila néhány évvel ezelőtt mellécsapódott, és ő maga is gyakorolni kezdett. Nagyon megtetszett neki az esküvők hangulata: jó érzés volt látni minden hétvégén nyolcvan–száz embert, akik boldogok, ünnepelnek – és még annak is örülnek, ha lefotózzák őket.
AutószerelőDégiAttila tanult szakmája. Nehéz körülmények között éltek, az édesanyja gyors- és gépírónőként, a nevelőapja víz- és gázszerelőként dolgozott, és kénytelen volt olyan szakmát keresni, amellyel gyorsan önállósodhatott. Az általános iskola után autószerelő szakmunkásképzőbe került, majd azonnal dolgozni kezdett. Levelező tagozaton (osztályelsőként) elvégzett egy közgazdasági szakközépiskolát, és arról álmodozott, hogy könyvelő lesz – ám autószerelő múlttal senkinek sem kellett. Elment egy másik autószervizbe, ahol tíz évig maradt; egy évnyi autószerelés után munkafelvevővé, majd szervizvezetővé avanzsált, később pedig külkereskedőként is kipróbálhatta magát. Ezután egy német tulajdonú autóipari cégnél töltött két évet.
Fotózni másodállásban kezdett, akkor még nem ebből kellett megélnie. De egyszer csak annyi munkája lett, hogy úgy döntött, megpróbál főállásban esküvői fotókat készíteni. Nem bánta meg. Az idén már sikeresebb évet zárt, mint remélte: szinte minden hétvégén esküvőn fotózott, és már a jövő évi naptárja is kezd betelni. Kiadásokat és bevételeket tervezni az előző munkahelyein megtanult, és ez igen hasznosnak bizonyult. Attila januárban szigorú táblázatot gyárt magának, és az idén túl is teljesítette a tervet.
Főállásban nemcsak hétvégi elfoglaltság az esküvői fotózás. A képeket manapság már nem adhatja csak úgy oda a megrendelőnek, előtte számítógépen komoly utómunkát kell végeznie rajtuk. Emellett állandó marketingtevékenység, folyamatos technikai fejlesztés és rendszeres továbbképzések is szükségesek a sikerhez.
Saját esküvője még nem volt, de abban máris biztos: kiváló esküvőt tudna szervezni. Ahol a fotós természetesen nem ő lenne, ám ez sem okoz gondot – jó barátját, Szabó Zoltánt kérné meg, akitől szakmailag és emberileg is sokat tanult.
Félig bekötött arccal is fotózott már Dégi Attila. Évekig jéghokizott, és az egyik edzésen nem vette fel a sisakját: egy korong éppen akkor találta arcon. Eltört az arccsontja, megműtötték. Mindez kedden történt, csakhogy neki szombaton esküvőre kellett mennie. A kórházból felhívta a párt, hogy pénteken kiengedik, és elmegy fotózni, de nem baj, ha a fél arcát kötés borítja? Nem bánták. Attila mindenesetre abbahagyta a jégkorongozást, és inkább kosarazni jár.
Mindig odafigyel arra, miben jelenik meg egy esküvőn. Zakót és inget felvesz, de nyakkendőt ma már nem köt. Egyszer fehér ingben és nyakkendőben érkezett, a pap pedig összekeverte őt a vőlegénnyel (a valódi vőlegény húsz évvel idősebb volt a menyasszonynál).
Nemcsak boldog emberek veszik körül, de állandóan boldog visszajelzéseket is kap. És nemcsak a párok családtagjaitól, hanem a barátaiktól is, akiket Attila ugyan nem ismer, de az interneten keresztül megtalálják őt, és gratulálnak a fotókhoz. Talán ezért mosolyog mindig. „Folyamatos érzelmi töltet ez. Ha bárki megkérdezi, hogyan érzem magam, sosem tudom azt mondani, hogy nem érzem jól magam.”
A fotókkal együtt ezt a jókedvet is átadja az ifjú házasoknak. Ha úgy tetszik, ez az ő nászajándéka.
