A nagyközönség szerdától március huszadikáig látogathatja a brüsszeli városházán rendezett kiállítást, amely tizenhárom művész ötven alkotásán keresztül mutatja be a magyar Vadak által képviselt irányzatot. S bár Brüsszelben jelenleg három nagy tárlat – Lucas Cranach, Delacroix-tól Kandinskyig, James Ensor – is látható, ez a rendezvény nagy sikerre számíthat az unió fővárosában. Ugyanakkor ez a kiállítás lényegében meg is nyitja az EU elnökségét januárban fél évre átvevő Magyarország itteni programsorozatát.

Rockenbauer (képünkön) és Barki új műveket is talált

A Vadak párbeszéde című kiállítás nem azonos a Nemzeti Galériában még 2006-ban, illetve több franciaországi helyszínen 2008–2009-ben rendezett tárlatokkal. A két kurátor, Rockenbauer Zoltán és Barki Gergely pécsi, kecskeméti és kaposvári közgyűjteményekből, illetve hazai és külföldi magángyűjteményekből válogatott, s a kutatómunka során eddig ismeretlen festményeket is talált.

A brüsszeli főtéren álló városházának két nagytermét három részre osztották. Az elsőben a Belgiumban született alkotásokat helyezték el, hiszen például a múlt század elején Párizsban élő Czóbel Béla és Márffy Ödön nyaranta átrándult Belgiumba, ahol különösen kedvelte Brugge és Zeebrugge városát, a tengerpartot, a varázslatos tájat. A második térbe a párizsi képek kerültek, míg a harmadikba a magyar helyszínek: Budapest és Nagybánya, illetve a Rippl-Rónai József és Galimberti Sándor által szeretett Kaposvár és a Czóbel és Márffy által látogatott Nyergesújfalu.

Az 1905-ös párizsi őszi szalon alkotásai láttán a francia kritikus, Louis Vauxcelles adta a művészeknek a Vadak gyűjtőnevet. A franciákkal együtt ez időtől kezdve magyarok is megjelentek a tárlatokon, Czóbel, illetve például Berény Róbert. S ugyancsak ez idő tájt alapította akadémiáját Henri Matisse, aki tanítványai közé fogadta Dénes Valériát, Perlrott Csaba Vilmost és Bornemisza Gézát. A párizsi terem ezt az időszakot is megörökíti. E szoros francia kapcsolat révén az egymáshoz azonban csak lazán kötődő magyar művészek forradalmasították a magyar festészetet, amely összhangba került a huszadik századi európai irányzatokkal.

A magyar festészetnek ez a korszaka most a magyar uniós elnökséget vezeti be, amely egyébként a belgát követi, ezért is volt jó ötlet a kurátoroktól, hogy a brugge-i képeknek külön teret szenteltek. Az elnökséget kísérő brüsszeli és belgiumi kulturális program szintén gazdagnak ígérkezik. Januárban a brüsszeli Szépművészeti Palotában (Bozar) Kocsis Zoltán, Ránki Dezső és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar Bartók és Liszt műveiből válogat, márciusban ugyanitt fellép Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar. A kortárs kiállítás kurátoraként Forgács Péter Benczúr Emesét, Kicsiny Balázst, Bukta Imrét és Várnai Gyulát mutatja be az unió központjában. A brüsszeli Magyar Kulturális Intézet Európa szövete címmel a Királyi Történelmi Múzeumban a szövött kárpitművészetre irányítja rá a figyelmet. S különlegesnek ígérkezik a hármas elnökség összefogásából születő, részben kültéri fotókiállítás, amely a katalán Gaudí, a belga Horta és a magyar Lechner építőművészetének állít emléket. A sorozat Barcelonában kezdődik, aztán márciusban a budapesti Nemzeti Múzeumban folytatódik, végül májustól Brüsszelbe kerül, ahol a Királyi Parkot körülvevő kerítésre helyezik fel a fényképeket.