A kortárs rockzenét és az undergroundpartikultúrát egymáshoz közelítő, jellemzően nagylétszámú Korai Örömön belül mindig is működtek alkalmi formációk. A leginkább talán azért, hogy könnyebben mozdulhassanak, kisebb létszámmal szűkebb helyekre, speciális eseményekre is eljuthassanak. Ilyen mutációnak számított például a Korai Ütősök, a Korai Banditos vagy a Korai Special Beat, s ilyennek indult a Korai Quintet is, amely 2007 júniusában baráti felkérésre a Cökxpon Ambient Kávézó nyitóbulijára állt össze. Felmerült, mi lenne, ha kipróbálnák Oláh Annamária énekesnőt az amúgy eléggé lelassult, improvizatív elemekkel teletűzdelt ambientes műsorukban. A kedvező visszhang egyben tartotta őket, tovább próbáltak, s egyszer csak azon vették észre magukat, hogy zenekarrá váltak.

A Korai Öröm már korábban is kísérletezett énekesnőkkel, egy-egy dalban, vokálszinten, a Fókatelepben azonban ennél sokkalta hangsúlyosabb lett a szerep. A náluk mintegy húsz évvel fiatalabb filigrán lány behozta a női finomságot és érzékenységet az amúgy egyértelműen férfias energiamezőbe. Vitás helyzetekben a lágyságával és empatikus képességével egyensúlyt teremtett. A Zeneakadémia dzsessz tanszakán végett, a népzenét is szerető énekesnő felülmúlta a hozzá fűzött reményeket: dalokat írt, témákat, ötleteket hozott, meg rengeteg inspirációt. S igazából neki köszönhető, hogy az örömzenélésből önálló produkció lett.

A 2009 tavaszán megjelent bemutatkozó lemezük hűen tükrözi, hol tartottak akkor. Mondjuk úgy, az útkeresés, a kísérletezés stádiumában. Próbálkoztak ezzel, tapogatóztak arra, dolgoztak fel amonnan hatásokat. Például Natacha Atlastól megismert francia sanzont tettek át kemény ritmusú dance rockba, Szomorú vasárnapot triphopba, bolgár népdalt folk-rockba. Ami működött, azt megtartották. Ami nem, az meg ment a levesbe.

Közben persze folyamatosan koncerteznek. Nem túl sűrűn, havonta egyszer-kétszerháromszor, a folyamatos máshonnani megélhetési kényszer ennél többet egyelőre nem tesz lehetővé. Ellenben többször eljutottak külföldre, tavaly például egy német–dán–svéd turné keretében nemcsak klubokban játszottak, hanem zeneiskolákban is tartottak workshopokat.

Hogy mostanában hol tartanak, az leszűrhető abból a maxiból, amelyet a várhatóan jövő tavasszal megjelenő második korong egyfajta előzeteseként dobtak piacra. A kizárólag digitálisan letölthető négy dal kétségkívül előrelépés: nemcsak azért, mert már javarészt saját szerzemények (persze népi témák felhasználásával), hanem mert megszólalásukban is sokkalta egyénibbek, karakteresebbek. Miközben továbbra is sokszínűek és különböző zenei behatásokat stílusosan elegyítők maradtak. Hisz van itt lendületes latinos és magyarosan balkános éppúgy, mint romás világzenés vagy ír kocsmazenébe oltott magyar csujogatós.

S hogy a törzsfejlődés nem áll meg, mutatja, az egykor a Korai Örömből kinőtt Fókatelep maga is kitermelte a saját mutációját. Egyik fesztiválmeghívásuknak csak Biljarszki Emil és Oláh Annamária tudott eleget tenni, az alkalminak indult duóhoz aztán csatlakozott egy perkás, később egy arab fuvolás és dzsesszbasszeros. Ezzel létrehozva egy újabb ígéretes formációt, az intimebbakusztikusabb Meszecsinkát.

A kedvező visszhang tartotta őket egyben