Meghökkentően nagy sor kígyózott a budapesti Nyugati téren található West Balkán előtt. A jelenség több mint szokatlan manapság, már ha filmvetítésről van szó: a nem a hollywoodi fősodorba tartozó művek bemutatása egyre inkább csak egy szűk réteg érdeklődésére tarthat számot, még a fővárosban is. A hömpölygő tömeg lassan fogyott, aminek egyik oka, hogy pontosan ezer ember, plusz néhány tucat sajtó- és VIP vendég próbált bejutni a vetítésnek helyt adó terembe a nem túl szervezett jegykezelő téglafigurákon keresztül. Az egykori Skála épületének harmadik szintjén található terem igazi klubfílinget áraszt magából, a jelenlévők pedig mintha koncertre, bulizni érkeztek volna. És ez a minthaérzés végig velünk maradt. A vetítés előtt még egyszer, utoljára pódiumra lépett Kispál András, Lovasi András és Dióssy D. Ákos, elsütöttek néhány poént, és biztosítottak mindenkit arról, hogy harminc év múlva újra összeállnak.

Még az is lehet, hogy megteszik, de akkor ebbe senki sem gondolt bele, mert elindult a fi lm, kezdődött a koncertet idéző ének és tánc is. Ami igazán különlegessé tette az estét, az az, hogy a tombolás az ország huszonhárom pontján indult el egyszerre. A Naphoz holddal ugyanis a magyar filmforgalmazás történetének eddigi leggyorsabb sikertörténete. Az első képkockákkal indult el a koncertdoku mozis disztribúciója, majd a nyolcvanöt percnyi játékidő letelte után véget is ért. Nem kis sikerrel: a Magyarország huszonhárom mozitermében párhuzamosan zajló vetítések során 4359 fi zető nézőt regisztráltak, a bevétel pedig meghaladta a 13 millió forintot. Egészen meghökkentő adatok, különösen, ha figyelembe veszszük, hogy a vetítésenkénti átlagbevétel 544 875 forint volt. Magyar film esetében álomszerű sikerről beszélhetünk. Csak az összehasonlítás kedvéért: az idei szemlén a legjobb zsánerfilmnek választott Kolorádó Kid című produkció vetítésenkénti átlagbevétele Budapesten nem éri el a kilencezer, a Dobogó kövek című vígjáték esetében a hatezer forintot. De tegyük hozzá: ha a Naphoz holddalt hagyományos módon forgalmazták volna, minden bizonnyal hosszú hetek alatt nem érte volna el az egy este alatt produkált nézőszámot.

A nemzetközi szinten is forradalmi forgalmazási módért a magyarhangya mozgalmat illeti a dicséret. Ez a lelkes fiatalokból álló csapat Bognár Péter filmterjesztő szakember Helyzetek és gyakorlatok című, az év első felében lezajlott pályázatán jött össze. A résztvevő tíz csapat huszonéves tagjaiból összeállt egy kemény mag – tudtam meg Donáth Péter vezéregyéniségtől. Ez tulajdonképpen egy kísérlet volt a hazai művészfilm-forgalmazás megreformálására, mivel az utóbbi két évben a nézőszám drasztikusan visszaesett az artmozikban. Ahogy Bognár fogalmaz, lejárt az analóg filmforgalmazás ideje, azaz ma már nem működik, hogy a terjesztők csak „egy irányba kommunikálnak”. Magyarán, milliókat költenek kampányra, aztán csak várják, hogy a nyitó hétvégén vajon elegendően megnézték-e filmjüket.

Bognár koncepciójának lényege, hogy eljött a váltás ideje: a disztribútoroknak meg kell tanulniuk, hogy hogyan érhetik el korunk online életet élő filmfogyasztóit. A filmforgalmazás 2.0 nevű elméletet pedig a magyarhangyások a gyakorlatban is megvalósították. A számok őket igazolják, a Helyzetek és gyakorlatok vetítései átlagban 25 százalékos kihasználtsággal mentek –szemben a 10-12 százalékos átlaggal –az e-cinema rendszerbe kapcsolt artvetítőkben. A Kispál-film eredményei kivált magukért beszélnek. Igaz, ehhez a nyerő ötlet mellett az is kellett, hogy Magyarország egyik legnépszerűbb zenekara visszavonuljon.

A magyarhangya közönséget gründol – mondja Donáth, hozzátéve: a fi lmforgalmazás jövőjét a publikummal együtt akarják megoldani. A Naphoz holddal bemutatója hatalmas tanulságokkal szolgált, megtanulták, hogy mely csatornákon keresztül tudják elérni a közönséget, kik aktivizálhatók. A vidéki városokban is számos fiatal csatlakozott a mozgalomhoz, akik szeretnék, hogy a kedvenc mozijuk megmaradjon.

Kérdés azonban, hogyan lehet a forgalmazás 2.0 formulát művészfilmekre alkalmazni. A fiatalok szerint ezeknek a műveknek is van közönségük, csak meg kell találni őket. Olcsón, jó filmeket kínálnak majd, méghozzá frisseket, melyek még nem tölthetők le a torrentoldalakról – mert az igazi filmrajongók szeretnek „up to date”-ek lenni. Hat plusz egy filmes bérletet kínálnak majd kétezer forintért, a konstrukció hasonló lesz, mint a Kispálnál, minden cím egyszer lesz látható – teszi hozzá már Csikós Gergő, a magyarhangya filmjeit beszerző Cinefi lco nevű cég projektmenedzsere. Hogy pontosan mely fesztiválgyőztes művek jutnak el ezen az úton a hazai mozikba, még nem publikus. Most az aktivisták választanak, de a későbbi bérletekben már a közönség szavazatai alapján (a trailert látva lehet majd voksolni) döntenek. A struktúra úgy működhet, hogy a Cinefilco fél évre vásárolja meg a művek kizárólag mozis jogait a jogtulajdonostól. Ebben is másként működnek majd, mint a hagyományos disztribútorok, akik sok évre vásárolnak jogokat. A fiúk úgy fogalmaznak, a forgalmazás 2.0 nem katalógusépítésről, hanem a közönségszervezésről szól. Nem a tartalom, hanem a fogyasztó a legfontosabb láncszem. A tervek megvalósításában szükség lesz állami támogatásra is, hiszen, ahogy állítják, ebben a modellben nem a forgalmazót, hanem magát a nézőt dotálják.

Szép, mondhatni, túl szép tervek. Kérdés ugyanis, hogy ha megtöltöttük a mozitermeket, akkor mi lesz a további terjesztési csatornákkal: mi van akkor, ha valaki az adott művet mondjuk DVD-n is szeretné birtokolni. A magyarhangyások szerint a jövőben biztosan csatlakoznak majd hozzájuk olyan cégek, amelyek a VoD, tévés és egyéb jogokat velük párhuzamosan megveszik. Egyelőre azonban még nincsenek jelentkezők. Azaz a megoldás – gyűjtői szemszögből – eddig csupán félsiker. A legkurrensebb nemzetközi művészfi lmeket megnézhetjük ugyan, de ha meg is ismételnénk az élményt, akkor marad a jó öreg, illegális torrent.

Naphoz holddal: koncertfíling a moziban