Ezer néző bensőséges hangulatban

Hároméves „száműzetésének” vége felé közeledik a Royal Shakespeare Company (RSC), melynek vezetése a napokban mutatta be a sajtónak stratford-upon-avoni bázisa új épületét. A történet hőse alighanem az igazgató, Michael Boyd, aki hét évvel ezelőtti kinevezésekor a tönk széléről rángatta vissza a világszerte oly nagyra becsült társulatot.

Elődje, Adrian Noble megszüntette az RSC bevált londoni bázisát a Barbican kulturális központban, és el volt szánva a Royal Shakespeare Theatre 1930-ból származó, art deco műemlék épületének lebontására is, illetve egy Disney-stílusú Shakespeare-falu kialakítására. A brit kulturális élet színe-javának felzúdulása nyomán Noble távozott az együttes éléről, majd Boyd kinevezését és a teljes Shakespeareéletmű ambiciózus színpadra állítását követően megkezdődhetett a Royal Shakespeare és a Swan színház közel 113 millió fontos felújítása.

A folyamat az RSC alapelveire épült, melyek lényege, hogy az intézmény hozza közelebb az emberekhez Shakespeare-t és segítse a színház és a város összefonódását. Az átalakítás döntő eleme a nagyszínház teljes újjáformálása. Azóta, hogy az 1879-ben épült, lángok martalékává vált Shakespeare Emlékszínház viktoriánus épületének helyén 1932-ben, Elisabeth Scott tervei alapján elkészült az új teátrum, a rendezőknek állandó fejtörést okozott, hogyan lehet felülemelkedni annak moziszerű jellegén. A legtávolabbi ülés a színpadtól 27 méterre helyezkedett el, és ahogy ezt Sir Christopher Bland, az RSC elnöke érzékeltette, „ezekről az olcsó helyekről a közönség se nem látott, se nem hallott”.

A színház vezetése azt a feladatot adta a felújítással megbízott Bennetts Associates tervezőirodának, hogy olyan környezetet álmodjon meg, mellyel a Bárd is azonosulni tudna. Shakespeare olyan színház számára írta darabjait, melyben a játszók és a nézők egyazon térben voltak. Az eredmény egy ezerszemélyes nagyterem lett, melynek fő jellegzetessége a nyitott, a sorok közé benyúló és a közönséget az előadásokba jobban bevonó színpad. Negatívum, hogy menet közben közel négyszáz ülés „elveszett”, összehasonlíthatatlanul bensőségesebb viszont a hangulat, hiszen majdnem megfeleződött a színpad és a legkedvezőtlenebb ülések közötti távolság, így az élmény is összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz. Michael Boyd „csodának” nevezte a teret, és ezt az auditóriumban helyet foglaló színész, Nicholas Asbury is megerősítette, akinek korábban valósággal ordítania kellett a színpadon, és most először lesz lehetősége hangi finomságokra.

Míg a Royal Shakespeare Theatre gyökeresen megváltozott, a The Swan kamaraszínházat csak felfrissíteni kellett: a sokak szerint az ország legélvezhetőbb teátrumában a nézőteret és a kulisszák mögötti kiszolgáló egységeket tették kényelmesebbé. A nagy ötlet, hogy a társintézményeket tágas folyosóval kötötték össze, így a nyilvános helyiségeken a működtetők és a két ház közönsége is osztozhat. Izgalmas megoldás, hogy a fény bejutása érdekében a földszinti jegyiroda egyszerű szerkezettel egy emelettel feljebb húzható. Az építők kihasználták az Avon folyó közelségét és szépségét is, tetőteraszos éttermet, illetve parti kávézót-bisztrót alakítottak ki. Általában az egész, a korábbinál sokkal vonzóbb parkosítástereprendezés, a gyönyörű középkori városközponttal és a Shakespeare síremlékének helyet adó plébániatemplommal, a Holy Trinity Churchcsel való összeköttetést biztosító sétautak azt a célt szolgálják, hogy az emberek be akarjanak menni az épületbe. Új elem a 36 méter magas, tiszta időben a festői Cotswoldsra és Oxfordshire-re kilátást nyújtó torony, mely csekély, 2,50 fontos belépő ellenében (akár liften is) elérhető.

A következő hónapokban a legkülönbözőbb kísérleti programokkal, kezdeményezésekkel, régi előadásokkal tesztelik Shakespeare régi-új fellegvárát, hogy azután április 23-án, a társulat ötvenedik születésnapján megkezdődjön az „új” évad. Stílusosan Michael Boyd nevéhez fűződik a nagyterem első új produkciója, aMacbeth, melyet az egyik helyettese, Rupert Goold irányította A velencei kalmár követ. Jelezve, hogy az RSC nem csak Shakespeare-ről szól, a korábbi szenzációk közül felújítják PeterWeiss Marat/Sade-ját, a társulat történelmében meghatározó szerepet játszott 1964-es produkciót, illetve a Swan Színházban Harold Pinter legjobbnak tartott darabját, a Hazatérőt. A jeles évforduló alkalmából kiállításokra, vitákra, nyilvános próbákra, felolvasásokra is sor kerül.

A közönség ezentúl körbeüli a színpadot
A közönség ezentúl körbeüli a színpadot
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.