Rajzolni mindenki tud! Elvégre csak egy papírlap szükséges hozzá, nomeg egy ceruza. Színes vagy egyszerű grafit – kinek melyikhez van éppen kedve. Nem árt egy radír sem az esetleges hibák, ferde vonalak javításához. E csekély felszerelés birtokában elvileg bárki képes rajzolni: elég egy jó ötlet, máris elkezdődhet a munka: pon­tok, vonalak, satírozás – tetszőleges sorrendben.

Vajon tényleg ennyi lenne a rajz? Vonalak és pontok egy üres papíron? A Budapest Galéria Rajz? című csoportos kiállításának címében szereplő kérdőjel korántsem véletlen! A tárlat jócskán tartogat meglepetéseket azok számára, akik a klasszikus műfaj kapcsán az iskolai rajzórák világára asszociálnak. Sőt: a kortárs képzőművészek munkái mást sem tartogatnak mint kérdéseket, a rajzművészetre vonatkozó előzetes tudásunkat érvénytelenítő alkotásokat.

Aművek alapja vonal és pont, de az ismerős technika új eszközökön és szokatlan hordozókon keresztül jelenik meg. A szó szoros értelmében vett rajzot csak elvétve találunk, viszont láthatunk farajzot, falrajzot és videorajzokat. A különös szobrok és meglepő installációk mellett pedig még a női test is a rajz egyik lehetséges médiumává válik. Szóval a kérdések: Mi is a rajz? Mit tudunk egyáltalán a rajzról? Hogyan él tovább a rajz műfaja napjainkban?

A kiállítás kurátora, Bódi Kinga olyan művészek alkotásaiból válogatott, akik – bár magas szinten gyakorolják a manuális rajzolást – kísérletező kedvüknek köszönhetően képesek új utakat nyitni a klasszikus vonalművészet számára. A rajz új médiumaival való ismerkedés pedig már csak azért sem haszontalan, mert bebizonyosodik, hogy rajzolni igenis mindenki tud! Hogy nincs minden veszve azok számára sem, akik ügyetlenebbül bánnak a ceruzával, hiszen megannyi lehetőség kínálkozik a kreativitás kibontakoztatására – és még csak papír sem kell hozzá.

Úgyhogy, nincs helye kifogásnak, lehet próbálkozni: falra, kőre, fára, üvegre és bőrre! Zsírkrétával, filctollal, hamuval, szénnel, vagy éppen tussal! Mert rajzolni élvezet, rajzokat nézni pedig élmény! Rajzra fel!