Coelho a rács mögött
Magyarország 37 büntetés-végrehajtási objektumában ugyanis hozzávetőleg 380 ezer kötetet találnak a fogvatartottak, sőt már nem is csak könyvet: rengeteg DVD, CD, video- és hangkazetta is segít, hogy valamivel gyorsabban peregjen az idő.
A gyűjtemény még úgy is tekintélyes, hogy a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) legutóbb két éve költhetett komolyabb összeget könyvtárfejlesztésre – kétmillió forintot –, azóta nem volt lehetősége központi pénzek felhasználására. Az idén is csak pályázatoknak és adományoknak köszönhetően bővíthette dokumentumállományát, nagyjából 11 ezer kötettel. A frissesség megőrzésében sokat segít ugyanakkor, hogy a megyei könyvtárak – a Nemzeti Kulturális Alap pályázata révén – 2006 óta külön pénzt nyerhetnek a bv. intézetek támogatására: a beszerzett kötetek egy részét tartós letétbe helyezik a börtönökben/fegyházakban/fogházakban. Idén szeptemberben a Jász-Nagykun-Szolnok megyei és a Somogy megyei büntetésvégrehajtási objektum jutott ezen az úton-módon új dokumentumokhoz, összesen majdnem 1,2 millió forint értékben – közölte érdeklődésünkre a BVOP szakkönyvtárát vezető Deák Ferenc.
A legnagyobb és legjobban felszerelt könyvtárakkal a tizennégy ún. „letöltőház”, azaz azok az intézmények büszkélkedhetnek, amelyekbe a jogerős bírósági ítélet után kerülnek be a rabok. De kettő ezek közül is kilóg, felfelé: a 2008-ban átadott szombathelyi és tiszalöki bv. intézet könyvtárában szinte kizárólag újonnan vásárolt könyvekből válogathatnak a bentlakók. Deák vallja: már nem állja meg a helyét annak a (korábban lapunkban is megemlített) 2003-as szaktanulmánynak a megállapítása, miszerint a börtönkönyvtárak könyvállománya úgy ahogy van, elavult.
Az állománygyarapítás a könyvtáros végzettségű nevelők, ahol ilyen nincs, a „könyvtárosi teendők ellátásával megbízott nevelők” feladata. Ha pályázati pénzből gyarapítanak, akkor mindig a pályázó (nyertes) könyvtár dönt, mit és mennyit kér. Az előny a könnyebben fogyasztható regényeké és az ismeretterjesztő munkáké. Magát a szigorúan vett könyvtárosi munkát mindenhol fogvatartottak végzik, olyan (többnyire) felsőfokú végzettségű emberek, akik az elvárt szinten kitanulták a könyvtárosságot, és átlagon felüli kommunikációs készséggel áldotta meg őket a sors.
Az elítélteknek persze csak egy része él a kultúropcióval. Iskolai végzettségük, képzettségük a világ minden táján alacsonyabb, mint az adott ország átlaglakóié – nincs ez másképp nálunk sem. A BVOP statisztikája szerint a fogvatartottak egy százaléka írástudatlan, 27,5 százalékuk nem végezte el az általános iskolát sem. Nehezen olvasnak, sokan közülük funkcionális analfabéták; a nyilvántartásból kiderül, hogy a fiatalkorúaknak alig hatvan, a felnőtteknek mindössze negyven százaléka látogatja szabadságvesztése idején a könyvtárat.
A fogvatartottak többsége a krimiket, a kalandregényeket és a romantikus irodalmat keresi, de jellemző, hogy sokan érzelmes versesköteteket is, bár nem annyira a poétika iránti vonzódásból adódóan, hanem mert kitűnő alapanyagok: ezekből másolnak ki részleteket a párjuknak írt leveleikbe. Az ismeretterjesztő irodalom is népszerű, annyi árnyalattal, hogy inkább az egyszerűbb, viszont gazdagon illusztrált darabok kelendőek. Tiltott könyvek nincsenek, már csak azért sem, mert a börtönkönyvtárak a legális magyar könyvpiacról élnek –jegyezte meg Deák.
Hogy egészen konkrétan mit olvasnak legnagyobb érdeklődéssel és számban a börtönlakók, arra a fiatalkorúak tököli börtönéből és a szegedi Csillagból kapott havi kimutatás enged következtetni. A legfrissebb top tízes listát Tökölön Leslie L. Lawrence A karvaly árnyékában című munkája vezeti, a dobogón Rejtő Jenő A három testőr Afrikában című örökzöldje a második, Ken Follett A titánok bukása c. kötete a harmadik. A lajstromban még két Ken Follettopusz szerepel és egy Stephen Kingregény is, a Halálsoron. Kicsit meglepőbb viszont, hogy a top 10-be egy Krúdy-könyv (Üres a fészek), két Coelho-mű (A zahir és a Tizenegy perc) is belefért, mi több, még Szerb Antal Utas és holdvilágja is. Szegeden két Coelho vezet – Az alkimista és a Tizenegy perc –, a további sorrend: J. K. Rowling: Harry Potter 7.,Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!, Ken Follett: A katadrális, Wilbur Smith: A folyó istene, RobertMerle: A sziget, Földi Pál: Rommel, a hadvezér, Az emberi test enciklopédiája,Vavyan Fable: Vis maior.
Megjegyeznénk: nehezen olvasás ide, funkcionális analfabetizmus oda, a szabadlábon lévők top 10-e sem sokban különbözik.
A szakirodalom szerint az első börtönkönyvtárakat Európában és Amerikában a XVIII. és a XIX. század fordulóján rendezték be. A XIX. században e könyvtárak célja az elítéltek javító szándékú nevelése volt, ezért alaposan megválogatták a köteteket: a vallásos, a kor felfogása szerint erkölcsileg felemelő irodalom uralta a polcokat. A XX. században reformmozgalom indult, amely a rehabilitációt tűzte zászlajára; mindeközben a büntetés-végrehajtókban is tudatosult, hogy a könyvtárak sokat segíthetnek a rendfenntartásban, a köznyugalom megőrzésében. A múlt század 30-as, 40-es éveiben megnőtt az irodalom műveltségnövelő szerepe, az 50-es és 70-es évek között a különböző terápiás módszerek térhódítása volt a jellemző. A 70-es években sokat javult a börtönök és a szabadok világa közti kommunikáció, a nyilvános könyvtárakhoz fűződő kapcsolat. A börtönkönyvtárak ma mindenekelőtt az emberi jogokra és az olvasási igényre teszik a hangsúlyt.
