Mesebeli lények a Duna fölött
A régi díszeket mi már csak fényképekről ismerhettük, illetve néhány levert szobordarab aszályos időben, alacsony vízállásnál látható volt a középső hídpillér tövében, az ottani zátony homokjában. Egyebek mellett ott lapult a pillér egykori nagycímeréről származó kőkorona. Lapunk is írt ezekről a lehullott ékítményekről, s 2003-ban a Közlekedési Múzeum be is gyűjtötte onnan azokat a faragványokat, amelyekről úgy gondolták, a majdani felújításkor hasznukat lehet majd venni. A Kiscelli Múzeumban továbbá megvolt még egy vas oroszlánfej a hídpillérek fölötti, egykori díszoszlopokról. Mindezeket fel is használták most, amikor a híd régi-új ruháját álmodták meg.
Mint korábban Wild László, a Metróber Tervező és Tanácsadó Kft. munkatársa, a felújítás műemléki építész tervezője lapunknak elmondta, eredeti tervek nem álltak rendelkezésre, mert megsemmisültek. Az egykori tervező és építő cég, a francia Societé de Construction de Batignoles pedig ma is létezik ugyan, de nem sikerült felvenni vele a kapcsolatot. Így hát maradtak segítségül a régi fényképek, a töredékek, s egy-két rajz.
Wild úr tervezte régi minták alapján azokat a lehajló szárnyú T betűt formázó, felsővezeték-tartó oszlopokat is, amelyek már felsorakoztak a híd középvonalán. Összesen 39 készült belőlük a Tungsram Schreder pilisszentiváni öntödéjében. Súlyuk 1,5 tonna, magasságuk és fesztávuk 7 méter, tudom meg Tóth Katától, a felújítás sajtóreferensétől. Hasonlóak álltak a hídon 1935-ig. Ludányi Gábor, a restaurálás vezetője azonban felhívja a figyelmet, hogy a 39 vezetéktartó oszlop között is öt-hat típust lehet megkülönböztetni, a tervező ugyanis nem egyenoszlopokat akart, hanem az elhelyezkedésük és férőhelyük szerint változó arányúakat.
A híd már így is sokkal gazdagabb, párizsiasabb, mint azelőtt volt, s az oszloperdő hamarosan még sűrűsödni fog. Pár hét múlva kezdik ugyanis szerelni a kandelábereket a járdák belső oldalán, így újabb 73 gyönyörű öntöttvas oszloppal bővül az ékítmények sora. Ezek szintén Pilisszentivánon készülnek. Azután következnek majd a rejtélyes nevű „rostáloszlopok”. A névről senki sem tudja pontosan, mit is jelent, de a régi iratokban így emlegetik azokat az öntöttvas díszoszlopokat, amelyek a parti és mederpillérek fölött, a korlát vonalában, kő mellvédeken álltak, tetejükön koronával. Ezeket díszítették a sajtóban már sokat emlegetett oroszlánfejek, a hasáb alakú oszloptest északi és déli oldalára felszerelve. De nem egyedüli lakói voltak az oszlopoknak, mert a keleti és a nyugati oldalon ugyanakkor szárnyas kimérák ágaskodtak, csőrükben egyegy kandeláber lámpafejjel. Hamarosan megint láthatjuk ezeket a valóságban is.
A rostáloszlopokból összesen nyolc kerül vissza: 2-2 áll majd a budai és a pesti hídfő déli oldalán, s tovább 1-1 a négy mederpillér fölött. De csak a híd déli, Parlament felé néző oldalán, mert az északin, a bicikliút miatt konzolosan kiszélesített pályát meg akarták kímélni a többtonnás díszítmények többletterhelésétől. A középső hídláb fölött a rostáloszlopokat 2 kőobeliszk helyettesíti majd a mellvéd sarkain. Ezek mészkőből készülnek, s ezeken is láthatóak lesznek a kimérák, az oroszlánfők helyett azonban itt sásszerű növénydíszítmények jelennek majd meg.
A pillérekre visszakerülnek az egykori társországok címerei, a középső hídlábmellvédjére pedig az ország kőből faragott nagycímere, tetején a magyar koronával, mely kissé a mellvéd szintje fölé is emelkedik majd. Ezeknek a díszítményeknek a megformázása, továbbá a középső pilléren lévő hatalmas emléktábla keretmotívumainak a rekonstruálása jelentette a restaurátorok számára a legnagyobb művészi kihívást, erről ugyanis csak távoli fényképek készültek. E fotók, illetve néhány rajz, valamint a megtalált kődarabok segítségével formázták újra a keretdíszt és a nagycímert. A faragványok modelljei Horváth István erdőkertesi műhelyében készültek, ahogy egyébként az öntvényekéi is.
Látjuk, hogy alpin technikával épp most végzik a hídlábak kőrestaurálását. Ez főleg a pillérek válla fölötti mészkőanyagot érinti, amely rendkívül porózussá vált az időjárás és a téli, mértéktelen sózások következtében. (Volt, ahol 1,5 cm vastag sóréteg rakódott a kövekre.) Ezért mintegy 15 centiméter mélyen levésik a hídlábak felső részén a mészkőfelületet, s ellenállóbb, új tömbökkel újraburkolják. Ehhez több mint 1300 köbméter követ használnak fel. A felújítás egyelőre nem érinti a pilléreken álló, Adolphe Thabard faragta Niké- és Heraklészszobrok felújítását és pótlását. Ennek pályáztatása, külön keretből, most van folyamatban.
Az 5. számú pillér fölött már megkezdték a régi mintájára újraöntött, rozettadíszes korlátsor visszaépítését, amelyhez a formát a szigeti lejáró eredetiben fennmaradt korlátjáról vették. Az elemeket Csepelen öntötték. Lesz egy új korlátforma is: a biciklisávot az autósoktól elválasztó Haidekker-szerű, hálós díszkorlátot szintén Wild László tervezte az Adria-palota lépcsőkorlátjai alapján.
A hídfőkön ugyan egyelőre nem épülnek vissza vámőrházak, de a pincéjük és az alapjuk elkészül, így később megvalósíthatók lesznek. Az eredetihez hasonlóan íves nyílásúra változnak a hídfők gyalogátjárói, melyeket belül zöld-fehér Zsolnay-csempékkel burkolnak majd. Egy elegáns, párizsi ízlésű pesti hidat fogunk viszszakapni 2011. júniusára, melyről a régiek nem véletlenül mondták (nyilván a szintén most rekonstruált, andráskeresztes hídtartó szerkezet miatt), hogy olyan, mint a fekvő Eiffeltorony.
