Mall: ez az Amerikából importált fogalom eredetileg promenád, sétány árnyékot adó fákkal, a hatvanas évek óta azonban azt az életképes ötletet jelöli, amelyben a lassan korszerűtlenné váló áruházakat egy központi sétálófolyosó köré szervezve sikerült korszerű konzumtemplomokká átcsomagolni. A nagyvárosok beterítése után a plázahullám aztán a közepes városokat is elérte, majd az annál kisebb városokban állított egyre több vezetőt vagy-vagy döntés elé: behódolunk vagy ellenállunk?

Fasor, szobor és pad ott, ahová korábban parkolóaszfalt került

A plázákkal vagy üzletközpontokkal belül, a városszéli tömegkereskedelem óriás fémlepény hipermarketkonténereivel viszont a külső gyűrűkben alakultak át városaink – hiába nem vesszük épületszámba őket, ma már a kereskedelemnek ezek az ipari zónái üzemelnek városkapu-építészetként.

De miközben egyre több lett belőlük, mi pedig szinte már természetesen járunk ide tömegesen vásárolni, a közhangulat is megváltozott. Mára egyre többen látják az igénytelenség és az esztétikai borzalom szinonimáinak őket. A belvárosi közhangulat is megfordult, a fogyasztás templomai itt egyre inkább csak felnagyított pénztárgépek. (És a konténerépítészetnek tényleg örök problémája, hogy ezek mindig csak a vásárlóik és nem minden városi polgár felé fordulnak: a befelé, a belső mesterséges fényei felé forduló boltok és a még több raktér pedig szinte kiköveteli az ablaktalan dobozformát.)

És még egy fordulat, de ezzel már közel értünk Balatonfüredhez: e folyamatokkal változtak a bevásárlóközpontok is. Egyrészt maguktól is érzékelni voltak kénytelenek a klíma változását – az ország lassan betelik –, másrészt az önkormányzatok sem hódolnak már be minden beruházásnak olyan önfeledten, mint korábban.

És akkor ideértünk végre Füredre, pontosabban a Tihany felé eső végére, a szállodasoron túlra, oda, ahol eddig csak az átfestett görögfalu állt. Az ilyen jellegű cikkek természete szerint most a „bezzeg”-nek kellene következnie. Pedig itt talán a Tesco is ugyanannyira felismerte az érdekeit, mint amennyire a füredi önkormányzat képviselte a sajátját. És ha valami bezzeg, akkor az maga Balatonfüred: házról házra példásan rendbetették pici „belvárosukat”, a szívkórház előtti Gyógy tér apró módosításokkal az ország egyik legszebb tere lett, és mindezt még csak nem is valami visszamenőleges és nosztalgikus múltteremtéssel. Így épült meg szinte a város szélén a Marina Tesco is, amely úgy néz ki, mintha a városszéli és belvárosi áruháztípusok előnyeit éppenséggel egyesíteni lehetne. Ez nem „mintha” épület, nem is ipari anyagokból készült, és nemcsak a pőre, egydimenziós eladási szándék ordít róla (vásárolj!!!) – a szupermarket ugyanis számos kísérő funkcióval van ízlésesebbre körbecsomagolva. Az épület leglátványosabb része a forgalom elől áttört fallal leárnyékolt sétány, a parkolót pedig a felsőszintre helyezett áruház alá rejtették.

A tervezők, dr. Oláh M. Zoltán és Sebestyén Imre az épületen is számos elegáns megoldást alkalmaztak (ilyen a hoszszú épület tagolása, a belső tömbnek és a külső csomagolásnak a burkolatok színében is megjelenő elválasztása, illetve a déli sarok kiképzése), és mindezt talán túl sokféle anyag felhasználásával (itt-ott termékbemutatói a hatás), mégis inkább a tájba és jövőbe illesztettség érvényesül. Ők fasort, kortárs szobrokat és leülő helyeket terveztek oda, ahová korábban maximum parkolóaszfalt és maximum a sorokat jelző számok vagy állatfigurák jutottak csak. És mindez nem szépelgés: a Tesco alá beköltözött apróboltok (gyógyszertár, sportés borbolt) előtt egy késő nyári délelőttön ugyan még nem láttam sorokat, de a környék többi marketjével együtt itt határozottan egy bevásárlóövezet formálódik. Konzumálni pedig sokféleképpen lehet.