Nintendónkat nyomogatva vagy a C64-en Super Marióval teknősökön ugrabugrálva keveseknek jutott volna eszébe, hogy a játékok zenéi önállóan is megállnák a helyüket. Azonban voltak, akik a jellegzetes, semmihez sem hasonlítható, csipogó hangokban meghallották a lehetőséget. A chipzene ma is él és virul, egy egész szubkultúra szerveződött köré, fesztiválokon találkozhatunk vele, tömegek buliznak rá rendszeresen, és bár nem is gondolnánk, hétköznapi életünkben is számtalanszor találkozunk vele. Chiptune vagy más néven micromusic például a kapucsengő dallama vagy a régi mobiltelefonok megannyi csengőhangja is. Ezek 1 bites zenét játszanak. A chiptune szerelmeseit persze nem ezek hozzák lázba.

Az első önálló zenéket régi gépeken a demoscenerek írták: ők mai szemmel nézve erősen korlátozott, elavult gépeken készítenek ma is zseniális alkotásokat. De amit ma chiptune színtérnek nevezünk, az 2000 környékén kezdődött, amikor megjelentek az első zeneszerkesztők a Nintendo Game Boyra, melyek ugyanúgy kártyáról futtathatók, mint a Tetris vagy a Super Mario. A mozgalom tagjai, a chiptune zenészek régi videojáték-konzolok és retro számítógépek chipjeit felhasználva készítenek sokszínű, különböző stílusú, elsőre kicsit szokatlan, de érdekes zenéket. A chiptune-ok közül a 8 bites zene a legelterjedtebb zenei berkekben. A zeneszerző számára adott tehát az eszközkészlet, mely meghatározza ugyan a dal hangzásvilágát, de abból bármilyen zenei műfaj előállítható, a technótól kezdve a dzsesszen át a rockig. „Ki kell használni a rendelkezésre álló technikát, ez teszi nagyon izgalmassá, hiszen egy nagyon egyszerű szerkezetet teljes értékű elektromos hangszerként lehet használni” – mondja Lepcsényi Soma, a Budapest Micro főszervezője.

Hazánkban igen kevesen, alig fél tucat ember foglalkozik chipzenéléssel, közülük is ketten űzik professzionális szinten: Birtalan Áron, alias Failotron és Gyulai Gábor, alias Nvyllund.

„A legtöbb igazán sikeres chiptuneközeli művész mindig valami pluszt visz a zenéjébe. Vagy azzal, hogy teljesen új oldalról közelíti meg a témát, vagy más stílusokkal vegyíti” – mondja Birtalan Áron, aki nagyjából négy éve foglalkozik ezzel a különös elektronikus zenével. „Ha kérdezik, hogy milyen zenét játszom, sose mondom azt, hogy chipzenét, inkább, hogy cipőbámulós elektronikát, vagy kitalálok valami álstílust” – mondja. A Game Boy számára ugyanúgy hangszer, akár egy dob vagy egy gitár, újabban pedig e két instrumentum is kíséri fellépésein. 2009 áprilisában vette kezdetét hazánk első és egyetlen chiptune fesztiválja, a Budapest Micro, melyet legközelebb idén decemberben rendeznek majd meg. Érdekes kérdés, hogy ki is a célközönsége a rendezvénynek. Lepcsényi Soma szerint az érdeklődők egy része az a generáció, amelynek emlékezetében élénken él még egykori gépcsodájuk, esetleg a ’90-es évek elejét egy Game Boyba bújva töltötték, tehát akik a számítógépek felől közelítenek ehhez. Adott továbbá egy olyan réteg, amely abszolút nyitott az újra, és nem riad vissza a szokatlan, meghökkentő elektronikus zenétől sem.

A Budapest Micro jelentős fejlesztéseket tervez. A jövőben kiadóként szeretnék folytatni, kisebb példányszámú CD-k megjelentetését tervezik, sőt igazi kuriózumként, a retro szerelmeseinek nagy örömére limitált szériában, akár flopin is kiadnak majd számokat. Azoknak tehát, akik egykor el sem tudtak szakadni Nintendójuktól, a chiptune biztos mosolyt csal az arcukra. Azoknak pedig, akik még sohasem hallottak effajta zenét, kiváló lehetőség nyílik december 4-én a Tűzraktérben belefülelni ebbe az igen különleges elektronikus zenei világba. Az est különlegessége, hogy ez alkalommal nemcsak a zenéé és a látványé lesz a főszerep, hanem megismerkedhetünk Beregi Tamás legújabb, a videojátékok történetéről írt, Pixelhősök című könyvével is.

Ma még sokaknak a fülükben cseng a régi PC-k prüttyögése