Azzal például, hogy a Magyar Televízióban nyugdíjazták Ráday Mihályt és vele több évtizedes múltra visszatekintő városvédő műsorát, az örökségvédelem veszített. Az interneten egyébként eddig 15 ezren csatlakoztak a műsor folytatását kérő petícióhoz. Ráday harminc év alatt kivívott tekintélye, tudjuk, erős kontrollja volt a műemléki értékeket előszeretettel háttérbe szorító fejlesztéseknek.

A Bécsi utcába szánt új „léghajó” épületről meg sem kérdezték az örökségvédőket

Megmaradt viszont a Ráday által vezetett város- és faluvédő mozgalom. De mintha már ez sem a harcos örökségvédelmet folytatná. Ezt a szerepet, mármint a harcosságot, egyre inkább a mellette kinőtt új, örökségvédő civil szervezetek (mint az ÓVÁS! vagy az Élőlánc) veszik át. Nem is eredménytelenül: lásd a belső-erzsébetvárosi műemlékké nyilvánítások egész sorát. Az ős városvédő mozgalom pedig, amelyet még a nyolcvanas években indítottak Rádayék, mostanra fordulóponthoz jutott. Új „harcmodorra” van szüksége. Egy milliárdos beruházó ma már nem hátrál meg néhány, táblákkal kiabáló, városvédő nyugdíjastól. „A városvédelem előtt ma alighanem az eljelentéktelenedés vagy a professzionalizálódás útja áll” – írta Török András a Budapest című folyóirat augusztusi vitacikkében, s felvetette: „Itt az ideje annak, hogy a városvédelem ne legyen egyenlő a »nem« szócskával, hanem legyenek »igenjei« is. Vajon nem most jött-e el egy »igen« ideje, a tervezett Bécsi utcai építkezéssel?”

Egyébként a gyengülés jele az is, hogy a szóban forgó, Bécsi utcába tervezett „léghajó” épület nyáron az építészeti tervtanácstól úgy kapott támogatást, hogy az örökségvédelem véleményét meg sem kérdezték. Pedig a projekt öt (de legalább három) olyan ház lebontásával jöhetne létre, melyek közül az egyik idén tavaszig fővárosi értékként védett ház volt. Akkor törölte védettségét Budapest közgyűlése a szocialista és a fideszes képviselők egybehangzó akaratából. Ez megint csak az örökségvédelem gyengülő pozícióira mutat.

A Bécsi utcai „léghajó” projekt elvi építési engedélyét egyébként éppen a Budapesti Városvédő Egyesület fellebbezte meg. Götz Eszter, az egyesület titkára azt mondja: a médiában jól megjeleníthető, zajos akciók helyett szakértőkkel, ügyfélként igyekeznek bekapcsolódni az engedélyezési eljárásokba. Ez hatásosabb eszköznek tűnik, mint a hatásukat vesztő sajtóhírek.

Épp a civil ellenállásnak ezt a módszerét torpedózta volna meg az elmúlt hetekben egy Tarlós István, Kósa Lajos és Kovács Zoltán által beadott törvényjavaslat, mely a civil szervezetek ügyfélként való fellebbezési jogát kívánta volna korlátozni, illetve megszüntetni. Ezt azonban kénytelen-kelletlen viszszavonták a beterjesztők, mert ütközött például olyan EU-s előírásokkal, hogy az EU-projektek engedélyezésébe civil szervezeteket is be kell vonni. Például a városvédőket. Tarlós azonban kifejtette: bár visszavonta javaslatát, annak eredeti szándékával továbbra is egyetért. Nyilván valamilyen formában később mégis korlátozni fogják a civilek beleszólását.

Az örökségvédelem legfelső szintjét, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt (KÖH) – amelyet mai, „megahivatal” formájában épp az előző Fideszkormány hozott létre – pedig hamarosan szerkezeti átalakítás fogja érinteni. Ha tetszik, gyengíteni. A műemléki vagy műemléki környezetben lévő épületek építési engedélyezését intéző regionális és megyei KÖH-irodák „integrálódnak a 2011. január 1-jével felálló megyei kormányhivatalokba, önálló hatáskörű szakigazgatási szervként, vagyis változatlan feladattal, változatlan hatáskörrel és illetékességgel, változatlan szakmai irányítás és felügyelet mellett” – kaptuk a tájékoztatást kérdésünkre a Nemzeti Erőforrás Minisztériumától (Nefmi).

A minisztérium értelmezése szerint „az »örökségvédelmi pozíciók« gyengüléséről nem beszélhetünk”. Persze, nem világos, mit is jelent majd az „integrálódás”.

Az erről szóló tervezet jelenleg a parlament előtt van. A KÖH jelenlegi, megbízott elnöke, Tamási Judit még korainak tartaná, hogy az új rendszer várható hatásairól nyilatkozzon. Megkérdeztük hát a tervezetről elődjét, Mezős Tamást, aki leváltása előtt az Örökség című lapban, afféle utolsó elnöki üzenetként a KÖH egyben tartását ajánlotta a döntéshozóknak. Véleménye szerint a KÖH szétszervezése lehetetlenné tenné az örökségvédelmi hivatal tevékenységét. „A műemlékvédelmi munka alfája és ómegája a tudományos kutatáson alapuló, a történeti távlatokra figyelő értékszemléletű csapatmunka, ahol építészek, régészek, művészettörténészek és restaurátorok közösen és egyetértésben hoznak döntéseket. A megyékben dolgozó kollégák elveszítve a Hivatal 160 éves adatbázisának napi munkában nyújtott támogatását, a kutatók folyamatos jelenlétét a területen, nem lesznek képesek megalapozott és hiteles döntéseket hozni.” Nehézséget jelent, hogy vannak megyék, ahol egy ember látja el a megyei hivatali munkát. Ilyen helyeken sokat segített, hogy ott állt mögöttük a régió többi munkatársa és nem utolsósorban a koordinációs főosztály, melyet Mezős épp azért hozott létre, hogy a hivatali munka egységes szemléletét biztosítsa.

Ahhoz viszont nem ragaszkodna, mondja, hogy a hivatalnál maradjon a műemléképületek esetében az elsődleges építéshatósági, vagyis az építési engedélykiadási jog, mert az átlagos napi 2,8 engedélyezési ügy rengeteg adminisztrációval, postázással jár, az érdemi értékvédelmi-felügyeleti munka elől veszi el az időt. Azt gondolja, az örökségvédelem pozíciói azzal nem sérülnének, ha csupán szakhatóságként vennének részt az engedélyezésben, mint például a tűzoltóság, vagy bármely más szakszerv, mert hozzájuk hasonlóan úgy is tudná érvényesíteni érdekeit a KÖH.