Most éppen André Kertész, azaz Kertész Andor (1984–1985) akinek életműkiállítása nyílt Párizsban, a Jeu de Paume-nak a témában nagyon elitnek számító, XX. századi fotó- és videoművészeti kiállítótermében. A művész halálának huszonötödik évfordulójára rendezett, minden eddiginél nagyobb szabású kiállítás megvalósításában a Párizsi Magyar Intézet is közreműködött.

A tárlat végigkísér minket Kertész teljes életművén Lágymányosól Párizson át New Yorkig. A kiállítás nagy újdonsága a Kertész 1925-as emigrálása előtti Magyarországon készült fotók bemutatása, melyek most először kerültek vissza Europába. Kertész a közép-európai (zsidó és nem zsidó) értelmiségre oly jellemző életutat járta be: emigráció hazájából Párizsba, majd onnan az Egyesült Államokba. Kertész nem politikai menekültként hagyta elMagyarországot vagy Franciaországot (már 1936-ban), hanem szakmai, vagy ha kevésbé vagyunk udvariasak: gazdasági okokból. Így lett az Érdekes Újság fotósából különböző francia, majd amerikai lapok művészi sajtófotósa, de mégiscsak sajtófotósa.

Azért is meglepő mindez, mert Kertész a kor nagy művészfotósaira is jelentős hatással volt Párizsban, és aművészetére a lehető legkevésbé jellemző valamiféle „sajtórealizmus”. Végül az amerikai műveszeti élet csak a hatvanas évek végére fogadta be, talán ez is hozzájárult esetében az Amerikába emigrált közép-európai értelmiségiekre oly jellemző tragikus életérzéshez: a magányhoz, az idegenséghez. Kertész Amerikában szomorú volt, érzelmes és híres: egyszóval életútja tipikusnak mondható az emigrált magyar művészek körében.

Párizsban 2011. február 11-ig tekinthető meg a Kertész-tárlat, majd a gyűjtemény európai körútra indul: a svájci Winterthur és Berlin után 2011. szeptember 29. és december 31. között Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban lesz látható.