A bábszínházi honlapok már ránézésre is nagyon aranyosak, és ez igen jól van így, mert a bábszínházak elsősorban a gyerekeknek szólnak, akik szintén nagyon aranyosak, ezért őket pláne nem volna illő például intézményvezetők két megapixeles mobiltelefonnal, félig elsötétített szobákban készült portréival riogatni, miként azt a nem annyira aranyos felnőttekkel máshol oly szívesen teszik.

Ez a megfontolás vezérelhette a Budapest Bábszínház webdizájnereit is, akik a legtöbbekhez hasonlóan kedves mesegrafikával díszítették induló oldalukat, közelebbről egy nyúlfülű lánnyal és egy paprikajancsi-forma legénnyel, akik az egér tologatásának hatására egy kies dombvidéken mozognak jobbra, majd közvetlenül ezután balra. Nem túl nagy mutatvány, de kell az ilyen, mint tudjuk, egy szélhajtó pirulát sem lehet ma már úgy hirdetni, hogy csak úgy ott van a képernyőn és kész, passz, muszáj neki minimum enyhén lebegni. A site szerkesztésében is igazodik a gyermeki igényekhez, így véletlenül sem azzal nyit, hogy a ház 2006-ban új vegyes tüzelésű kazánt kapott, hanem azzal, hogy mit mutat be legközelebb, és amit bemutat, arról mit kell tudni. Külön dicsérném azt az opciót, amelynek köszönhetően akár a gyermek életkora alapján is ki lehet szűrni, mi való neki a repertoárból.

Az egri Harlekin Bábszínház honlapja még látványosabb. Induló oldalán egy nagy műgonddal megkomponált vonat közelg, amelynek gőzmozdonyából maga Harlekin készül fejest ugrani a halálba. A következő klikkre viszont már egy állomáson leli magát a néző, ahol kiderül, hogy hát persze, Harlekin megint csak viccelt: él, sőt ő az állomásfőnök. A grafika fölött, tehát a legfeltűnőbb helyen az előadásokra csábító inzert fut, volt, csak így tovább, egyetlen dolgot tennék szóvá: csupán, annyit, hogy a darabokat bemutató szövegeket kicsit gatyába kéne rázni, ahány produkció, annyi betűméret, miért?

Bájos a győri Vaskakas Bábszínház oldala is, egy díszes kürt hintázik rajta, azon meg egy amputált kokas, amely egy küllős kereket kapott végtagprotézisnek. Szintén ügyesen szerkesztett site, itt is tudják, hogy az aktuális előadás időpontja az elsődleges érdekesség, és nem a főkönyvelő szobaszáma, valamint azt is, hogy a grafikai elemeket lehetőleg mozgatni kell, nem elég az oldal jobb felső sarkában elhelyezett, nagyíthatatlan bélyegkép, valamiről, ami úgyse látszik rendesen, legfeljebb az, hogy E. Honecker utolsó nem hivatalos magyarországi látogatásának idején készülhetett. A legpazarabb animációt azonban mégsem itt, hanem a debreceni Vojtina Bábszínház portálján leltem fel. Van egy szép, narancssárga függöny, az hirtelen szétnyílik; zene csendül fel és egy mesebeli kastély tárul szemünk elé, fölötte egy légy száll el, amely közelebbről angyalba ojtott lepke, majd egy domb mögül vicces figurák ütik fel a fejüket, amelyek közül az egyik olyan unikornis, amely lényegében tengeri csikó. Máris jobb kedve van az embernek, s e jókedve csak fokozódik, amikor meglátja a jól tagolt, szépen illusztrált oldalakat. Derűre ború viszont, hogy a direkte gyerekeknek szóló menüpont valamiért úgy van beállítva, hogy a programjánló az olyan régen letűnt szeptemberrel kezdődik, hogy már nem is emlékszünk reá. A kecskeméti Ciróka Bábszínház honlapján szintén nagyon szép, retrospektív elemet sem igen találtam benne, ráadásul a színháznak sikerült egy saját szimbólumot találnia, egy régi, vásári bohócfigurát, ez ugrik elő mindenhonnan, én mondjuk hatévesen kicsit féltem volna tőle, de most már nem, mert tudom, hogy csak egy fabábu, és nem tud bántani.

Hasonló okokból hasonló érdemjegyet szavaznék meg a veszprémi Kabóca Bábszínháznak is, azzal a megjegyzéssel, hogy bármennyire fárasztó, néha nem árt megnézni egy-egy tévéreklámot, talán ez adna valami kis inspirációt ahhoz, hogy kicsit vérbőbb legyen az élet Kabócáék szelíd lankáin s egén, a napocska végre kinyissa a szemét, a katicabogár időnként tegyen egy kört, a vakondtúrásból meg néha dugja ki a fejét, mondjuk egy vakond. Ok.