Világverő opera Pesten?
A világhírű karmester, Fischer Ádám szerint a magyar Operaházat senki sem fogja az élbolyba sorolni, ez ugyanis nem az intézményen és nem is a rendelkezésre álló pénzen múlik. Abban felesleges is hinni, hogy egyik napról a másikra bekerülhetünk a világ vezető operáinak sorába. De Fischer nem is gondolja, hogy a budapestit a New York-i Metropolitannel kellene összehasonlítani. Ami a mindennapi működést illeti, Fischer úgy véli: egy szerkezeti átalakítás és nemzetközi nyitás olyan mértékben rendítené meg a jelenlegi struktúrára „evolúciósan ráfejlődött” magyar zenésztársadalmat, hogy ennél jóval kisebb változástól is visszariadnának.
Győriványi Ráth György ugyanitt keresi a bajok forrását: szerinte át kell alakulnia az intézmény szellemiségének és szervezeti működésének. Olyan színházat kellene kialakítani, amelyben a rendelkezésre álló művészi és más munkaerők képességeinek legjavát – jól szervezetten – a művészeti érték megvalósítására fordíthatnák. A támogatásokat pedig ennek érdekében költséghatékonyan kell felhasználni.
Győriványi Ráth úgy véli, a kevesebb mint ötmilliárd forintos költségvetéssel gazdálkodó Operaházon belüli pazarlás mindenkinek szembetűnő, mégis, nyolc éve nem volt fizetésemelés, a bérek mára elvesztették értéküket. Mindennek tetejébe a munka nem eléggé szervezett, ezért a próbák sem igazán hatékonyak, ez pedig rontja a morált, és sajnos kihat az előadások színvonalára. A legfontosabb cél, hogy a Magyar Állami Operaház jól működjön, az előadások színvonala emelkedjen, az intézményi háttér stabilizálódjon – állítja a fő-zeneigazgató.
Lehet-e olyan minőségű előadásokat készíteni Budapesten, amelyek megállnák a helyüket akár Milánóban, akár New Yorkban? – kérdeztük. Fischer Ádám szerint még jobbakat is. Elvileg ő erre vállalkozott, és mivel ez itt nem sikerült, logikus, hogy a visszalépéssel vállalja ezért a felelősséget. Megjegyzi azért: hogy egy opera az élbolyban van-e, azt nem egy-egy produkció határozza meg. A karmester ugyanakkor a stagione- és nem a repertoárrendszerben hisz, de ez nálunk, a hagyományosan közalkalmazottakkal dolgozó dalszínházban nehezen lenne megvalósítható.
A világ vezető színházait leginkább az különbözteti meg a többitől, hogy a mindennapi előadások színvonala egyenletesen magas – mondta lapunknak Győriványi Ráth György. Egy-egy bemutató vagy jól sikerült produkció alkalmával nekünk is vannak ünnepi pillanataink, amelyek már most is felveszik a versenyt egy-egy átlag milánói vagy New York-i előadással. De sajnálatos módon a következő napon mindez már a múlté. Szerinte az Operaházban a magyar művészek legjavát kell helyzetbe hozni, de szükség van a nyitásra is. Ez utat enged a konkurencia beáramlásának, ami erősíti és inspirálja a mi legjobbjainkat.
