Fogalmaink mint kopott színes cerkák

2010-11-12

A NolPresszó vendégétől, a színész-rendező Anger Zsolttól azt kérdeztük, jellemző-e rá a düh, a harag. Azt is tudakoltuk, hazudott-e már olyan embert, aki nem létezik, és hogy mire használja a facebookot. Nézzék meg a videót, és itt elolvashatják, ami kimaradt belőle.

NolPresszó: Kiből csinálnál sztárt?

Anger Zsolt: Tisztázzuk először a sztár fogalmát.

NolPresszó: Jó, tisztázzuk!

Anger Zsolt: A sztár azt jelenti: csillag. A csillag meg olyan fogalom, amit nem érdemes elkótyavetyélni.

NolPresszó: Kit tartasz hazaárulónak?

Anger Zsolt: Nekem a hazám a világ. Az a hazaáruló, aki elárulja saját magát. Mindig az a hazaáruló, aki éppen hatalmon van. Vagy ellenzékben. Olyan, mint a hírek. Csinnadratta: kilógott a bal melle, csinnadratta, elöntötte a sár a falut... – hagyjatok már békében a csinnadrattával! Meg hagyjanak békében a hazaárulóval és a sztárral is! Mindenki gondolja újra a fogalomtárát. Olyan, mint mikor megkapja az ember a szép, új színescerkakészletet. Tűhegyes mindegyik, ugyanazt látod,mint a fémdoboz tetején. Húsvétra már mindegyiket eldörzsölöd, úgy néz ki, mint egy bot. Ilyenek a fogalmaink, mindegyiknek ki van sikálva a hegye.

NolPresszó: Melyik nemzeti ünnep fontos neked?

Anger Zsolt: Egyik sem.Már vagy tíz éve kihagyom például október 23 át. A gyerekem anyukájának apját 56ban egy orosz lőtte hasba a Corvin közben. Mutatta nekem a pulóverét, amin ott a luk és az alvadt vér. Rengeteget horgásztunk együtt, és egyszer mondta, te, honnan szedték elő azokat az embereket, akiket mutogatnak a tévében? Mondjuk a Corvin köz parancsnokát? Nem volt ilyen, csak néhány srác. Meghaltmár, nincs semmi bizonyítékom, és vádolni vagy megsérteni sem akarok senkit.

NolPresszó: Ezeket az ünnepeket is elkopott ceruzavégeknek tartod?

Anger Zsolt: Aha. Egyszer nekedmondtam egy interjúban: rossz a fengsuja ennek az országnak. Nincsenek hegyes fogalmak. Az internet meg a gyors kommunikáció felszínre hozza azokat a gondolatokat, amelyeket nem kéne közkinccsé tenni.

NolPresszó: Mire gondolsz?

Anger Zsolt: Névtelenségbe burkolózó kommentelők.

NolPresszó: Sosem kommentelsz?

Anger Zsolt: Ha elszakad a madzag. Csak kulturális dolgokhoz szólok hozzá. Az in ter net kommunikáció arra volna jó, hogy kutassuk egymás felé a kapcsolatot. De csak a vívásra használni: méltatlan és túl nagy energiakidobás.

NolPresszó: Mit mesélnél az ükunokáidnak a 2000-es évek Budapestjéről?

Anger Zsolt: A kilencvenes évek Budapestjéről sem tudok mesélni a csajomnak és a nyolcvanasról sem.

NolPresszó: Ilyen rossz amemóriád?

Anger Zsolt: Jó a memóriám, csak ő nem érti. A párom 15 évvel fia talabb. Nincsenek rá fogalmaim, hogy az milyen volt. Az olyan, mint mikor a kisujjaddal belerúgsz az ágy lábába. Hogy magyarázod el? Nagyon fájt? Istentelenül fájt? Nemrég valaki úgy szemléltette: belerúgtam, és akkor megszűnt az idő, hirtelen a lábam ujjából hófehér vakító fény világított felfelé, bele az agyamba. Szép próbálkozás. Ilyenkor tényleg törlődik a merevlemezed, és mikor újra indul a rendszer, akkor kezd el rohadtul fájni. Az első pillanatot leírni lehetetlen.