Romániában úgy indult az erdélyi magyar film- és televíziós gyártás 1989 után, hogy aki kamerához jutott, az nulla produkciós költséggel, zsíros kenyérrel a tarisznyájában kiment és dolgozott. Amit forgatott, azt pedig leadta a köztévé magyar adásának. Az úttörő generáció egy része ma is a román köztévé (TVR) alkalmazottja, filmes és televíziós képzések, fesztiválok szakembere. Mások saját produkciós stúdiót hoztak létre, és a piacból élnek. Akadnak, akik emigráltak, és vannak, akik ráálltak a magyar televízióknak való tudósításra. A következő generáció már képzésre mehetett Budapestre, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ugyanis voltak erdélyieknek fenntartott helyek. A tanulság: két évtizeden át mindenki „jól elvolt” a román központi pénzek nélkül.

Zágoni Balázs, a filmes tanács héttagú igazgatótanácsnak újdonsült tagja ezt a hozzáállást úgy magyarázza: „önmagáért beszél”. Mint mondja, a román filmintézet „szakmai megítélése” romlott le annyira, hogy az erdélyi magyarok nem tudtak és nem is akarnak filmes pénzekre pályázni. Mostantól nyerhetnének, biztatja őket a kolozsvári filmes szakember, akit október elején nevezett ki e tisztségre Kelemen Hunor román kultuszminiszter. Erdélyi magyar projektek román állami támogatását a filmtörvény szavatolja, mégpedig a „kisebbségi filmgyártás támogatása” passzus alatt. A román intézet pénzosztó prioritása viszont ma a filmfesztiválok, a filmes képzések, a külföldi fesztiválokon való román szereplés támogatása, de emellett a CNC elnöke külön pályázatokat ír ki a filmgyártás-finanszírozásra is.

A most lezárult elbírálási szakaszban kb. 250 millió forintnak megfelelő összeget osztottak szét negyvenhárom nyertes pályázónak filmfesztiválokra, filmes rendezvényekre, képzésekre és külföldi fesztiváljelenlétre. Ezenkívül az öt benyújtott forgatókönyv mindegyikét támogatták egyenként háromszázezertől kétmillió forintig terjedő összegekkel. Döntöttek azoknak a filmszínházaknak a támogatásáról, ahol művészfilmeket vetítenek – ez is prioritás. Hat ilyen moziterem kért és kapott segítséget, ebből négy Bukarestben (közülük három multiplex terem), egy Constantán, egy pedig Brassóban üzemel. Összesen több mint 25 millió forintnyi lejben részesültek.

A húsz év alatt ugyanis a romániai mozik elsorvadtak, közönségük elapadt – diszkóvá, bárrá alakultak. Több moziépületet a helyi tanácsok elpereltek az állami mozivállalattól. Hiába van ugyanis benne a közigazgatási törvényben, hogy a városi rangú településeken kötelező filmszínháznak működni – ez mindössze írott malaszt. A mozikultúra pedig a fanatikus művészfilmkedvelők mozgalmában, a filmfesztiválokon éli világát. Ebben a szférában a román filmes kultúra látványos pezsgést produkál –a romániai magyar pedig most zárta le Marosvásárhelyen a 18. Alter-Native nemzetközi rövidfilmfesztivált.

Egyik szeme kacag, a másik sír Gáspárik Attilának, az Alter-Native művészeti igazgatójának, amiért a fesztivál kezdeményezésére idén először –18 év múltával – sikerült hivatalos tárgyalást szervezniük a CNC és a Magyar Mozgókép Közalapítvány képviselői között – holott maga a fesztivál annak idején épp ezzel a céllal jött létre. A hétvégi román–magyar egyeztetésen kiderült: három ponton találkoznak a két fél céljai. Egyrészt közös filmalapot szándékoznak létrehozni, amelyhez kizárólag román–magyar koprodukciók pályázhatnának. Másodsorban javítanának a filmforgalmazás „ritmusán”, mivel a román fi lmek jelenleg nehezen vagy szinte egyáltalán nem jutnak el Magyarországra, és fordítva is így van. Harmadrészt mindkét intézmény kész létrehozni egy-egy adatbázist, producerekről és produkciós cégekről, rendezőkről, színészekről és más filmes szakemberekről, a létező infrastruktúráról és lehetséges forgatási helyszínekről. Ez szintén a koprodukciós lehetőséget tenné átláthatóbbá, de az intézményesített együttműködés a résztvevők szerint megkönnyítené a filmgyártásra szánt EU-s alapok lehívását is.

A marosvásárhelyi egyeztetésről a következő lépésben keretszerződés készül, amelyet eljuttatnak a két ország szakminisztériumaihoz. Tény ugyanakkor az is: a magyar lapok épp mostanában cikkeznek arról, hogy felettébb bizonytalanná vált a tárgyalásokat bonyolító Magyar Mozgókép Közalapítvány jövője.

Közösen az EU-s forrásokat is könnyebb lenne megszerezni