Mazsolára és persze Frakkra, Szerénkére, Lukréciára, Böbe babára, Kukorira és Kotkodára meg mind a többiekre, akik Bálint Ágnes fantáziájából elébünk varázsolódtak, természetesen sokan kíváncsiak.

De már csak úgy van az, hogy Bálint Ágnes otthonára, szobáira, írógépére, íróasztalára, konyhaszekrényére pláne kíváncsiak. Szívesen betekintenének a gardróbjába is nyilván: vajon milyen kabátban indult reggelenként a televíziós szerkesztőségbe? milyen ágyban aludt, mivel takarózott? és milyen edényben gőzölgött a kedvenc étele a konyhaasztalon? A közönség, ha már engedik betekinteni a magánszférába, szereti a kíváncsiságát a leg árnyaltabban kielégíteni.

Ez utóbbira, hála az égnek, a házban, ahol Bálint Ágnes 61 évet töltött – s megfogalmazása szerint csodaszép élete volt, meseszép – az intimitások feltárásához szoktatott közönségnek sincs módja. A ház, amelyet nemrégiben felújítottak, de szemlátomást még bőven van hátra munka, megmutatja ugyan magát, de inkább „mesemúzeumként”. Éppen csak jelzi, hogy magánéletét élte itt valaki, hiszen a közönség végül is Manócskához, netán Irma nénihez és Károly bácsihoz jön látogatóba, nem a szerzőhöz.

Ám ide nem kell feltétlenül gyerekkel jönni. Ha jön a gyerek, az külön haszon, hiszen kérdez, egy kuckóban mesefilmet nézhet, s az előszobafalról ránevet egy igazi meseíró képe, aki itt lakott. Nosztalgiázni – arra különösképpen alkalmas Bálint Ágnes lakóháza, amely a maga módján már-már történelem.

Az 1998-ban Vecsés díszpolgárává avatott írónő 2008. október 24-én, egy nappal 86. születésnapja előtt hunyt el. Nevét azóta egy óvoda is viseli a kisvárosban. Emlékére pedig mostantól egy mesemú zeum is vigyáz.