„Rosszabb kiadású társbérlet”
Este hatkor felmászik egy férfi az egyik pultra, rajta mustárszínű kabát, usanka. Piacfelügyelő. Nem éppen gegmentesen figyelmezteti az összegyűlteket a Teleki téren uralkodó házirend betartására. Majd elmondja a játékszabályokat: a pultokon elhelyezett tárgyak fölé kiírt árak mérvadók ugyan, de adott esetben alkuképesek. Tíz darab zsetont kapunk, mindegyik egy-egy százast szimbolizál, ilyenformán ezer forinttal megyünk neki a piacnak, ami nem sok. Könnyebb a dolgunk a vásárlásnál, ha többen összeállunk, de akár koldulhatunk is. Ez egy ilyen piac.
Csurika, azaz Erdősné Mária egyebek mellett egy plüssállatot árul, bizonyos Cini Minit. Ezerötbe kerül, öten-hatan dobunk össze rá, én hármat adok. Nem a rekviziteket lehet megvenni itt, hanem a történetüket. Az igaz történetüket.
„Volt egy élettársam, a születésnapjára vettem egy plüssálatot. Hogy lássa, mennyire szeretem. Elhatároztam, hogy mikor hazaérek, beteszem a táskájába, hogy mikor másnap a munkahelyén kinyitja, meglássa Mini Cinit. Csakhogy mikor kinyitottam, megláttam, hogy már van benne egy plüssállat, mellette egy papír: Szeretlek, Zsuzsa. Hideg zuhany. Hogy évek óta együtt vagyunk, de nem engem szeret, hanem valaki mást. Aztán persze kirúgtam, és nem adtam neki mégsem. Egy februári napon elmentem dolgozni, újságterjesztő vagyok egyébként, a táskámban ott volt Mini Cini, ő lett az én kabalám. Közben egy bolt kirakatában megláttam egy plüssállatot, ami ugyanolyan volt, mint a Mini Cini. Elhatároztam, hogy kell neki, az enyémnek, egy pár. Elhatároztam, hogy megszerzem.” Csurika története, amely voltaképpen egy házsártos eladónő és a főhős szeretetteli párbeszéde, végül hepienddel zárul: bár az eladó eleinte nem érti, mi a francnak még egy ugyanolyan plüssállat a nőnek, végül csak úgy odaadja az eredetileg kirakatdekorációs célokat szolgáló darabot. „Vidd, amíg nem nézek oda!” Ő lett Cini Mini.
Csurika hajléktalan.
Csóka József, mikor összegyűlnek a zsetonok a fémdobozban (hármat én is adok) bólintással köszöni meg. A beszéd gondot okoz neki, gégeproblémák. Kinyitja a pulton álldogáló papírdoboz ajtaját, belül egy tévé, film kezd peregni a képernyőn. Vonatot látunk, mindannyiónknak ismerős kisvasutat: egy szobából indul a vonatozás, aztán egyszer csak egy erdőben találjuk magunkat, majd ereszcsatorna szájából látjuk felbukkanni, a Duna partján, egy korláton, a rakparton, mindenhol csak megy, robog a vonat, mintha nem akarna megállni sose. Aztán mégis elsötétül a képernyő, József becsukja a doboz ajtaját. Egy segítőtől megtudjuk, József 28 évig volt vasutas, a Sárospatak–Budapest viszonylaton ingázott a feleségével. Aztán egyszer csak annak is vége lett, mint előbb a filmnek.
Csóka József hajléktalan.
Kovács Gábor kettészakított párnája történetének főszereplője egy férfi és egy nő, reggeli készülődés közben látjuk őket. Közben veszekednek, illetve először csak civódnak azon, hogy a férfi soha nem képes elrakni a dolgait, mindig minden útban van. Ám a szóváltás egyre durvább lesz, a semmiségből gyűlöletfröcsögés. Előjönnek az anyagi gondok. Annak felelevenítése, mit mondott a nő anyja a férfira, s mit a férfi anyja a nőre. A megcsalások. Minden. A jelenet után Gábor elmondja, a házasság végül felbomlott, s a szkeccs lényege, hogy ebben a két „nagymama” áskálódásának nagyon nagy szerepe volt. Gábor a válás óta sem tud semmit a feleségéről. Megkérdezem, mit érez, mikor a saját sztoriját dramatizálva látja. Azt mondja, „nem valami happy történet”. Nem a válás vezetett a mai sorsáig, „15 éve csináltam egy hülyeséget”. Szállón él, normál körülmények között, „rosszabb kiadású társbérlet”. Két zsetont adtam bele.
Kovács Gábor hajléktalan.
Két nő énekel, szívszaggató történetet adnak elő énekbeszédben, anyáról, apáról, gyermekről, italról, halálról. A Szőlőhegy balladáját. A demizson története ez, Blazsev József pultjáról. Csak a végére érek oda, megkérem Józsefet, mondja el szavakban, mi történt. „Anyám megszült. A présház előtti széken ott ült édesapám, teliitta magát. Több liter bor... Apám rám zárta a présházat, ivott tovább, összeviszsza rugdosta az anyámat, anyám kórházba került. Közben jött három rendőr, mert hallották, hogy odabenn óbégatok. Egy csecsemő is tud sikonyálni. Már félig meg voltam fagyva. Mi maga, gyerekgyilkos, kérdezték apámtól. Két pofon ellenében odaadta a kulcsot, el tudtak vinni engem. Apámat is, fogházba. Kihallgatták, miegyéb. Aztán kórházba kellett vinni apámat. Két lépcsőnyit tudott menni, a harmadikra már nem rakta fel a lábát. A szívéhez kapott, összeesett. Meghalt. Nem evett, csak ivott mindig, a bor, a bor, a bor.”Mivel lekéstem a gyűjtés, a fizetés pillanatát, ingyen kaptam a történetet. Közben koldulni kezd valaki az anyák napi, gyerekzsinórírásos ajándéklapra, keresem a zsebemben a zsetonokat, egyet találok, odaadom a közösbe...
Blazsev József hajléktalan.
Fél nyolckor a belépéskor eligazító erélyes hang szólít mindenkit a piac bejáratához, ideje a távozásnak, a Teleki tér bezár. Vastagon látszik a lehelete. Mikor a közönség nevetéssel, tapssal honorálja az akár önkéntelen poénokat, rendreutasít: „Nem kell tapsolni, kérem szépen. Ez egy piac.” Megvettük, amit meg akartunk, szépen menjünk haza. Fázom is most már. És elszégyellem magam: én csak másfél órát töltöttem a hidegben. A 24-es villamoson a zsebembe nyúlok, megtalálom az utolsó, fel nem használt zsetont, így jön ki a tíz. Most már ennek a zsetonnak is megvan a maga története.
Az Életosztás című interaktív előadásban az említettek mellett Balog Gyula, Győrfi Béla és Kovács József Pál történeteit Lázár Kati, Pokorny Lia, Huszár Zsolt, Krista Anita, Felhőfi-Kis László, Király Anita, Álmosd Phaedra, Kovács József Pál adta elő. Színészek, énekesek, költők, táncosok, bábosok, képzőművészek, filmkészítők és írók közös munkája ez. A Schermann Márta rendezte projekt dokumentumai, a teljes stáblista, valamint a történetek megtalálhatók a www.hajlektaland.hu oldalon. A darab a nemrég megjelent, Hajléktaland című kötethez kapcsolódik, amely a hajléktalanellátásban dolgozó szakemberek írásaira támaszkodva, az útikönyvek stílusát követve mutatja be a fedél nélkül élők életét.