Varázsige, talizmán és utasbiztosítás egyben
A múzeumban csütörtökön megnyitott kiállítás kurátora, John Taylor elmondta: a múzeum tulajdonában lévő papiruszok egy része olyan sérülékeny, és annyira érzékenyek a fényre, hogy nagyon ritkán kerülhetnek a nyilvánosság elé. A káprázatos tárlatot így szinte soha vissza nem térő alkalomnak kell tekinteni, amelynek megteremtésében a Louvre, a Marseille-i Régészeti Múzeum, a Leideni Múzeum és a Bostoni Szépművészeti Múzeum is jelentős szerepet játszott.
Az ókori egyiptomiak meggyőződése szerint az emberek a haláluk után hosszú és veszélyes útra indulnak, mielőtt elérik az örökkévalóság paradicsomát. A Halottak Könyve iránytűként szolgált, hogy le tudják győzni a megpróbáltatásokat. A hálaadó szövegek, imák és varázsigék általában egyes szám első személyben előadott részletes instrukciók, melyekhez többnyire színes és hasznos illusztrációk járultak. Ahogy John Taylor tréfásan fogalmazott, a Halottak Könyve „egy varázsige, egy talizmán és egy utasbiztosítást is tartalmazó útlevél kombinációja volt”.
A British Museum híres, tágas, kör alakú volt olvasótermében megrendezett kiállítás fő szenzációja a világ leghosszabbjának számító, 37 méteres Greenfield papirusztekercs, melyet teljes egészében még soha nem mutattak be. Látványban talán még többet nyújtanak Ani és Hunefer „könyvei”. A show rendezői úgy vélik, a látogatók meg lesznek lepve a bűvös ábrázolások gazdagsága, kifejezőkészsége láttán.
Színpompás rajzok érzékeltetik, hogyan néznek ki a túlvilági mezők, folyók, az istenek és rossz szellemek, hogyan kell elképzelni a halott szívének mérési rítusát, melynek kimenetelétől függ, lelke átkerül-e a túlvilágra, vagy pusztulás vár rá. Érdekes módon a túlvilági tájak nem különböznek lényegesen a földi létben hátrahagyott, dús, termékeny vidékektől, mint ahogy a papirusztekercsekből kisilabizálható vágyak és félelmek sem mások, mint amelyek a ma emberét foglalkoztatják.
Bár a tárlat középpontjában a papirusztekercsek állnak, a Halottak Könyvének előzményei régebbre és kezdetlegesebb megjelenési formákra nyúlnak vissza. Mint ez a kiállított tárgyakból világosan kiderül, varázsszövegeket helyeztek el a piramisok falán, a múmia pólyáján és koporsókon is. Külön élményt jelent, hogy részben éppen az állagmegóvás szempontjai, de a tér adottságai miatt is a látogató szűk, sejtelmesen megvilágított folyosókon halad előre, és így tekint meg útközben szobrokat, múmiákat, koporsókat, ékszereket és az egyiptomi civilizáció számos más remekét. A kiállítás egyben rendkívül informatív, sőt didaktikus is.
Több ponton háromdimenziós videoinstalláció segít a megértésben, például egy teljes temetkezési kamra feltérképezésében vagy a halált követő ceremónia egyes fejezeteinek követésében. Különösen ajánlható a kiállítás iskolásoknak, akik számára a szervezők külön útvonalat dolgoztak ki, hogy figyelmük ne lankadjon, és a lehető legtöbbet tanulják a látottakból. Ez az első alkalom, hogy a „felnőtt” audio guide mellé külön családi „hangos tárlatvezetést” rögzítettek.
