– Az átvizsgáló bizottság mit talált, amiért azonnal le kellett váltani a fő- és a gazdasági igazgatót?

– A vizsgálat részeredményét nemsokára sajtótájékoztatón mondja el a minisztérium. Még van munka bőven, de az átvilágító bizottság elnökét többször megkérdeztem, biztos-e abban, hogy ami a jelenlegi anyagban szerepel, elég a vezetői kinevezés visszavonására.

– Miért cseréltek zárat az igazgatói irodán? Az iratmegsemmisítés miatt? Azt mondják, nincs a főigazgatói szobában olyan szerződés, amely nem lenne meg máshol is.

– Nem tudom, mit daráltak le, milyen megbízatásból. Vélelmezem az előző igazgató jó szándékát, de ez nem menti fel a felelősség alól. De azért az furcsa, hogy csütörtökön behívják másnapra az igazgatókat a minisztériumba, és még aznap este nyolckor zárt ajtók mögött egy olyan hölgy darálja az iratokat, akit az elmúlt két hónapban nem nagyon láttunk az Operaházban délután négy-öt óra után. Kósáné Kovács Magdolna híres mondata: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Nemcsak hatalmas hiányt, de visszadátumozott szerződéseket is találtunk. Ráadásul mindezt olyan bután tették, hogy a hivatalos felkérés dátuma későbbi, mint maga a szerződés. Ez okirathamisítás.

– Most azt várja el a kormány, hogy az Operaház a világ élbolyába tartozzon. Ez megvalósítható?

– Szeretném, ha a 2012–13-as évad után a nemzetközi szaksajtó az év operájának tartaná a budapestit. A jövő évad előadásait egy kivétellel nemzetközileg elismert rendezők állítják színpadra. Az első premierre Kovalik Balázst kértük fel, de akkor Bonnban dolgozik. Tárgyalásokat folytatunk Marco Arturo Marellivel, Achim Freyerrel, DeBosioval. A 2012–13-as évadban viszont Balázs megrendezi a Katya Kabanovát. A Magyar Állami Operaházban olyan karmesterek vezényelnek majd, mint Christoph Eschenbach vagy Kocsis Zoltán, és szeretnénk meghívni Stefan Soltészt is. Muszáj kinyitni az Operaházat a világ felé.

– Minden operaigazgató ezt szajkózza.

– Az előzőek esetében ez elakadt. Kovalik Balázs – akit kedvelek és tisztelek – azt mondta, a költségvetés nem miatta szaladt el. Ez lehetséges, de az ő Mefistofele előadásának tizenhattonnásra sikerült díszlete miatt kellett 26 millió forintot költeni a színpad javítására és új forgószínpad vásárlására.

– Évek óta azt hallom, pocsék a színpadtechnika, ezért kell felújítani az egész házat.

– Az előző műszaki igazgató szerint a színpad Trabant minőségű. Tényleg felújításra szorul, de ez megoldható a nyári szünetben. Az is kérdés, mi a fontos az ország jelenlegi gazdasági helyzetében: jó előadásokat készíteni, vagy minél több pénzt elkölteni olyan célokra, amelyek bár megmagyarázhatók, nem létfontosságúak.

– Hogy akarunk Trabanttal begurulni az élvonalba?

– Az élvonalat elsősorban az előadások színvonala határozza meg. Természetes, hogy ebbe a látvány is beletartozik, de sok más tényező is, és mint mondtam, „csupán” a színpadot felújítani egyszerűbb és olcsóbb, mint az egész épületet.

– Elődei azt mondják: az előző kormány által ígért pénzeket nem kapták meg. A szükségszerű kötelezettségvállalás okozta a hiányt.

– Szabó Attila gazdasági igazgató azt mondta: a művészet és a gazdálkodás sosem találkozott ebben a házban. Egyébként érdekes, amíg Rockenbauer Zoltán miniszter úr majd 4,5 milliárddal meg nem emelte az állami támogatást, a legdrágább előadás 14 millió forintba került. Most alig van 80–100 millió alatti. A ház az ügyvitel szempontjából szintén működésképtelen. A 2006-ban készült szervezeti és működési szabályzatot Vass Lajos főigazgatói utasításokkal fölülírta, mert a módosításról négy év alatt nem tudtak megegyezni a minisztériummal! Ma ezt egy nap alatt sikerült elintézni. Így rögtön az igazgatók számából is lefaraghattunk, nyolc vezetővel kevesebbel számolhatunk.

– A művészeti titkárság viszont bővült. Van főtitkár, helyettes és titkár.

– Ezekről a dolgokról még korai beszélni, hiszen éppen a napokban állítjuk össze a megfelelő csapatot: olyan megbízott vezetőket kell helyzetbe hozni, akik megtisztítják a saját munkaterületüket. Néhány alkalmazottról nemcsak én nem tudom, hogy pontosan mivel foglalkozik, de a mellette dolgozó sem.

– Hány embert küldött már el?

– A főigazgatót, a gazdasági igazgatót és a helyettesét, az informatikai és a marketingigazgatót, valamint néhány titkárnőt, akik az említett vezetők mellett dolgoztak.

– Hallom, Vass tanácsadója, Holender marad, és szóba jött művészeti vezetőként is.

– Tanácsadóra abban az esetben van szükség, ha az illető munkájával az intézmény gazdaságosabban tud működni, mint anélkül. Holender úr jelenléte és tanácsai pontosan ilyenek, tudását feltétlenül használni kell.

– Azután, hogy a miniszteribiztos-jelölt Harangozó Gyula még a kapuban leváltotta Keveházi Gábor balettigazgatót, a minisztérium önt nevezte ki miniszteri biztosnak. Miért ön lett a jolly joker?

– A feladat nagy megtiszteltetés. Hogy miért engem választottak, azt Réthelyi miniszter úrtól és Szőcs Géza államtitkártól kellene megkérdezni. Miskolcon én indítottam el újra az operajátszást a diósgyőri várban, létrehoztam 2000-ben az év nyári produkcióját, a Don Giovannit, de aztán a 2002-es választások után elűztek a városból. Ekkor mentem újra külföldre. 2006-ban Győriványi Ráth György hívott vissza művészeti vezetőnek. Négy éve énekelek az Operában, mint vendég.

– Még nem mondta, miért ön lett a befutó.

– Talán, mert sosem menekültem el a feladatok elől, tudtam, hol a helyem. És biztos, hogy nálam találkozik a gazdaság a művészettel. Azt szeretném, hogy friss „levegő” áramoljon be az opera életébe, renoméja legyen a háznak, mint Mahler idejében. Ha nem így lesz, magam állok föl.

– Bár elismerem a mostani fő-zeneigazgató kvalitását, azért Győriványi Ráth Györgyöt nem hasonlítanám Mahlerhez. Talán annyiban, hogy őt szintén elűzték innen pár éve.

– Tisztában vagyok Győriványi erényeivel, és tudom, ő sem hibátlan. De úgy gondolom, az Opera jelenlegi helyzetében hazánkban ő az egyetlen, akinek kész megoldási koncepciója van.

– Tudja, milyen gúnynevet kapott a fórumokon ön és a fő-zeneigazgató?

– Igen, Ikrek. Cukkolták már Győriványit, hogy biztos az eltitkolt fia vagyok, most a testvére... Győriványi az előző alkalommal talán azt vétette el, hogy mindent túl gyorsan akart megvalósítani. Rólam nem mondhatják, hogy forrófejű vagyok, de azt sem, hogy gyenge.

– Ha lejár a miniszteri biztosi kinevezése, megpályázza a főigazgatói posztot?

– Ha a kormány, a kulturális vezetés bizalmat szavaz nekem…

– Ez azért elég papírszagú...

– ...és engedik végrehajtani a koncepciómat. Nem az a fontos, nekem mi a jó, hanem az, hogy a magyar operajátszás és az Operaház végre megmérettesse magát a nemzetközi „színpadon”.

– Hogy tervezi a zenei karrierjét? Kiutalt magának néhány Figaro házassága-előadást.

– Erről a fő-zeneigazgató döntött. A művészeti kérdésekbe nem szólok bele, és nem utalok ki magamnak semmilyen előadást. Aki ismer, tudja, ez nem az én stílusom. Amúgy januártól énekelek majd újra, és a minisztériumtól kérem, hogy szabja meg, mennyi előadásban vehetek részt.

– Mi lesz az Erkel Színházzal? A kormányváltás után követelték az újranyitását.

– Az átlag magyar családoknak, a diákoknak szükségük van a magas színvonalú operaelőadásokra – megfizethető áron. Remélem, 2011 őszén megnyílhat az Erkel. A belépőjegyek árát maximum 2000 forintban kellene megállapítani. A profilja elsősorban az opera lehetne, de operettet és hazai rockoperákat is játszhatna, valamint befogadó színházként működne az Operaház felügyelete alatt. Fel kell újítani az Erkelt, de – a jó értelemben vett – fapados szinten. A jelenlegi Opera-büdzsé nem elég rá, körülbelül plusz 2 milliárd forint kellene hozzá. A főigazgatónak az a dolga, hogy pénzt szerezzen. Tárgyalok a minisztériummal, megkapjuk például az előző évekből hátramaradt hiány összegét, 1,3 milliárd forintot. Ez a kormány azt mondta, számít rám, és én lojális vagyok, ahogy ez elvárható, az Operaházat igyekszem jó irányba vezetni. Egyébként szívesen lobbizom minden fontos kulturális ügyért, és lényegesnek tartom, hogy a kultúrában ne az számítson, ki milyen oldalon áll.