A fehér lovon feszítő Horthy Miklóstól aMagyar Demokrata Fórum pulpitusán szónokló Antall Józsefig ível a Magyar Távirati Iroda képben rögzült huszadik százada. Nyolc kötetre oszlik a történelem, nyolc közmegegyezés szerinti korszakot ölelnek fel a gazdag fotóanyagot felsorakoztató, történelmi bevezetőkkel és precíz jegyzetanyaggal megtámogatott, súlyos könyvek. A mozaikból – hiszen az egyes részek nem kronologikus rendben láttak az utóbbi hat év alatt napvilágot – mostanra összeáll a közszolgálati huszadik század. Az az időszak, amelynek kezdeti pontját a küszöbön álló világháború, végpontját pedig az első, szabadon és demokratikus módon választott magyar kormány bukása jelölte ki.

A Vince Mátyás MTI-elnök és Féner Tamás fotóművész által vezetett csapat a nyolc kötet összeállításakor abból főzött, amit a kamrában talált. És most, hogy a sorban utolsó, az 1980-as éveket bemutató könyv is kézbe vehető, különösen jól látszik, mennyire kincstári, milyen furcsán felemás a mindenkori kép. Habár a fotós mindig azt fotózta, ami a szeme elé került, amit megtapasztalt, a rögzített jelen csak a szigorú szűrőn átjutva válhatott közkinccsé. Nézzük csak Benkő Imre híres képét, a Havanna telepi szalonnasütést ábrázoló, hamisítatlan szociofotót, vagy Wéber Lajos felvételét a merev, kétségbeesett arccal Váci utcai sétát bonyolító Kádárról. Ismerjük őket, persze, megannyi kiállításról és könyvből – ám újságban láttuk vajon annak idején?

De az archívum éppen azért jó dolog, mert az is megőrződik benne, ami egyébként láthatatlan. Akár enyves papírral leragasztva, tiltó felirattal riasztva a kutakodót, de ott van. Kivéve persze, hogy ha a hatalmon lévők a teljes feledésre törekszenek: így tűntek el az MTI anyagai közül a ’68-as bevonulás tekercsei, és így nem is születtek képek a nyolcvanas évek ellenzéki megmozdulásairól.

Ami megmarad, az viszont híven beszél a múltról. Sokszor éppen csillogóra polírozott világával, máskor az elhallgatásaival, bornírt és hamis felhangjaival. A közszolgálat lényege az, hogymindezt megőrizzük, és ha eljön az ideje, visszanézzük. És mindahányan azt gondolhatunk róla, amit csak akarunk.