2000 euró a legdilisebbnek!

Kicsit csalódott vagyok, hogy a macskanyalogató nyert a Trafó és a Kitchen Budapest hétvégén megtartott, első európai Bacarobo kupáján, vagyis az idióta robotok versenyén. Tetszik ugyan a dizájnja – óráskandúrrá fazonírozott, guruló hokedli – viszont Sík Eduárdék csapata hiába dobál szét a színpadon megannyi plüssmacskát, a robot csak ímmel-ámmal hajlandó megnyalni valamelyiket. A bajt a CD-meghajtó tálcájából készült nyelvnyújtogató szerkezet okozhatja, de nemcsak ez a problémám. Hanem, hogy a Macskawellness nevű szerkezet igenis jó valamire. (Rémisztgetésre egész biztosan.)

Márpedig a japán Maywa Denki művészegyesülés ötletéből indult hülyerobot-verseny három nevezési feltételt szab. Hogy a gép vicces, műszaki szempontból értékelhető és mindenekelőtt haszontalan legyen. Épp ez utóbbi a követelménynek nem felel meg a zsűritag Bakáts Tibor Settenkedő szerint Gergely Krisztián Kukabotja sem, amely egy távirányítót rejtő légyimitációból és egy kerekes kukából áll. A koncepció szerint a szerelmes szemetes mindenhová követi a rovart, Bakáts szerint azonban a hulladékgyűjtő hatalmas kihasználatlan raktere magában rejti a funkciót, és ez gáz.

Nem lehet ezzel kritizálni Harsányi Réka Hullahopp-karikázó robotját, amelyet a laikus egy vakolatkeverő csúcsára húzott, sapkás figuraként értelmez. Igaz, hogy a forgó bot végén tényleg hullahoppozik az alak, és ez csodálatosan fölösleges. Műszakilag viszont nem egy nagyágyú. Harsányi másik, Lukács Manuélával közös művében már sokkal többre értékelhetjük a gépészeti leleményt. A Trolleybot című installációban egy nénike-báb szambázik két gyümölcsös kosár között, a padlóra tapasztott ragasztócsíkon: a művészek szerint keresgél a piacon, hol szebb az alma. Ugyanezt teszi a pódiumra araszoló Kukacomata is, akinek gazdája, Halpert Viktor a gyümölcscsel próbálná további aktivitásra bírni állatát, azonban a hernyó eleme (micsoda baki!) az uzsonnához vezető félúton lemerül.

Nem úgy a médiaművész Kiss László didergő robotjai, a ping-ponglabda szemű, norvégmintás füles sapkák, amelyek a beléjük rejtett rázkódó hangszórók miatt fáradhatatlanul ugrálnak egy hűtőszekrényben. Ez a zsűri japán tagjának, Nobumichi Tosának is kedvére való, és nem az ő hibája, sem a neveltetéséé, hogy a verseny legzseniálisabb robotját nem értékeli eléggé. Európai lélek bírja csak átérezni ugyanis, milyen, ha valaki gyerekkora óta vágyik rá: dobozba zárhassa és menekülésre kényszerítse A kisherceg bárányát. És most végre megtehette. Kelemen Péter slattyog a színpadra, lábai előtt kúszik a hússzor húszcentis papírdoboz. Oldalán három lyukkal, hogy levegőt kapjon a birka. A zsűri közönségből választott tagja, egy 11 éves kisfiú szót kap a produkció végén. – De tényleg, mi van benne? – kérdezi műszaki beavatást várva. – Bárány – veti oda rezzenéstelen arccal a feltaláló. – És mire jó? – tudakozódik tovább az ifjú zsűror, mire Kelemen, összegezve mindazt, amit a Bacarobot megálmodói sok év fáradságos munkájával mozgalmukba tömörítettek, azt feleli, hogy: – Ez nem jó.

A Kukabot magában rejti a funkciót, és ez gáz
A Kukabot magában rejti a funkciót, és ez gáz
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.