Levéltárosok kutatják a herendi titkot
Aligha akad olyan cég Magyarországon, amelynek históriájáról több kiadvány készült volna, mint a herendi porcelánmanufaktúráéról. Így amikor Hermann István, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatója bejelentette, hogy az általa vezetett intézmény nekilát feldolgozni a manufaktúra történetének teljes iratanyagát, azonnal felmerült a kérdés: vajon van-e még mit kutatni a dokumentumokban.
– De még mennyire! Az eddig elkészült monográfiák szerzői ugyanis a céggel kapcsolatos iratoknak csak egy részéhez férhettek hozzá – mondja az igazgató. – A most induló munka első lépéseként összegyűjtjük a világ különböző pontjain található, Herenddel kapcsolatos dokumentumokat.
Az első adagért elég a raktárba lemenni: néhány évvel ezelőtt ugyanis a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. a saját irattárából mintegy 85 iratfolyóméternyi dokumentumot átadott az intézménynek. Ezek egyelőre nejlonzsákokban pihennek arra várva, hogy végre gondozásba vegyék a levéltárosok. Az iratokra már igencsak ráfér egy fertőtlenítés, némelyikre a restaurálás is, jelenlegi állapotukban nem is kutathatók.
Csakhogy máshol is őriznek még szép számmal herendi dokumentumokat. Például a cégnél, egyrészt az irattárban, másrészt a Herendi Porcelánművészeti Múzeum adattárában. A legértékesebb – zömében a XIX. századból való – iratok azonban magánkézben vannak. Már az is komoly kutatómunkát igényelt, hogy ezeket a papírokat felleljék részben a cégalapító Farkasházy Fischer család leszármazottainál, részben azoknál a neves gyűjtőknél, akiknek a gyűjtőszenvedélye a porcelánon túl a cégtörténeti kuriózumokra is kiterjedt. Az eddigi kutatásokat az is nehezítette, hogy a gyűjtők átmenetileg sem voltak hajlandók megválni a féltve őrzött értékeiktől, ám most beleegyeztek abba, hogy a levéltár munkatársai felkeressék őket, és digitalizált formában rögzítsék a páratlan jelentőségű dokumentumokat. Az „utazó levéltárosok” a következő években fényképezőgéppel és szkennerrel felszerelkezve járják majd körbe a herendi gyáralapítók leszármazottait, valamint a gyűjtőket, hogy végre teljessé váljon a cégtörténeti iratanyag.
A szakmai munka ugyan a levéltárosokra vár, ám a vállalkozás sikeréhez a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. anyagi támogatására is szükség van. Ahogy Simon Attila cégvezető fogalmazott, a manufaktúra elsődleges feladata az, hogy profitot termeljen, ám vannak a nonprofit szférába tartozó társadalmi kötelezettségeik is, mint például a múzeumuk fenntartása, kiállítások szervezése, de idetartozik a cég múltjának tudományos igényű feldolgozása is.
Simon Attila abban reménykedik, hogy a levéltári kutatásnak köszönhetően talán fény derülhet arra a titokra, hogy a herendi porcelánmanufaktúrát a cégalapítók miért pont Herenden hozták létre. Eddig ugyanis csak találgatások születtek ezzel kapcsolatban: a legnépszerűbb magyarázat szerint a bakonyi erdők közelsége lehetett a döntő szempont a helyszín kiválasztásában, hiszen a porcelánégetéshez rengeteg fára volt szükség.
A vállalat és a levéltár minap aláírt együttműködési megállapodása értelmében a porcelánmanufaktúra teljes iratanyagának feldolgozása után (várhatóan négy-öt éven belül) elkészítenek egy 300 oldalas repertóriumot, azaz forrásismertető kézikönyvet. Jövőre pedig – születésének 150. évfordulóján – Farkasházy Fischer Jenő életművét, szakmai újításait, porcelánipari felfedezéseit bemutató emlékkiállítás nyílik a levéltárban.
