Lawrence Block, ha nem ugrik el, azonnal díjakat kap. És a műfajnak szóló legrangosabbakat, mint amilyen az Edgar Allan Poe-, a Shamus-díj, vagy a Grand Master of the Mystery Writers of America, a CrimeWriter Assosiation és a brit Cartier Gyémánt Tőr – ezek életművet ismernek el. Vitathatatlanul ott a helye a mondjuk Raymond Chandler, Ed McBain, Dashiell Hammett, Elmore Leonard és Ross Macdonald nevével minősített sorban. Másfelől viszont rengeteget ír, novellák sokaságát, több mint ötven regényt, néhány közös hősű sorozatot is, például a Rhodenbarr, a Chip Harrison, a J. P. Keller vagy – ahová a jelen kötet is tartozik – a Matt Scudder-történeteket. Amitől bizony műveinek minősége olykor egyenetlenné válik, szaporodik bennük az ismerős motívum, a szokott kód, a történetek közti cserefolyamatok megannyi következménye, s a full szerviz sokféle kényszerűsége. Az új olvasókra számítva ugyanis viszsza kell idézni, el kell magyarázni azt is, amit a hős életéből korábban megismerhettünk, és amire egyébként már egy szót sem kellene vesztegetni. S jóllehet, az érdeklődés, a kereslet, a pénz nem apad, jelen van a bestsellerlistákon is, a lelkesedés azonban már nem töretlen, és egyre többször hallani a fanyalgókat is.

Ez a mostani történet, a Hosszú út a sírkertbe, vitathatatlanul a legjobbak közül való. Ami Matt Scuddert illeti, nincs semmi változás. Most sincs semmije, se nyomozói engedélye, se rangja, se fegyvere, se otthona. Jön-megy, szöszöl, esténként – ahogy kijózanodása óta mindig – az alkoholellenes liga szpíkergyűléseire jár, belül démonaival küzd. Az események most is New Yorkban történnek, az eső ugyan nem esik, ahogy annyiszor, de már októberben hideg van, és a világ, a jelek szerint, hosszú, kemény tél elé néz. A bűn, ahogy szokott, megint váratlanul lép be életébe. Felhívja őt valahai szeretője, a nők ősi mesterségét űző Eleiane Mardell, akit tizenkét éve egy első közelítésre is pszichopata gyilkos, James Leo Motley megkínzott és megerőszakolt. A szörnyeteget az akkor még rendőrként szolgáló Matt Scudder némi fortéllyal és szerencsével esküdtszék elé juttatta, akinek tizenkét év börtön következett. Eleiane telefonja azt jelentette, hogy Motley kiszabadult, s hozzáfogott bosszúja beteljesítéséhez. Egymás után végez mindazokkal, akikről azt hiszi, Matt Scuddernek kedvesek és fontosak. Köztük olyanokkal, akikhez a volt nyomozónak semmi köze sem volt. Utoljára hagyja, s ezt természetesen be is jelenti az érintetteknek, Mardellt és Scuddert.

Mint Block minden jó művében, ebben is valami természetes, tehát kiszámíthatatlan spontaneitás működik. Valami mélyről eredő rögtönzöttség. Amit felfokoz, hogy hőse egy magára maradt, kiszolgáltatott, ráadásul az ügyben érintett, az eseményeket személyes ügyként megélő, hozzánk közel álló köznapi ember. Jó nyomozó, de nem kivételes szellemi képességei vagy ösztönei teszik azzá, hanem gondolkodásának földhözragadt tárgyilagossága, lankadatlan kitartása az aprómunkában. Míg végre nyomra jut, s alakulni, körvonalazódni kezd a megoldás. Személyiség, az esendő, érzelmeinek olykor kiszolgáltatott fajtából, aki tehát bármikor meglephet és meg is lep bennünket a reakcióival. Mint a történet végén is. Ezzel a spontaneitással függ össze a kihagyásos, késleltető elemekkel teli, dinamikus szerkezet. A ki tudja, miért felgyorsuló vagy éppen dühítően lelassuló, aritmiásan lüktető, váratlan fordulatokkal kibontakozó eseménymenet, amelyben minden mozzanat, minden kis részlet a játszma eseményeivel, a gyilkos és a nyomozó nagy tétre menő, drámai versenyével van kapcsolatban.

És innen erednek a szűkszavú, a mélyükön nyugtalanító feszültségekkel teli mondatok (a fordító Varga Bálint jóvoltából szinte semmit nem vesztenek eredeti, atmoszférateremtő erejükből), innen erednek a jó, mert szófukar, tömör, természetesnek hangzó, a sejtetéssel, kimondással és elhallgatással az eseményfejlesztésben is komoly szerepet játszó dialógusok.

Summa summarum: szépen vezetett, minden fi gyelmünket lekötő, méltó Vagyis az igazságosság erőtlen, gyakran érdekeknek feláldozott, még a jog által is magára hagyott elve most megteszi a magáét. Helyreállítja a világ rendjét.